Kb. egy órás úttal elértük az első úticélunkat, Hallstattot, amit mindenki ismer a Windows képernyővédőről vagy karácsonyi képeslapról. A Hallstatter See partján fekvő kisváros, ahol autóval nem lehet közlekedni, pontosabban nagyon korlátozottan csak. A városhoz egy alagút vezet, majd kijelölt fizetős parkolókban hagyhatod az autót. Ha lenne hely. Mi olyan dél körül értünk oda, de esélyünk nem volt parkolni.
A várostól 4 km-re találtunk egy helyet, de mivel ott csak max. egy órát lehetett volna parkolni, mondtam a fiúknak, hogy próbálkozzunk akkor meg az amúgyis tervben lévő 5 fingers kilátóval. Na, ott sem voltak kevesen, de végül az út mentén le tudtuk tenni az autót és beálltunk a sorba. Ott még nem sejtettem, hogy ez is olyan lesz, mint Vietnamban az egyik hegy, hogy egy dologért megyünk fel, ott is egy kilátóért – itt 5 ujj, ott Isten tenyere – és gyakorlatilag egy teljes napot, sőt napokat el lehetne ott tölteni.
Felvonó is több volt, az első egy kb 10 perces úttal felvitt az első állomásra. Itt volt kis erdős rész, tovább lehetett volna menni egy mammut és egy jégbarlang felé, de mi oda nem vettünk jegyet. A felvonón itt is volt egy pillanatnyi sikítós rész, ahogy áthaladtunk egy oszlopnál.
A második felvonó felvitt a csúcsra, ahonnan indultak az útvonalak. Elsőként csak leültünk a csúccsal szemben és bámultuk azt. Pontosabban én, a fiúk meg kénytelenek voltak velem együtt ezt tenni. A kék ég, a havas csúcs látványa olyan megnyugtató, hogy időtlen időkig tudnám azt nézni szótlanul, tétlenül.
Az első helyszín, amit megnéztünk az egy spirál volt, ahol kb. méterenként ki volt téve, hogy mit láthatunk és milyen messze abban az irányban. Pl. Mount Everest, Afrikában nemzeti park, stb. Az útvonal ami ide vezetett az aszfaltút volt, bicikliút szélesen. Innen további kb. félórára volt az 5 ujj kilátó. Ez egy öt ágú fémszerkezet, ami kilóg, tehát alattad a mélység, előtted a pazar kilátás. Többek között a tóra, Hallstattra, a hegyekre. A 
gyűrűsujjba álltunk ki, mint kiderült, nem véletlenül :).
Ott a hegyen van egy Lodge nevű hely, 2063m magasan, ahol ettünk egyet. Jó idő volt, rövid ujjúban és rövid nadrágban voltunk, de azért a nap és a szél dolgozott rendesen. A nyakunk szép piros lett a nap végére. Jött egy birkanyáj is, nagyon cukik voltak ahogy kolompolva füvet “nyírtak”.
Lehetett volna még felvonózni egy következő állomásra, ahol végül nem tudjuk, hogy mi volt, illetve túrázni is, van egy fém cápa szobor is, mint látnivaló, de mivel Marcinak megfájdult a feje, így elindultunk lefelé. A barlangos megállónál kiszálltunk és míg Marci pihent egyet, mi Zozóval még mentünk egy mini túrát, természetesen itt is lehetett felfelé haladni a hegyen, különböző
túraútvonalakon.
Visszafelé megpróbálkoztunk újra Hallstattal. Most sikerült a város közepén lévő P3 parkolóba leállni. Mint kiderült azért, mert a város kezdett kiürülni, sok hely már be volt zárva este hat körül. Eredetileg én szerettem volna beülni valahová, de ezt elengedtem, és csak sétáltunk egyet, fotóztunk és felkerestük az ikonikus fényképkészítési pontot is.
Hazafelé vettük az irányt, majd betértünk még Altenmarktban a Römerkeller étterembe vacsorázni.