A tegnapi kis buli után és mivel ma nem volt jógaprogram aludtunk, ameddig tudtunk, de én persze 7:30 körül már ébren voltam. A délelőtt egy kis része a mosásé volt, a tetőn lévő fürdőszobában van a mosógép, melyet Jay segített beüzemelni és kimostam egy pár ruhát. A napon estére szinte 100%-ban megszáradtak, annak ellenére, hogy csak kézzel lettek kicsavarva, mert a centrifuga program itt úgy működne, hogy töltsd fel vízzel a dobot.
Kaptunk chait Jay mamájától ismét, ahogy minden nap, amit a teraszon elfogyasztottunk és kis idő múlva – ekkor már kb. dél volt, elindultunk várost nézni. Én már voltam mindkét betervezett helyen, de Zolijinek szerettem volna azokat megmutatni. Részben sikerült is. Hívtam egy Uber-riksát és elindultunk az első helyre, az Aga Khan Palace-ra, mely Gandh
i fogvatartásának helyszíne volt.
A riksaút az kb. fél óra volt, útközben áthaladtunk egy olyan aluljárón, amire Zoli azt mondta, hogy olyan érzése volt, mintha valaki nappaliján hajtottunk volna keresztül, kicsi szűk folyosók több irányba. Közben láthattuk a metro már elkészült részeit, amit 2022-ben, 2023-ban és egyes részeket 2024-ben adtak át. Javarészt magasvasút, de metrónak hívják. Találkoztunk motoron utazó komplett családokkal is, ez még mindig oké itt. Egészen pici babákat is közrefognak és mennek hármasban velük.
A Palace-ba a belépőt meg lehetett volna venni online vagy QR kóddal, de egyszerűbb volt készpénzzel, amit persze az emberünk a neten keresztül intézett, mondta, hogy majd kitölti helyettünk a sok rubrikát, mondtam neki, hogy hajrá és köszi. Egy egyszerű múzeumjegyhez elkérik a nemzetiséged, a mailcímed, a telefonszámod, a nemed, a lakcímed, agyrém. Mondjuk egy sima ruhaboltban is kérnek telefonszámot, sőt Zolitól pizzavásárláskor is kértek, de mondta hogy no phone.
Néztük a parkban a csíkos mókusokat, körbejártuk a kiállítótermeket, majd mivel aznap még nem ettünk semmit, az ottani étteremben kértünk egy aloo parathát (töltött indiai kenyér). Meg is kaptuk, elvittük és a parkban megettük. Finom volt és friss, vártunk is rá vagy 15 percet.
Ezután már csak Gandhi feleségének, Kasturbának, a titkárának és maga Gandhi hamvait (egy része van itt) néztük meg. Hívtam Uber-riksát, hogy eljussunk a kettes pontunkhoz. Sikerült is, áthaladtunk visszafelé a folyón is, illetve nemcsak reggel a teraszról, hanem itt a folyón áthaladva is láthattuk, hogy mekkora szmog van a városban.
A második látnivaló a Shaniwar Wada palota lett volna, ahol azonban a tömeg, a segíteni akarok, de nem tudok, vegyél jegyet online, adj meg minden adatot is, de csak Mastercarddal vegyed zűrzavarában láttam, hogy Zoli kezdi felhúzni magát, így megbeszéltük, hogy elengedjük ezt a bejutást. Azért egy szelfit csináltunk előtte. A Tulshibaug bazár felé vettük az utat, hát itt volt minden is. Dugó, járművek és gyalogos emberek tömkelege, egy régi kőbányai kínai piac ehhez képest egy szellős sétálóutca.
Mindent is árultak, ami talán a legsokkolóbb volt, az az utcai tetoválószalon. Eljutottunk egy rendes piacra is, ahol zöldségeket, fűszereket, gyümölcsöket lehetett venni. Útközben megnéztük volna az ezüst fülű Ganeshát, de feladtuk, mikor megláttam milyen tömeg hömpölyög arrafelé. Este Jaytől megtudtuk, hogy vasárnap mindenki a bazárba megy vásárolni. A legutolsó standon, ami egy kiterített ponyva az út közepén. is lehet QR kóddal fizetni, Persze nemzetközi kártyát nem biztos, hogy elfogad.
