Legyél jobb, de ne a legjobb!

20250109_125918A ma reggel ismét hajnali 8:30-kor kezdődött. Kivételesen egy riksa sem volt, így a főútról intettem le egyet, akivel szerintem már utaztam is.

A reggeli órát Prashant tartotta, aki ma sokat viccelt. A szójátékait nem könnyű érteni, nagyjából azért sikerül. Ma több ászana volt, mint szokott, pl. új elemként a vatayanasana is bekerült a repertoárba. Figyeltünk ismét légzést, a pránaáramlásról beszélt sokat és igyekeztünk megtapasztalni is azt. Felhívta arra is a figyelmünket, hogy ha a legjobb leszel, akkor ott megállhat a fejlődés, törekedj csak arra, hogy mindig jobb legyél.

Intenzív 2,5 óra után Hajnival ebédeltünk a Vaishali dél-indiai étteremben. A kedvenc dosámat ettük, chai kíséretében. Megunhatatlan számomra. Van a formájában és a töltelékében is különbség, így minden nap ehetem máshogy.

Ebéd után sétáltam egyet a főút mentén, nézelődtem, kerestem egy helyet ahol 2016-ban teáztunk, de 20250109_120550már nincs meg. Sok minden bezárt vagy átalakult, illetve sok helyen látszik a fejlődés vagy inkább változás is. Alig látok már száriban nőket, a fiatal lányok és fiúk egyértelműen nyugati módon öltöznek. Láttam már haspólós és forrónadrágos lányt is, ami korábban még elképzelhetetlen lett volna. Erikával beszéltük ebédszünetben, hogy láttunk már kutyasétáltatós embereket is, korábban csak utcai kóborkák voltak, most azt viszonylag keveset látok. Hazafelé kb. 14 fajta pórázos kutyával találkoztam a huskytól a pincsiig mindenféle méretben.

Délután először Raya kezdett. Visszautalt Prashantra sokszor, például hogy a Guruji 20250109_13022160 éve megírt, de ma is abszolút aktuális könyve a Light on Yoga tanulója legyél. Figyeld meg milyen közel kerülhetsz a pózokhoz, még ha nem is tudod mindent megvalósítani. Tanárként az  óvatos, vigyázó oldalon kell legyél, míg gyakorlóként a bátor oldalon. Gurujit említette, hogy ő tanárként is a bátor oldalt képviselte, de neki különleges tehetsége, képessége volt hozzánk képest. Átvettünk néhány pózt, illetve tovább boncolgattuk, amiket a terápia során lehet alkalmazni.

A második órát Guruji unokája, Srineet tartotta, akivel én most találkoztam először. Sok filozófiát tanít, miközben van egy szekvencia is, instrukciókkal. Voltak számomra könnyebb, és persze kihívásos pózok is. Jól elfáradtam a végére. Közben vagy 3-szor elment az áram, de szerencsére gyorsan vissza is jött mindig.

Egy építkezés mellett elhaladva az alábbi nagyon fontos instrukciókat sikerült me20250109_180632görökíteni. Mindig találok olyan dolgokat, amik evidensek lennének, de itt külön figyelmeztetés van rájuk. Zolinak mutattam, erre annyit kérdezett, hogy nem tudják az ott dolgozók, hogy mit kell felvenniük a munkavégzéshez? Sok teherriksa is járja az utakat, találtam egy jó állapotban lévő példányt is, itt láthatjátok. Amúgy találkoztam már elektromos eszközzel is, robogóval is és autóval is.

Hazasétáltam és végül ma este nem mentünk sehová, én nem voltam éhes, Zoli meg az indiai szalamis pizza-ebédjének a végét fogyasztotta el.

English version:

This morning started again at 8:30 AM. Unusually, there were no rickshaws, so I hailed one from the main road, with whom I think I have traveled before.

The morning session was led by Prashant, who joked a lot today. His puns are not easy to understand, but I manage to get the gist. There were more asanas than usual today, including the new addition of vatayanasana to the repertoire. We focused on breathing again; he spoke a lot about the flow of prana and we tried to experience it as well. He also pointed out that if you become the best, your development might stagnate, so strive to always be better.

After an intense 2.5 hours, I had lunch with Hajni at the Vaishali South Indian restaurant. We had my favorite dosa, accompanied by chai. It’s something I can never get tired of. There are differences in its shape and filling, so I can eat it differently every day.

After lunch, I took a walk along the main road, looking around, searching for a place I visited in 2016 where we had tea, but it’s no longer there. Many places have closed or transformed, and you can see development or rather change in many areas. I hardly see women in saris anymore; young girls and boys clearly dress in a Western style. I even saw a girl in a crop top and hot pants, which would have been unimaginable before. During lunch break, Erika and I talked about how we’ve seen people walking dogs; previously, there were only street strays, but now I see relatively few of those. On my way home, I encountered about 14 different leashed dogs, ranging from huskies to miniature pinschers, in all sizes.

In the afternoon, Raya started first. He referred back to Prashant many times, for example, that the book written by Guruji 60 years ago is still absolutely relevant today. Be the student of the Light on Yoga book. Notice how close you can get to the poses, even if you can’t realize every of them. As a teacher, you must be on the cautious, careful side, while as a practitioner, you should be on the brave side. He mentioned Guruji who represented the brave side as a teacher, but he had a special talent, a capability compared to us. We covered some poses and further explored those that can be applied during therapy.

The second class was held by Guruji’s grandson, Srineet, whom I met for the first time. He teaches a lot of philosophy while also having a sequence with instructions. There were poses that were easier for me and, of course, challenging ones as well. I was quite tired by the end. Meanwhile, the power went out about three times, but fortunately, it always came back quickly.

Passing by a construction site, I managed to capture the following very important instructions. I always find things that would seem obvious, but here there are specific warnings about them. I showed it to Zoli, who asked if the workers there don’t know what they need to wear for work? Many rickshaws to transport goods are also on the roads; I found a well-maintained example, which you can see here. By the way, I have already encountered electric devices, scooters, and cars as well.

I went home on foot and in the end, we didn’t go anywhere tonight; I wasn’t hungry, and Zoli was finishing the last bits of his Indian salami pizza lunch.

Comments are closed