Reggel, bár odaértem volna, csak nem elég korán, így ismét riksába ültem. Egy riksaút a PYC-be, az kb. 35-45 rúpia, az Uberes a 45 (4,6 a szorzó). A riksás nem kapcsolt órát, így megkérdeztem tőle, hogy akkor mégis mire gondolt, monda 50, mondtam biztos nem, 40, mondta 50. Mondtam, ok, álljon meg kiszállok, így rábólintott a 40-re. Azt előre mondtam neki, hogy csak 100-as címletem van. Mondta ok. Majd mikor adnám neki azt, előkap egy QR kódot, hogy inkább fizessek online, mondtam, hogy bocsi, az még soha nem működött itt nekem. Aztán csak tudott visszaadni.
Már szokás szerint a svéd csapat mellett foglaltam helyet. Abhi kezdte a napot, Raya demonstrált neki. Pránajámával kezdtünk, ami csak haladó gyakorlás esetén van így. Kezdőknél az ászanák készítenek fel a pránajámára, haladóknál pedig friss elmével és testtel kezdesz neki. Gyakoroltuk a maha mudrát is. Ez után 20 perc szünet ás ászanák következtek. Adho mukha virasana, adho mukha svanasana, állópózok. Van, amikor az elméd készen áll a gyakorlásra, a tested pedig nem, és van ennek a fordítottja is. Az álló pózokat érdemes hetente beiktatni a gyakorlásodba, mert a jelenbe hoznak, bárhol is vagy
. Az a tevékenység, hogy megfigyeled mi történik, az maga az észlelés. Az idő pillanatát megfigyelni mikor kényelmessé válik, az a dhyana (meditáció). Ahogy Guruji megfogalmazta, meditáció a mozgás révén (Meditation in action). Ezt nem erőltetheted, ez egyszercsak megtörténik (ha megtörténik). Közben volt fejenállás után még utthita hasta padangustasana, urdva prasarita eka padasana is például. Ülőpózok, majd kurmasana, sarvangasana és pindasana is. Ne csak a célra figyelj, hanem az odajutásra is. Egy kettősségmentes elme állapota az elérendő.
Egyedül ebédeltem egy gyorsat, mert Annával, a dél-afrikai ismerőssel utána elriksáztunk a Roots&Wings irodába, hogy személyesen megbeszéljük a Mumbaiba bejutást. Van, hogy hiába mész oda személyesen, nem sikerül dűlőre jutni, ma ez történt. Persze az is van, hogy megbeszélitek és mégsem úgy lesz. Ez India. Szóval holnap folyt köv.
Visszafelé sétáltam, némi szuvenírrel gazdagabban érkeztem vissza a helyszínre. És végre megtaláltam a kedvenc indiai édességes boltomat, amit eddig még nem láttam, vagy csak olyan helyen, ahol nem ettem volna belőle. Ez a mai barátságos és biztonságos volt. A bejáratnál ült egy bácsi, aki a kezembe nyomott egy kosarat meg egy kártyát QR kóddal. Benn volt polcos, rendes bolti részleg, illetve pultból kiadós. A pultnál elkérték a kártyámat és rátették a vásárlásomat. A pénztárnál azt le kellett adnom, ellenőrizték, hogy oké-e, ez egy férfi volt, majd a mellette ülő nő beütötte a gépbe és kifzethettem. Most működött a PayTM (?) POS-on a nemzetközi/Revolut kártyás fizetés, pedig nem szokott.
A délutáni szekció Rayával beszélgetősnek indult, a Light on yoga könyvről beszélt sokat ismét, hogy hgyan használjuk azt, de persze ne ragaszkodjunk hozzá, az egy kiindulási alap és egyben maga a gyakorlandó szekvencia is. Ne a könyvből magold be, hanem
tapasztald meg az ászanát. 18 vázlat után került egyébként a könyv anno kiadásra. Később maga Guruji azt mondta, hogy szívesen visszamenne és megnézné hogyan lehet javítani tovább a benne lévő pózokat. Kiderült, hogy Raya is nyújtott lábbal köti meg a cipőfűzőjét, ahogy én is 
Feltette a kérdést, hogy ki akarjuk-e azt próbálni, hogy egy ászanához háromból eljutunk. Mondtuk persze. Így az óra irányt váltott és hamarosan urdva kukkutasanát és mandalászanát gyakoroltunk. Amit életemben másodjára ismét megcsináltam, igaz Raya segítségével (gyakorlatilag félig fejenállásban körbejársz magad körül). A szekció végén ismét vastapsot kapott (nekem nagyon fura hogy tapsolunk amúgy még mindig).
