A ma reggel a helyi Lidlben kezdődött, hogy a jól bevált “parton reggelizzünk”-höz beszerezzük az elfogyasztandókat. Beni nélkül, autóval indultunk el hárman. A Lidl itt is olyan, mint nálunk, nem éreztük kielégítőnek a bevásárlást, ezért kinéztük magunknak a Conad nevű egységet. Ez egy kánaánnak bizonyult, egy hatalmas szupermarket mindenféle földi jóval.
Felvettük Benit és kimentünk a partra. A tegnapi polipsalátát már nem akaródzott a fiúknak megenni, Zoli a parti kóbor cicóknak felajánlotta azt, akik persze rögtön rámozdultak arra.
Reggeli után indult a körtúránk, az első állomás a szomszédos település, Fertilia egyik strandja volt: a Spiaggia di Punta Negra. Itt egy négycsillagos szálloda van, de a strand eléhető kívülről is. A part viszonylag kicsi, száradó hínár volt itt is és kénszag, amit mi a bomló hínárral azonosítottunk. Amúgy simán át lehet rajta gázolni, mert puha és nem szúr.
A második megálló a Spiaggia di Mugoni volt. Ez egy nagyobb partszakasz, itt már volt nyitva két büfé is, de szezonvégi állapotban, pl. jégkrém csak két fajta volt. A nap ezerrel sütött, élveztük azt a vízben és a parton fetrengve is, kicsit le is égtünk. A vízben kisebb halakkal is találkoztunk, érdeklődve figyeltük egymást.
Továbbhaladtunk kilátópontok felé, azonban amit eredetileg kinéztem, oda csak földúton és leginkább gyalog lehetett volna eljutni, így újraterveztünk. És milyen jól tettük: megérkeztünk a Belvedere Foradada kilátóhoz, ahonnan lenyűgöző látvány tárult elénk a félsziget csücskében. Továbbhaladva elértük Neptun barlangját is felülről, de oda végül nem mentünk le. A világítótorony katonai övezet volt, oda meg nem mehettünk fel. Viszont lefelé haladva megtaláltuk Marcsi álomhelyét: Cala Dragunara, egy picike öböl egy kávézóval, stranddal, mini hajókikötővel. A nyugalom szigete volt. Megkóstolhattam a krém kávét, ami gyakorlatilag egy kisebb csészényi kávéfrappé, de nagyon finom.
Innen egy rövid, 15 perces sétával elértük a Torre del Bol-t. Ez egy 17. századi parti kilátópont lánc tagja volt (valóban láttunk még több ilyet). Itt készült el a nyaralás fotója.
Mivel Beni megéhezett, hazafelé betértünk Fertiliába, egy Kairos pub nevű helyre, ahol kétszer nem volt az, amit kértünk, de végül csak sikerült némi ételhez és italhoz jutni.
Hazaérve Algheroba mi pihentünk, Marcsiék shoppingoltak, majd fél kilenckor a két nappal ezelőtt lefoglalt étteremben találkoztunk. A pincér kicsit mufurc volt, a pincérnő, akit a párjaként azonosítottunk, viszont jó fej, így kompenzálták egymást. Mindenki ehetett pastát, ami a kívánalom volt, majd hazasétáltunk a vacsi után, már nem ki/betérve sehová.