Újra portugál szigeten

Idén újra kettesben és újra Portugáliába jöttünk nyaralni. A tavalyi természetközeli út után és nem mellesleg az elszállt repjegy árak miatt, Madeirára esett a választásunk, ami így az első nap után már nagyon tetszik :)

A hajnali fél négyes ébredés és az utazás jó fárasztó volt. Először elmentünk Londonba, majd onnan Madeirára. Kézipoggyásszal utazunk, 10 napra, az bőven elég, persze nyilván egy-két dolog otthon maradt – pl. jógamatrac, de az végülis nem kell a gyakorláshoz.. A laptopot – a blog miatt – külön táskában hoztam, amit elvileg nem lehetett volna, de szerencsére nem szóltak érte. Mondjuk jópár utastárs táskája nem fért volna bele a fedélzeti méretbe.IMG_3120

Maga az utazás szinte eseménytelen volt, hosszúnak tűnt (2,5+3 és 3/4 óra), de végül gyorsan elszállt illetve be is hoztak némi időt a pilóták és hamarabb landoltunk. A maderiai reptér viccesen rövid kifutópályával rendelkezik, de ügyesen letették a gépet. Mint utánanéztem volt itt kifutópályán túlfutás és repülőgépszerencsétlenség is, később megnövelték a kifutó hosszát, 180 betonoszlop tartja egy részét. És természetesen Cristiano Ronaldo nevét viseli.

Mivel a reptéri busz az első szállásunkat nem érinti, ezért fogtunk egy taxit és azzal jutottunk el a kb. 12 km-re lévő településre, Canico-ba, ahol a Four Views Oasisben szálltunk meg. Már a kilátás és az hogy a  parton vagyunk, illetve hogy trikóban elég volt lenni, megérte.

Némi pihenő után dilemmáztunk, hogy fürödjünk egyet a hotel medencéjében, de aztán egy kis felfedezés mellett döntöttünk, végülis esőben (amit mutat az előrejelzés a további napokra) is lehet fürödni. Így a Google Maps alapján kinézett botanikus kert volt az első célpont. Hát, azt olvastam, hogy durva utak vannak erre, biztosan nem szeretnék itt vezetni :) Gyalog is kihívás volt néhány helyen felmenni, autóval meg pláne az lenne/lesz..

IMG_3151Szerencsére útközben találtunk egy pékséget is, ahol gyorsan némi szénhidrát-utánpótlást csináltunk, mert az utazós napok nem arról szólnak, hogy jókat és sokat eszünk..Kellett is az energia a meredek utakhoz.

A kert végül egy hotel kertje volt, ahová simán besétáltunk és hát gyönyörű volt. Jól szétnéztünk, majd folytattuk a kisvárosi túrát. A szigeten van autópálya, ezen a településen is átmegy, mi is áthaladtunk alatta. A partról felmásztunk elég magasra, megcsodálhattuk a városka templomát és a csodás, karácsonyi díszítésű főteret is.

A szigetet behálózzák a levadák – csatornahálózat, mely mellett futnak a túraútvonalak is. Itt Canicoban is van, felsétáltunk oda, de ez itt még nem volt akkora élmény. Viszont a hegyről megláthattam egy zászlót, amivel készült az alábbi kép a hegyIMG_3162ről lefelé menet.

Mivel az éttermek egy része sziesztát tart, így egy tipikus helyi kocsmába beültünk egy bambira. Azon mosolyogtunk, hogy milyen jó a kilátásunk – egy használt autó kereskedőre láttunk pont rá.. Nagyon sok az autó itt és viszonylag nagy a forgalom is, pedig nem is nagyvárosban vagyunk.

Viszatértünk a partra, Zozó választott egy snack éttermet, hogy együnk végre normális kaját is. Az étteremnél megtaláltak minket a macskák is, az egyik kinézte őt magának és le nem vette a szemét a haláról. Kapott némi falatot végül.

Az étteremről a parti IMG_3180sétányon jöttünk vissza a szállásra, ahol karácsonyi pálmafák alatt üldögélve néztük, illetve már csak hallgattuk a morajló tengert – közben teljesen besötétedett.

 

 

 

Comments are closed