Ma is Prashant tanított, a pránajáma mélységeiről beszélt többek között, illetve gyakoroltuk megtapasztani a felszínt legalább, ahol elkezdődik a pránajáma. Minden alkalommal olyan mélységeket nyit, amelyről addig nem is gondoltam, hogy létezik, vagyis de, csak mind inkább látom, hogy mennyit kell még gyakorolnom. És az angol nyelvtudásomon is van még mit csiszolni, az is biztos 
Az idő 
egyre melegebb, ma például kifejezetten égetett a nap délben, mikor kinn ebédeltünk. Ebéd után séta az elhagyatott Balewadi stadion parkjában, ahol felfedeztem, hogy az egyik épület a punei focicsapaté. Lehet, csak nekem tűnik úgy, de mintha most többen sportolnának, pl. 2 éve nem láttam az Intézet környékén futókat, most meg többet is nőket és férfiakat is. Sőt, lesz a napokban Pune félmaraton is.
Délutánra kulturális program volt meghirdetve, amiről úgy tűnt, hogy sokan elmentek, de aztán kiderült, hogy csak összepakolt sok ember és összehúzódott a színpad elé, azért tűnt kevésnek a résztvevő. Némi kétkedéssel fogadtam a programot bevallom. Így utólag örülök, hogy nem akartunk mást csinálni és maradtunk, mert ez is maradandó élmény volt. Gurujinak tisztelegve láthattunk különböző előadásokat: bharatanatyam táncot egy lengyel és egy indiai verziót, egy amerikai-brazil capoeira bemutatót, egy bábelőadást, egy kínai taichi bemutatót és egy szintén kínai 
táncbemutatót, amiről nem mondtam volna meg hogy kínai, de ezt az előadó a felvezetésben el is mondta. Három Gurujiról szóló könyvet is bemutattak a belgák, a németek és egy ausztrál hölgy is. A legvégén egy indiai hölgy kántált egy mantrát/áldást. Mindeközben pedig egy amerikai festett egy képet Gurujiról.
A napi aktivitásunkhoz erőteljesen hozzájárul a séta az Intézethez és onnan haza, naponta a stadionbeli körökkel együtt 8-10 kilométereket gyaloglunk, ami kifejezetten jólesik. Azért az FC Roadon átkelni nem egy jó élmény, néha olyan tömegben van jelen motoros, riksás és autó, hogy alig férsz el mellettük. Ahogy korábban írtam a járdaprojekt még folyamatban van, így néha az út szélén sétálsz, a járművektől fél méterre. Viszont a két évvel ezelőtt még folyamatban lévő útépítés már befejeződött (volt egy work in progress, drive slow táblás fényképem), bár egy európai nem biztos, hogy ezt késznek nyilvánítaná, a járda helyenként egyszercsak elkezdődik és el is fogy, az út maga az oké.