A lényeget nem írtam le tegnap, hogy miért is jöttem ki: idén van a 100. évfordulója Mesterünk, B.K.S. Iyengar születésének. Ezen alkalomból kb. 1000-en a világ minden tájáról összegyűltünk itt Puneban, hogy a tiszteletére rendezett intenzív két hetes kurzuson részt vegyünk. Holnaptól a menetrend tehát jóga lesz, délelőtti, délutáni szekcióval.
Szerencsére tegnap már felvettem az eszközeimet, így ma csak beugrottunk az Intézetbe, de már sokkal többen voltak, mint tegnap, mikor kiléptünk a kapun érkezett egy nagy busz tele kínaival. Jó, hogy előttük végeztünk, páran akik benn voltak is nagyon hangosak voltak.. A profi eszköz és regisztráció szervezés után kíváncsi leszek arra, hogy ennyi embert hogyan lehet majd megszervezni jógázni, holnap fény derül rá.
Ma azonban még nem volt kurzus, így új ismerősömmel, Taniával nyakunkba vettük a várost, megmutattam neki pár helyet, ahol két éve jártam és a legjobban tetszett: Parvati Hill, Chaturshringi Temple és a Pataleshwar barlangtemplom. Útba ejtettük a Pune Centralt is, ahová Marcs
it és Lindát, 2 évvel ezelőtti útitársaimat szép emlékek fűznek, de leginkább sok ruhanemű :).
Az egyik templomban Tania észrevette, hogy egy kisgyerek ( kb. 1 éves) fejéről borotválják a hajat. Volt ott egy segítőkész, angolul jól beszélő nő, akitől megtudtuk, hogy a hinduk úgy tartják, hogy a gyerek első haja az isteneket illeti, ezért vágják le, hogy azt felajánlják nekik.
Továbbra is nagyon segítőkészek és kedvesek az emberek, beinvitáltak a templomba, kaptunk áldást. Kb. tízen fotózkodtak velünk, illetve mi velük, sokan megkérdezték honnan jöttünk, bár a válaszok láttán (Mo. és Csehország) nem mindenkinél csillant fel, hogy tudja is hol van az. Az egyik lány, akivel beszélgettem (leszólított) ő pl. tudta, mert a Vodafonenál dolgozott és tudta, hogy van Vodafone Hungary – éljen a globalizáció.
Újdonságként láttam, hogy néhány riksasofőr már wazeval megy, a többiek hagyományosan elindulnak egy irányba, amerre vagy sejtik, hogy arra kell menni, vagy nem, és útközben más riksásokat, motorosokat szólítanak le útbaigazításért. De mindig valahogy odatalálnak ahová kell. Néha dupla annyi lesz a menetdíj, mert elvisznek kis utcákon és kerülnek jó nagyot, néha nem „működik” a riksaóra (na persze) és bemondásra szállítanak, de igazából annyira olcsó, hogy néha így is rábólintasz, pl egy tíz perces út az volt 60 rúpia, azaz 240 Ft.
Vannak háziállataim: egy gekko, egy műanyag papagáj, aki a falból kívülről bejövő gallyon ül, illetve cuki, pindurka két csótány, na meg némi szúnyog., akik a fürdőszoba rendkívül jól záródó ablakán át érkeznek be, mint ma rájöttem. Tegnap láttam pórázon sétáltatni kutyát, mégpedig egy rotweilert, ami nagy szó, mert eddig még csak utcán kóborlókat láttam, akik kedélyesen fekszenek a legnagyobb forgalmú utcák szélén. Macska még kevesebb van, szegények nagyon koszosak és soványak, az enyémből itt három kijönne. Ja, és az egyik templomnál voltak malacok 