A szerdai nap Prashant órával kezdődött, riksáztam a helyszínre. “Silence is an absence of sound and hearing. Never ever is absence of sound and space – A csend a hallgatás és a hang hiánya, de soha nincs hang és tér hiány”. Sokat dolgoztunk fejenállással, konkrétan 2*6 és 1*4 percet voltunk benne, mást és mást megfigyelve közben. Emellett csavarások is voltak. Beszélt arról, hogy tegnap, ma és holnap bár ugyanannyi idős vagy, de a kondícióid lehetnek mások, és ezáltal a gyakorlásod is. Guruji is vesztett el ászanákat ahogy idősödött, azonban a variációk révén “új” ászanákat fedezett fel. Dolgoztunk a Bala Mundasana, azaz baby pózzal is. Bármilyen póz lehet ászana, ahogy veszíted el azokat, hozz létre másból. Megfigyeltük supta padangustasana 1-et a láb fogása nélkül milyen, illetve a keresztcsont alatt fekvő téglával is ugyanezt.
Ebédidőben elriksáztam az ajurvéda terápiára, ami abhyanga és pinda sweda volt kiegészítve gőzkabinnal (igen, ez van a képen). Az abhyanga egy olajos fejmasszázzsal kezdődött, majd teljes, meleg olajos testmasszázzsal folytatódott, melyhez kaptam eldobható bugyit is. Jó ötlet volt, mert csöpögtem az olajtól. Persze az ágyhoz nem paszoltak a méreteim, de ezt egy plusz törölközővel tudtuk orvosolni (a lábfejem alá, hogy ne vágja az ágy fa része) Ez a masszázs immunerősítő, általános revitalizáló hatású. Utána jött a pinda sweda, mely egy batyuba kötött gyógynövények, olajok keveréke, forró, ha sokáig rajtam volt egy helyen tűzforró is volt. Ez az ízületekre, izmokra jó, stresszoldó, detoxikáló és sérülést gyógyító hatású. Majd ez után ültem be a gőzkabinba, ha az olyan egyszerű lett volna. Szóval a kukta produkálja a gőzt, amit bevezetnek a kamrába, ahol te ülsz. Igen ám, de a szék, ami benn volt nekem magas volt. így nem fért be a vállam. Ok, kicseréltük kisebbre, az is határeset volt, de mivel a terapeuta 
mondta, hogy 5-10 perc, mondtam, hogy azt kibírom úgy, hogy a fejem nekitámasztom a falnak és nem egyenesen, hanem a széken előrecsúszva ülök, hogy a vállam, törzsem elférjen. Ez eddig ok. Aztán adott egy sámlit, hogy tegyem a lábam alá, nehogy túl forró legyen a gőz, ami ott jön be. Ok, de így mivel, előrecsúszva ülök a széken, a térdem kilóg, nem tudja becsukni az ajtót. Aztán addig ficeregtem, míg végül sikerült, de nem volt kényelmes. Kendőnek kinéző, de valójában törölköző a fejre és indul a buli. Amúgy egy sima gőzkamrának felelt meg. Utána törölgettem azért még magamról az olajat, bár az volt a mondás, hogy a gőz azt leveszi rólam, hát nem teljesen, sőt. A délutáni órán majdnem el is csúsztam egy álló pózban.
Közben érkezett egy mála beszerzési kérés felém, így mivel a középső szekció később kezdődött, elriksáztam a bazárba, egyik kedvenc helyemre. Némi kérdezősködés után megtaláltam a lelőhelyét, meg is vettem. Közben voltam olyan boltokban is, amik az áldozásokhoz, az otthon védelméhez kapcsolódóan árulnak mindenfélét. Megtaláltam a
papír-írószer és könyvárusok utcáját is. Bementem egy papír-írószer boltba is. Nem tudom miért, de imádom a papír-írószer boltokat, félórát is el tudok egy-egy ilyen helyen tölteni, nézelődni. Itt azért volt ami kosárba is került, de a legviccesebb, hogy általános iskolás korombeli tolltartót is láttam.
Visszatérve vettem a lenti büfében egy browniet, mivel az ebéd kimaradt. Abhi tartotta a délutáni szekciót, ahol az egyik fókusz a padmasanán volt. Ahogy járás közben eleshetsz, ugyanúgy a padmasana is okozhat térdsérülést. Feltettek neki egy kérdést, mire visszakérdezett, hogy ki tanította ezt a kérdezőnek így, óra után menjen oda hozzá és mondja el neki ki volt az, hogy tájékoztathassa a jó verzióról. Erről eszembe jutott, hogy volt egy legendás mondat az Intézetben még Guruji és Geetaji alatt, a Who is your teacher, azaz ki a tanárod? Volt ilyen feliratú póló is elérhető. Abhi azért ezt a saját, kedves stílusában mondta 
Megfigyeltük 
uttanasanaban, hogy a légzés magától meghosszabbodik. A kezet ne ujjhegyekre tedd a teljes pózban, hanem engedd azt el, pl. kézhátat letéve. Az ászanák hatása csak részben érezhető a végzésük közben, inkább utána fejtik ki a hatásukat. A pránajáma és az ászanák kapcsolódását boncoltuk, illetve elhangzott, hogy egy 10 perces trikonászanával a tüdő kapacitása is növelhető (persze nem egy kezdőnek).
