Ma reggel kezdődött a jóga program, ami miatt itt vagyok Punéban. Az Iyengar Jóga Intézet idén 50 éves, ennek az apropóján tartanak egy két hetes intenzív kurzust, melyre 250-en jöttünk a világ minden tájáról. Vannak ismerős arcok a 2016-os egy hónapos ittlétemről, illetve a korábbi évek során Budapestre meghívott senior tanárok is javarészt itt vannak.
A reggelem Jay mamája által késztett chai-jal indult, ami sokkal jobb volt, mint az este a mallban elfogyasztott. Jay kedvesen felajánlotta, hogy elvisz robogóval, így indiai módra a csomag a motor elején, én mögötte, mondjuk én nem indiai nő módjára ültem – oldalvást (még). Az első napon minden eszközt magunkkal kellett vinni – matrac, tégla, takarók, heveder.
A helyszínen nem lehet fotózni, legalábbis a workshop közben nem. Reggel 9:00-11:30 között Prashant, Guruji fia tanított. 
Elég nehezen érthető az angolja, ez részemről nem változott, illetve sokszor saját maga kreál szavakat, így nem könnyű követni. Ad pózokat, amiket kitartunk, közben filozófiát tanít. Például azt, hogy a belső tanárod határozza meg a gyakorlásod.
Ebédre volt 3,5 óra szünet, így hazasétáltam, hogy leteszteljem mennyi időt vesz igénybe, kb. 20-25 perc volt, mert közben még értekeztem Jay-jel is, hogy hol ebédelünk. Végül az anyukája megebédeltetett minket, ismét nagyon finomat ettem, még édesség is volt – egy bengáli édesség – rossagulla és Ravaa Ladoo is. Jó édes mindkettő. Szerencse, hogy bírom.
A séta során meg-meg álltam fotózni, és azt vettem észre, hogy az autó ami mellett megálltam, az ablakából meg engem fotóznak, mondtam a nőnek, hogyha kiszáll csinálhatunk közös szelfit is. És így is lett 
Vannak az úton a közlekedők számára nagyon 
fontos táblák is (Kérjük, tartsd be a közlekedési szabályokat!)
Ebéd után némi pihenés és visszasétáltam a helyszínre, ahol Abhi, Guruji unokája vette át a tanítást. Vele gyakoroltunk, persze azért ő is tanít közben némi filozófiát is, de ő instruálja is a pózokat. 15:30 és 17:30 között volt a délutáni szekció. Kaptunk utána chait és némi fűszeres krumpligombócnak tűnő, csípős szószos snacket is.
Jay jött értem motorral, mutatott jó pár helyet, éttermet, majd hazamentünk. Az egyik kereszteződésben leintette egy rendőr, először azt hittem miattam, de kiderült, hogy bár a közlekedés elég káosz, de próbálnak új szabályokat bevezetni, pl. hogy nem mindig kanyarodhatsz be – ez, mondjuk túl sok mindenkit nem zavar. Viszont ott akkor ez baj volt,
mert pont meg kellett volna várni a lámpa jelzését. Amúgy motorral a másik sávba áthajtva is kanyarodhatsz, az itt teljesen oké. Végül némi büntetés után továbbmehettünk.
Kis pihenés után elmentünk a közeli Pavillion Mallba vacsorázni, szétnézni. Motorral mentünk, vicces, hogy van egy ember arra, hogy megnyomja a gombot a motrral érkezőknek, hogy legyen parkolójegyük.
Ez egy abszolút nyugatinak kinéző bevásárlóközpont, ahol csalódásomra azok a márkák vannak javarészt, akik pl. a pesti plazakban is, ami érdekes, hogy itt kirják a nevüket hindiül is.
