Ismét eseménydúsan telt a nap. Reggel Sunita női jóga óráján izzadtunk. 3 kör fejenállással indítottunk. Az utolsó póz sarvangasana volt 15 az 1-ben: eka pada, parsva eka pada, parsva, virasana lábbal, parsva virasana lábbal, virasana térd fejre leengedéssel, urdva padmasana, parsva urdva padmanasa, pindasana, parsva pindasana, halasana, supta konasana, parsva halasana, karnapidasana és urdva mukha paschimottanasana…
Ebédre Rekha főzött nekünk, miközben vártunk rá kisebb riadalom alakult ki, ugyanis a szobámban egy kb. 10 centis, Magyarországon max. állatkertben látott csótány sétált át. Marcsival kiáltottunk Lindának, aki próbálta hangyairtóval elintézni, de nem hatott rá. Ekkor szóltunk Rekhanak, aki jót mosolygott rajtunk, majd az indiai seprűjével, ami otthon kb. egy cirógató akárminek felel meg, elintézte és indiai szokás szerint kidobta az ablakon (azóta már Marcsi fürdőjében is volt egy 
). Reméltem hogy az első utam emlékét, amikor a táskámból mászik ki egy 10 centis példány nem élem át újra, dehát ez India..
Fél kettőre jött a tegnap megbeszélt boltos értünk, megvárt a lépcsőházban minket, mert még ebédeltünk. Riksába ültünk és elmentünk hozzá, a boltja az tulajdonképpen a lakásán egy szekrény volt. Mielőtt felmentünk volna Linda hátraszaladt fényképezni, kérdeztem mit, erre Marcsi válasza, szamár van hátul. Gondoltam megnézem magamnak, hát a szamár az kecske volt 
Vidéki lányok a nagyvárosban LOL. De kiderült, hogy nem látta rendesen csak tippelt.
A boltosunk bemutatta a családját, és elkezdte kipakolni az árut. Pólók, sortok, jóga”bugyogók” kerültek tulajdonunkba. Az első szobában pakolt nekünk, a konyhán át vezetett az út a másik szobába, ahol próbálhattunk, a feleség, a lányuk és annak barátnője szeme láttára – mondjuk nem vagyunk szégyenlősek. Az első szobában volt 3 szék, két kisebb komód. A hátsóban egy matrac a földön, két fémszekrény meg egy kis sarokpolc. A konyhában nyitott polcok a falon, fémedények, fémtálcák, fémpoharak. Mindenhol katonás rend és tisztaság. Mondjuk ennyi cuccal nem nehéz rendet tartani, jönnének el egyszer hozzám, rosszul lennének.
Visszafelé emberünk szerzett nekünk egy riksást, gondoltam lebeszélte vele az árat is. 20 volt az út hozzá, az ugye visszafelé is annyi (Európában, ugyanazon az útvonalon). Erre mondja az ember, hogy 30. Mondtam neki, hogy ne vicceljen. Addig-addig vitatkoztam vele, míg végül mondta, hogy akkor adjunk neki 20-at.
Saját gyakorlás kezdődött négytől, itt kevésnek érzem az 1 és 3/4 órát a saját gyakorlásra, még egy ilyen erős reggeli óra után is. Keshav órát néztünk mint a múlt héten (már egy hete itt vagyunk!), kezdőt majd Intermediate I-et, szúrja namaszkarát tanított. ” Your body is an outer object from the point of view of your mind. It is a purpose.”
Este elmentünk még bevásárolni, majd betértünk a megszokott étterembe. Rendeltünk két fokhagymás naant. A pincér furán nézett. Aztán odajött egy másik, aki jobban beszél angolul és megkérdezte, hogy biztosan ezt szeretnénk? Mondtam igen. Mondja, akkor felezzünk meg egy szabdzsit (zöldséges, szószos étel). Mondom csak két naant kérünk. Erre megkérdezi, hogy hogy lehet naant magában enni?? Mondom, hogy biztos furcsa, de tényleg csak azt kérünk. Nagy nehezen kihoztak egyet, majd szóltam, hogy még egyet kérünk. Közben észrevettük, hogy az egész étterem minket néz és nem érti, hogy miért nem eszünk főételt (a válasz csak, volt még otthon kajánk, és ezt meg nagyon szeretjük ). A takarítófiúk is rajtunk mosolyogtak. Aztán még azért megkérdezték miután befejeztük, hogy biztos nem kérünk mást? Már csak a számlát
És hogy legyen kép is, egy hét után láttam az első macskát:
