Olvastam, hogy korán érdemes odamenni, mert kígyózó sorok lesznek. Nehéz volt elhinni, végül volt sor, de csak kicsit kígyózott. Iskolás gyerekcsapatok is voltak egyenruhában, nekünk nagyon örülve, különösen Zozónak, aki óriás volt közöttük – amit nem értettem, hogy miért pont vasárnap viszik őket csoportosan a nagy vezért megnézni.

Biztonsági kapun áthaladás, kamera leadás után vezetett és ellenőrzött sorokban kellett haladnunk a mauzóleumhoz. Útközben hallhattuk (volna, ha elég hangos lett volna) az instrukciókat, illetve ki voltak téve táblát, pl. hogy tilos rágózni – ez biztos valami imperialista dolog lehet, hogy ennyire tiltották..

Maga a mauzóleum meglátogatása kb. 5 perc volt, mert betereltek, sapkát, kapucnit le, síri csendben kellett végigmenni az üvegkoporsó körül, végig katonák álltak őrt és rád szóltak, ha valami nem megfelelőt csináltál.

A mauzóleum épülete körül van egy park, illetve egy egy pilléres pagoda is, azt megnéztük, majd úgy döntöttünk, hogy a múzeum nem érdekel annyira minket, így azt kihagytuk. Mivel a reggeli kimaradt, így ahogy újra átsétáltunk a régi negyedbe, a tegnapi útvonalon egy cukrászdát találtunk, ahová beültünk. Az egész olyan volt, mint egy habos álom, rózsaszín berendezéssel, megfelelő zenével, csodaszép sütikkel. Igazi csajos hely volt.

Az utolsó ajándékok beszerzése után vissza Linhékhez, bepakolás és irány a reptér, ahol várt ránk egy 8,5 órás Hanoi-Doha repülőút, 2,5 óra szünettel, majd kb. 5,5 óra Doha-Budapest út. 31-én hajnalban érkeztünk vissza Budapestre.

A Hazatérés, indulás Budapestre bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

Hanoiba megérkezvén elmentünk Linh-ékhez, leraktuk a csomagot, asszimilálódtunk a 30 fok után a 14-hez és telefonos (Linh) segítséggel hívtunk egy autót, akivel bementünk leégett bőrrel, de már télikabátban a belvárosba. A Temple of literature volt a célpont, amit én szerettem volna megnézni. Ez Konfuciánusz temploma, ez volt Vietnám első nemzeti egyeteme is. Bár már kezdett időközben sötétedni, de még félhomályban is nagyon impozáns volt az épület és a kertek is – öt részből állt, az egyikből juthattunk át a másikba.

A templom után séta a Hanoi régi negyedbe, ahol az éjszakai piac van hétvégente. Itt is mindent lehetett kapni, amit el lehet képzelni, itt valami banános sütiárusok zaklattak minket folyamatosan, úgy, mint Phu Quocon a mogyoróárusok. Megnéztük a hres vonat-utcát is, vonat most épp nem jött, de valóban hihetelenül kevés hely van a házak és a sínek között. Piac után haza taxival és alvás kb. 10 fokban. Közben még lehűlt a levegő és fűtés az max. klímával lehetett volna, de azt nem kapcsoltuk be. Viszont mindketten szuper jót aludtunk a hűvös-hidegben.

A Vissza Hanoiba bejegyzés először a Yogalized jelent meg.