Szerencsére ő bírja a vásárlást, így benéztünk egy-két helyre, én 
akartam venni indiai legginset – churidart, amit a második boltban sikerült is jó áron beszerezni. Neki is vettünk egy-két dolgot, majd az alsó szinten szétnéztünk, hogy mit együnk. Ez egy tipikus kajálós rész, úgy kezdődött, hogy Subway, Burger, KFC, na ezekre mondtam, hogy kösz, nem. Jay választott nekünk végül a kérésemre indiai kaját – ettünk street foodot – chaat-ot, zöldséges birjanit (rizst), paneert (szószban indiai sajt) és chapatit (indiai kenyér). Mindezt az emeleten lekísértük chai-jal, én ittam egy vegánt, illetve ő meg kért egy tradícionálist (sima tejes), hogy tesztelhessük a különbséget. Mindkettő jó volt.
A nap fénypontja a háttérben megszólaló Jingle Bells volt.
English version:
This morning began the yoga program that is why I am here in Pune. The Iyengar Yoga Institute is celebrating its 50th anniversary this year, and on this occasion, they are holding a two-week intensive course, which has attracted 250 participants from around the world. There are familiar faces from my one-month stay here in 2016, as well as senior teachers who have been invited to Budapest in previous years, mostly present here.
My morning started with chai made by Jay’s mom, which was much better than what I had at the mall in the evening. Jay kindly offered to take me on his scooter, so Indian-style, the package was in front of the scooter, and I was behind him, although I wasn’t sitting like an Indian woman – sideways (yet). On the first day, we had to bring all our props – mat, bricks, blankets, strap.
Photography is not allowed on the premises, at least not during the workshop. From 9:00 to 11:30 in the morning, Prashant, Guruji’s son, taught. His English is quite hard to understand; that hasn’t changed for me, and he often creates his own words, making it difficult to follow. He gives poses that we hold while teaching philosophy. For example, that your inner teacher defines your practice.
We had a 3.5-hour break for lunch, so I walked home to test how long it would take, which was about 20-25 minutes, as I also discussed with Jay where we would have lunch. In the end, his mother treated us to lunch, and I again ate something very delicious, and there was even dessert – a Bengali sweet – rosgulla and Rava Ladoo as well. Both are quite sweet. Luckily, I can handle it.
During the walk, I stopped to take photos, and I noticed that the car I had stopped next to was taking pictures of me from its window. I told the woman that if she got out, we could take a selfie together. And that’s what we did There are very important signs for road users on the way.
After lunch, I rested for a bit and walked back to the location where Abhi, Guruji’s grandson, took over the teaching. We practiced with him, and of course, he also taught some philosophy in between, but he also instructed the poses. The afternoon session took place between 3:30 PM and 5:30 PM. Afterwards, we were given chai and a snack that looked like spicy potato dumplings in a hot sauce.
Jay came to pick me up on his motorbike, showed me several places and restaurants, and then we went home. At one intersection, a police officer flagged us down. At first, I thought it was because of me, but it turned out that although the traffic is quite chaotic, they are trying to introduce new rules, such as not always being allowed to turn in. This doesn’t seem to bother too many people. However, at that moment, it was a problem because we should have waited for the traffic light signal. By the way, it’s totally fine to turn by crossing into the other lane on a motorbike. In the end, after a bit of a penalty, we were allowed to continue.
After a little rest, we went to the nearby Pavillion Mall for dinner and to look around. We went by motorcycle, and it’s funny that there’s a person there to press the button for those arriving by motorcycle to get their parking ticket.
It’s an absolutely Western-looking shopping mall, where, to my disappointment, most of the brands are the same as those in Pest’s malls. Interestingly, they write their names in Hindi as well.
Fortunately, she enjoys shopping, so we checked out a couple of places. I wanted to buy Indian leggings – churidars, which I managed to get at a good price in the second store. We also got her a couple of things, and then we looked around on the lower level to see what to eat. This is a typical food area, starting with Subway, Burger, KFC, to which I said no thanks. Jay finally chose Indian food for us at my request – we had street food – chaat, vegetable biryani (rice), paneer (Indian cheese in sauce), and chapati (Indian bread). We accompanied all of this on the upper level with chai; I had a vegan one while she asked for a traditional one (regular with milk) to test the difference. Both were good.
The highlight of the day was the Jingle Bells playing in the background.