A mai hetes indulás annyira nem volt zökkenőmentes, miután egy szúnyog felébresztett ötkor. De rendületlenül megyünk és mint később kiderült, ma utoljára Prasanthjitől tanulhattunk. Pránajáma volt az első szekcióban, majd némi ászana a második körben. Hatalmas tudással rendelkezik, ezt minden egyes tanítása megerősíti bennem. Annyiféle aspektusból közelít, amit szinte elképzelni is nehéz.
A mai délutáni program nem volt kihirdetve, hogy mi lesz, csak annyi, hogy lesz. Az egyik német gyakorlótárs azt mondta, hogy ma van Geetaji születésnapja és azt fogjuk ünnepelni délután. Igaza lett és meglepetésünkre egy energikus, jókedvű Geeta érkezett meg délután hozzánk. Happy birthday énekkel fogadtuk, majd kapott egy sálat és egy nagy csokor vörös rózsát. Abhi vezette fel a délutánt, mégpedig azzal, hogy”chitchatelni” fogunk vele, ami már önmagában is mosolyra fakaszt, mert Geetaji nem az a típus, ő is jót mosolygott rajta. Feltehettünk neki kérdéseket, ezek között volt, ami a korai évekről szólt, az édesanyáról is kaptunk tőle egy szeretettel teli megemlékezést, illetve sokat mesélt az édesapja-tanítója-Guruja és az ő kapcsolatáról is. Őszintén bevallotta, hogy mennyire hiányzik neki Guruji a mai napig és hogy mennyire megtörte a halála. Nagy örömömre és a többiekére is, azzal zárt, hogy holnap reggel találkozunk. Nagyon várom, mert még nem volt alkalmam nála gyakorolni.
Ma estére szervezett programunk volt, egy helyi színtársulat készített egy előadást Guruji életéről, azt mentünk el csoportosan megnézni. Indiai módra 2,5 óra volt a darab, közben egy rövid szünettel. Az előadás végigkísérte Guruji életének főbb állomásait. A végén név szerint bemutattak mindenkit, a világosítón, színészeken át a rendezőig, ez Európában nem annyira megszokott
A mellettünk lévő széken az az indiai hölgy ült, aki tegnap kántált a színpadon, elkezdtünk beszélgetni, majd a szünetben megkínált az otthonról hozott saját készítésű pohából. Még a kanalát is felajánlotta hozzá. Nagyon nyitottak és kedvesek itt az emberek, az előadás előtt egy lány szólított le minket, honnan jöttünk, ez mindig az első kérdés, majd javasolt éttermet is a szállásunk környékén.
Az előadás helyszíne egy parkban volt, ahol pár napja már jártunk és akkor is láttuk, hogy valami vonatféle van ott kiállítva. Ma közelebb mentünk és kiderült, hogy a 3 év múlva elkészülő Pune metró demo kocsiját láthatjuk. Nagyon fejlődik ez a város, már csak ha az elmúlt két évet nézem, de a régóta ide járó tanítványok elmondása alapján, mikor ide kezdtek járni, még utak sem nagyon voltak. Mindenhol az új lakásokat hirdetik, építkeznek ezerrel. Az egyik kedvenc plakátszövegem: „luxury lasts forever, but this deal ends at 9 Dec.” – erről nem csináltam fotót, de bevésődött…
Lentebb a punei magyar küldöttség látható.