A jógaprogram végén elriksáztam Hajni ajurvédikus doktornőjéhez azért, hogy elkalauzoljon az védikus asztrológus bácsihoz, aki amúgy 83 éves. A születési időpontom, numerológia, a tenyerem és az arcom alapján mondott mindefélét és a 
feltett kérdéseimre is válaszolt. Amúgy kiválóan beszélt angolul és laptopot is használt. Érdekes tapasztalás – volt, amivel tudtam azonosulni, volt, amivel nem teljesen, meg azért a kulturális különbségek is kijöttek, pl. nálunk nincs a családoknak külön Istene, mint Indiában.
Hazasétáltam, mert mint rájöttem nagyon közel van. Megvártam míg Zoli végez a munkával és utána annál messzebbre visszasétáltunk az új kedvenc éttermembe, az Ishanba. Egy korianders, fokhagymás levest, tandoori panír előételt és egy paneer magic masalát ettünk. Valami isteni volt. Zoli is azt mondta, hogy ha ilyen kaját ehetne, nem hiányozna neki a hús. Jay is csatlakozott hozzánk, aki rendelt nekünk egy cukoralma mastani desszertet. Hazasétáltunk és beestem az ágyba.
English version:
The Wednesday started with Prashant’s class, and I took a rickshaw to the location. “Silence is an absence of sound and hearing. Never ever is absence of sound and space” We worked a lot on headstands, specifically for 2*6 and 1*4 minutes, observing different things in the meantime. There were also twists. He talked about how yesterday, today, and tomorrow you may be the same age, but your conditions can be different, and thus your practice can be too. Guruji also lost asanas as he aged, but through variations, he discovered “new” asanas. We also worked with Bala Mundasana, or baby pose. Any pose can be an asana; as you lose the asanas, create new asanas from others. We observed supta padangustasana 1 without gripping the leg, as well as the same with a block placed under the sacrum.
At lunchtime, I took a rickshaw to the Ayurveda therapy, which included abhyanga and additional treatments (yes, that’s what’s in the picture). The abhyanga began with an oily head massage, followed by a full, warm oil body massage, and it continued with pindu sweda, which included a steam chamber for what I was given a disposable underwear. It was a good idea because I was dripping with oil. Of course, my measurements didn’t fit the bed, but we solved this with an extra towel (under my feet, so it wouldn’t hit the wooden part of the bed). This massage has an immune-boosting, general revitalizing effect. The pinda sweda consists of a mixture of herbs and oils tied in a pouch, and it was hot; if it stayed in one place on me for too long, it became scalding hot. This is good for the joints and muscles, has stress-relieving, detoxifying, and injury-healing effects. After that, I sat in the steam cabin, if it had been that simple. So, the pressure cooker produces the steam, which is introduced into the chamber where you sit. Yes, but the chair that was there was too high for me. So my shoulder didn’t fit in. Okay, we replaced it with a smaller one, which was also borderline, but since the therapist said it would be 5-10 minutes, I said I could manage by leaning my head against the wall and not sitting straight, but sliding forward on the chair so that my shoulder and torso would fit. That was fine up to that point. Then she gave me a stool to put my feet on, so that the steam coming in wouldn’t be too hot. Okay, but since I was sitting forward on the chair, my knee was sticking out, and she couldn’t close the door. I fidgeted until I finally managed, but it wasn’t comfortable. A cloth that looked like a scarf, but was actually a towel, went on my head, and the fun began. By the way, it corresponded to an ordinary steam cabin. Afterwards, I wiped the oil off myself, although it was said that the steam would take it off me, well, not completely, in fact. I almost slipped in standing asanas during tha fternoon practise.
In the meantime, I received a request for a mala purchase, so since the middle section started later, I took a rickshaw to the bazaar, one of my favorite places. After some inquiries, I found its source and bought it. In the meantime, I also visited some shops that sell various items related to offerings and home protection. I also found the street of paper, stationery, and booksellers. I went into a stationery shop as well. I don’t know why, but I love stationery stores; I can spend half an hour browsing in one of those places. Here, there were things that ended up in my basket, but the funniest part was that I saw a pencil box from my elementary school days.
On the way back, I bought a brownie at the downstairs café since I missed lunch. Abhi led the afternoon session, where one of the focuses was on padmasana. Just as you can fall while walking, padmasana can also cause knee injuries. He was asked a question, to which he replied by asking who taught the questioner that way, and suggested they come to her after class to tell her who it was so she could inform them about the proper version. This reminded me of a legendary phrase from the Institute during Guruji and Geetaji’s time: “Who is your teacher?” There was even a T-shirt available with that slogan. Abhi said this in her own, kind style We observed being in uttanasana that breathing naturally extends. Do not place your hands on the tips of your fingers in the full pose; instead, let them rest, for example, by laying your back of the hands flat. The effects of the asanas are only partially felt during their practice; they primarily reveal their effects afterward. We discussed the connection between pranayama and asanas, and it was mentioned that a 10-minute trikonasana could also increase lung capacity (of course, not for a beginner).
At the end of the yoga program, I took a rickshaw to Hajni’s Ayurvedic doctor to guide me to the Vedic astrologer, who is actually 83 years old. Based on my birth date, numerology, my palm, and my face, he said all sorts of things and answered my questions as well. By the way, he spoke excellent English and also used a laptop. It was interesting; there were things I could identify with and things I couldn’t completely, and the cultural differences also came through, for example, we don’t have a separate God for families like they do in India.
I walked home because I realized it was very close. I waited for Zoli to finish his work, and then we walked further back to our new favorite restaurant, Ishan. We had a coriander and garlic soup, a tandoori paneer appetizer, and a paneer magic masala. It was excellent. Zoli also said that if he could eat food like this, he wouldn’t miss meat. Jay joined us, who ordered us a sugar apple mastani dessert. We walked home, and I collapsed into bed.