Jól elfáradtunk a tömegben nyomulásban, így hazariksáztunk. Itthon a teraszról megfigyeltem a közeli dombról sárkányt eregető gyereket, akik hangosan kurjongattak, ha az felszállt. Közben egy közeli pálmafán pihenő sassal is szemeztem.
Este elmentünk vacsorázni hármasban, valami lightosra gondoltunk Zolival, de végül annyit ettünk, hogy javasoltam a hazafelé sétát, hogy tudjak majd aludni ma éjjel. Ja, és Zolinak lesz holnapra is ebédje, ugyanis akkora adagok voltak, ami egy családnak is bőven elég. Iszonyú finom volt minden, egy klasszikus, vegetáriánus étteremben voltunk.
English version:
After yesterday’s little party and since there was no yoga program today, we slept as long as we could, but of course, I was already awake around 7:30. A small part of the morning was dedicated to laundry; the washing machine is in the bathroom on the roof, which Jay helped to set up, and I washed a few clothes. By evening, they were almost 100% dry in the sun, despite being only hand-wrung, because the spin cycle here works by filling the drum with water.
We received chai again from Jay’s mom, as we do every day, which we enjoyed on the terrace, and after a little while – it was around noon by then – we set off to see the city. I had already been to both planned places, but I wanted to show them to Zoli. I partly succeeded. I called an Uber rickshaw, and we headed to the first place, the Aga Khan Palace, which was the site of Gandhi’s imprisonment.
The rickshaw ride took about half an hour; on the way, we passed through an underpass that Zoli said felt like we were driving through someone’s living room, with small narrow corridors in several directions. Along the way, we could see the completed parts of the metro, which were opened in 2022, 2023, and some parts in 2024. Mostly elevated train, but it’s called a metro. We also encountered complete families traveling on motorcycles, which is still okay here. They even carry very small babies and go in threes with them.
At the Palace, the entrance ticket could have been purchased online or with a QR code, but it was simpler to pay in cash, which of course our guy arranged online, saying he would fill out all the fields for us. I told him to go ahead and thanks. For a simple museum ticket, they ask for your nationality, email address, phone number, gender, and home address—it’s a nightmare. I mean, even a regular clothing store asks for a phone number, and they even asked Zoli for one when he was buying pizza, but he said no phone.
We watched the striped squirrels in the park, walked around the exhibition halls, and since we hadn’t eaten anything that day, we ordered an aloo paratha (stuffed Indian bread) at the restaurant there. We got it, took it, and ate it in the park. It was delicious and fresh; we waited about 15 minutes for it.
After that, we only looked at Gandhi’s wife, Kasturba, his secretary, and part of Gandhi’s ashes (some of which are here). I called an Uber rickshaw to get to our second point. We managed to cross back over the river, and not only in the morning from the terrace but also while crossing the river here, we could see how much smog there is in the city.
The second attraction would have been the Shaniwar Wada palace, but due to the crowd, the “I want to help, but I can’t, buy a ticket online, provide all the details, but only buy with Mastercard” confusion, I saw that Zoli was starting to get worked up, so we decided to skip this entry. However, we took a selfie in front of it. We headed towards the Tulshibaug market, where everything was happening. Traffic jams, a multitude of vehicles and pedestrians, an old Chinese market in Kőbánya-Budapest seemed like a breezy pedestrian street compared to this.
They sold everything, and perhaps the most shocking was the street tattoo parlor. We also reached a proper market where vegetables, spices, and fruits could be bought. Along the way, we would have liked to see the silver-eared Ganesh, but we gave up when I saw the massive crowd flowing in that direction. In the evening, we learned from Jay that on Sundays, everyone goes shopping at the market. At the very last stall, in the middle of the road, you could also pay with a QR code. Of course, it’s not guaranteed that they accept international cards.
We got really tired from pushing through the crowd. So we took a rickshaw home. At home, I observed a child flying a kite from the terrace on a nearby hill, who shouted loudly whenever it took off. Meanwhile, I was also eyeing a resting hawk on a nearby palm tree.
In the evening, we went out for dinner just the three of us. Zoli and I thought of something light, but in the end, we ate so much that I suggested a walk home so I could sleep tonight. Oh, and Zoli will have lunch for tomorrow as well, since the portions were enough for a whole family. Everything was incredibly delicious; we were at a classic vegetarian restaurant.