Sunitával, női órával kezdtük a napot. A fókusz a törzs és az oldalak megnyújtásán volt. Ő az a tanár, akinél egy pillanatra sem figyelhetsz másra, mert rögtön észreveszi és számonkéri rajtad, hogy miért nem tudod kordában tartani a figyelmed és a szemed?
Mire hazaértünk már nagyon éhes voltam, a minden napos dál mellé egy olyan növényt kaptunk, melynek lila szára és zöld levelei vannak, én leginkább céklaszárnak néztem. Ízre jó volt.
Délután annyira felpörögtem, hogy bevállaltam a bevásárlást, csak hogy mozogjak kicsit. Megkaptam a listát, majd Linda csatlakozott így együtt indultunk a kis szupermarketba. Útközben a patikában még vettünk pl. szúnyogriasztót.
Találtunk útközben egy olyan édességboltot, mely hat éve a kedvencem volt. Különféle színű és formájú sütiket lehet ott kapni, van pisztáciás, kesus, zöld, drapp színű, kocka és rombusz formájú pl. Kis dobozba csomagolják és kilóra mérik. Mondanom sem kell, hogy elfogyott amit vettem estére.
Hazafelé javították az utat. Egy mini teherautó állt az út mentén egy férfi és egy nő guggolt mögötte. Egy másik férfi, az otthon is még nyomokban, vidéken fellelhető bádog, levehető végű locsolókannából öntötte az útra a kátrányt, a másik terítette szét. Számomra a legszürreálisabb mégis az volt, hogy a kisteherautó ablakában fel volt kötve egy levágott tetejű, vázaként funkcionáló műanyag flakon, melyben vízben állt egy virág (otthon is van ilyen folyó virág, a nevét nem tudom, pl. iskolákban szokták a cirmos leveleivel körbefuttatni a termeket). Kép sajnos nem készült, majd legközelebb.
A tervek szerint délután mentünk volna saját gyakorlásra, azonban ezt elvetettük. Én itthon gyakoroltam azért egyet. Az ok az az volt, hogy az Intézetben láttunk egy plakátot, mely egy gyalog kb. 10 percre lévő helyszínen hirdetett koncertet. A kezdés a saját gyakorlás közepébe lógott, így végül koncertre mentünk.
Találkoztunk közben ismerősökkel, Claire, Pessy és még páran szintén eljöttek. A jegyszedő mondta, hogy három órás lesz a műsor. Négyen ültek a színpadon, indiai szokás szerint a földön. Egy hegedű, egy mrindagam, egy kanjira (ütős hangszerek) és az énekes 
volt a felállás. A Trafóban van a Klasszikus Indiai zene sorozat, ott hallottam ilyen koncertet már. 2,5 óra jó gyorsan eltelt, de utána kicsit stílust váltottak és olyan érzésem volt, mikor egy rockkoncert végén minden tag elkezd szólózni, itt is valami ilyesmi történt, így eljöttünk. A koncert közben figyeltem az indiaiak reakcióit, volt aki a ritmust ütötte, sokan a fejüket billegtették a lehetetlen középső vízszintes vonalban és volt aki mint egy karmester a levegőben mindenféle mudrát rajzolva vezényelte végig a koncertet. A koncertfigyelési szokásaink is merőben eltérnek, meg kellett állapítsam. Ja, és természetesen a koncertterembe mezítláb lehetett csak bemenni, elképzeltük milyen lenne otthon mezítláb koncertezni..
Hazafelé még bementünk a sarki plázába, ahol ennyi motort még nem láttunk. Benn is tömve volt emberekkel. Mint kiderült speciális, csak most hétvégére vonatkozó kiárusítás volt. Kicsit olyan volt érzetre mint otthon a JOY napok, amikor jobb elkerülni bármilyen üzletet is. Este fél tizenegykor még nyitva volt minden, nem derült ki számunkra, hogy mi a zárási idő.