A mai nap nem kezdődött túl jól, miután tegnap itteni idő szerint még kettőkor is sikerült ébren lennem, a reggeli felkelés nem ment. Marcsi ébresztett 9:10-kor, hogy akarok-e menni 9:30-tól a női órára. Félig még álomban értem oda (ez egy ilyen hónap lesz, hogy mindenhová az utolsó percben érkezünk?)
Az órát Sunita tartotta, Guruji lánya. Kb. egy órán keresztül álló pózok, munka a deréktáji szakasszal, a kiterjesztéssel, majd ülőpózok, fejenállás és setu bandha sarvangasana. “Your spine is a golden key for tranquility and joyfulness”.
A monszun eddig kellemes csalódás, ahhoz képest amit elképzeltem eddig egész csendes, annyira esett csak az eső, hogy nem is nyitottam fel esernyőt és levegőt is kapok. Azért az izzadás az alapértelmezett. Éjszaka esik (most is), de az nem zavar. Sár az van mindenhol, tiszta cipő és láb felejtős.
Óra után hazarohantam, mivel a reggeli sietségben nem vittem magammal váltópénzt. Itthon a “bejárónőnk” már készítette az ebédet. Éppen visszaértem 12 előtt, én voltam az utolsó aki pénzt váltott. Immáron rúpiával felszerelkezve tértünk vissza az apartmanba. Az ebédünk elkészült közben. Rekhanak hívják a “bejárónőt”, angolul nem beszél, így a kommunikáció kicsit nehézkes.
Csendes pihenő (=alvás) után jött a nagy kérdés, menjek-e fáradtan gyakorolni, vagy inkább aludjak még? Végül persze a gyakorlás győzött, így egy jó kis resztoratív sorral szereztem némi energiát a következő órák megfigyelésére.
Keshav tartotta a következő két órát, egy kezdőt és egy Intermediate I. szintűt. Érdekes volt megfigyelni ahogy felépítette a kezdő majd a haladóbb órát, majdnem ugyanazon szekvenciát tanítva.
A nap befejezése a tegnapi étteremben, ahol a pincérek nagyon igyekeznek a kedvünkben járni, a helyiek pedig megbámulnak.