Reggel Prashant órán gyakoroltunk végeláthatatlan csavarásokat és közben szívtuk magunkba a filozófiát. Utána saját gyakorlás következett, amit rövidebbre fogtam, hogy lejussak a könyvtárba. Persze a könyvtár amikor lemennék sosincs nyitva, így hazaballagtam.
A lányokkal mindhárman tanítunk, azonban itt az Intézetben (és persze még sok más helyen is) tanítványok vagyunk. Marcsi ezt ma testközelből meg is tapasztalhatta, ugyanis a délutáni remedial órán besorolták a résztvevő csapatba. A tanárnővel, Sushamával (a kedvencünk:)) konzultáltunk korábban Marcsi, mint derékproblémás, én mint tolmács. Az órára megfigyelni tértünk be, azonban M
arcsit rögtön meg is kérdezte, hogy részt vesz-e. Az egyik csoport derékproblémás sort gyakorolt, a másik térdspecifikusat, illetve volt két saját szekvenciával rendelkező résztvevő is.
Óra után vártunk kicsit az Intézet előtt, hogy vajon a Facen megbeszélt riksás jön-e értünk vagy sem. Egy ayurvédikus doktornőhöz mentünk látogatóba, csak nem érkezett egyértelmű válasz arra, hogy küld-e riksást vagy sem. Közben a biztonsági őr lefényképezett Gurujiékkal.
Közben megállt egy riksa, Marcsi mondja, hogy értünk jött, és tényleg. Viszonylag sokat utaztunk vele, mire megérkeztünk a klinikára, ahol fogadott minket. Mindhárman konzultáltunk vele, 
adott jótanácsokat illetve majd még írásban is kapunk tőle anyagokat, amit tanulmányozhatunk.
Útközben elhaladtunk a tegnapi városnézés során megismert helyszínek mellett, illetve érintettük a piacot-bevásárló utcát is. A doktornő ajánlására azonban nem oda, hanem egy másik helyre fogunk majd visszatérni.
A riksából útközben csináltam egy-két képet, békésen teázó árusról, illetve útmenti túrkálóról, fénymásolószalonról (lásd sárga bódés kép) és természetesen tehenekről. Itt a nagyvárosban most látok másodjára tehenet.