Ez után felkért minket egy közös csoportképre, aszerint szólította az embereket, hogy milyen régóta járnak az Intézetbe gyakorolni. A képen látható 80 év körüli senior tanárok a 70-es évek óta járnak Indiába, kezdetben Gurujihoz és azóta is. A végén persze mind a cc. 250-en rákerültünk a videóra és fotóra.
Snack, chai, majd Hajnival riksába pattantunk és hazajöttünk 
Jayhez, mivel 2018-ból ők is ismerik egymást. Eljött egy újabb chaira, melyet Jay mamája készített nekünk. Aztán ismét riksába pattantunk és hétre a megbeszélt új kedvenc éttermünkbe, az Ishanba mentünk, ahol nemzetközi búcsúvacsit tartottunk: Svédországból Andrea, Maria és Ingrid, Finnországból Lauha, Indiából Jay és Hajnival ketten képviseltük kis hazánkat. Zoli sajnos nem tudott jönni, mert a kollégáimmal meetingelt. Később csatlakozott csak, miután mi már elfogyasztottuk a Jay által rendelt fejedelmi lakomát. Hajni kapott tortát is, mivel tegnap volt a szülinapja, amit desszertként feltálaltak nekünk. Közbe
n megtanítottuk azt a többieknek, hoyg televagyok, mint a déli busz Zoli is befutott utána, megvártuk, míg megvacsizik – a kedvenc rizses kajáját, a birjanit ette ismét- és mindenki hazaindult, mi ketten gyalog. Útközben láttunk egy villódzó fényes, üvöltő zenés utcavéget. Nem mertünk bemenni oda, Jay mondta, hogy jobb volt így.
Jaa és megint láttam tehenet, íme a bizonyíték hogy vannak.
English version:
In the morning, although I would had arrived in time, I got into a rickshaw again. A rickshaw ride to PYC costs about 35-45 rupees, while the Uber costs 45 (with a 4.6 multiplier). The rickshaw driver didn’t turn on the meter, so I asked him what he was thinking, and he said 50. I said definitely not, 40, and he insisted on 50. I said, okay, stop, I’m getting out, and he agreed to 40. I had told him in advance that I only had a 100 rupee note. He said okay. Then, when I would give it to him, he pulled out a QR code, asking me to pay online instead. I told him sorry, that has never worked for me here. Eventually, he managed to give me change.
As usual, I took a seat next to the Swedish team. Abhi started the day, and Raya demonstrated for her. We began with pranayama, which is only done this way for advanced practice. For beginners, the asanas prepare you for pranayama, while for advanced practitioners, you start with a fresh mind and body. We also practiced the maha mudra. After that, there was a 20-minute break followed by asanas. Adho mukha virasana, adho mukha svanasana, standing poses. There are times when your mind is ready for practice, but your body is not, and vice versa. It’s worth incorporating standing poses into your practice weekly, as they bring you into the present, no matter where you are. The act of observing what happens is perception itself. Observing the moment in time when it becomes comfortable is dhyana (meditation). As Guruji put it, Meditation in action. You can’t force this; it just happens (if it happens). In the meantime, after the headstand, there were also poses like utthita hasta padangustasana and urdhva prasarita eka padasana, for example. Seated poses, then kurmasana, sarvangasana, and pindasana as well. Focus not only on the goal but also on the journey to get there. A state of mind free from duality is what needs to be achieved.
I had a quick lunch alone because afterward, I took a rickshaw with Anna, a South African acquaintance, to the Roots&Wings office to discuss entering Mumbai. Sometimes, even if you go there in person, you can’t reach a resolution; that happened today. Of course, there are times when you discuss something, and it still doesn’t happen that way. This is India. So, stay tuned for tomorrow.
On the way back, I arrived at the location with some souvenirs. And I finally found my favorite Indian sweet shop that I hadn’t seen before, or only in places where I wouldn’t have eaten from it. Today it was friendly and safe. At the entrance, there was an old man who handed me a basket and a card with a QR code. Inside, there was a shelved, proper store section, as well as a counter for takeout. At the counter, they asked for my card and added my purchase to it. At the cash register, I had to hand it over; a man checked it to see if everything was okay, then the woman next to him entered it into the machine, and I could pay. Now the international/Revolut card payment worked on the PayTM (?) POS, even though it usually doesn’t.
The afternoon session started with a conversation with Raya, who talked a lot about the book “Light on Yoga,” explaining how to use it but of course emphasizing not to cling to it; it’s a starting point and also the sequence to be practiced. Don’t just memorize from the book, but experience the asana. The book was published after 18 drafts, by the way. Later, Guruji himself said he would gladly go back and see how to further improve the poses in it. It turned out that Raya also ties his shoelaces with a straight leg, just like I do He asked if we wanted to try reaching an asana from three different poses. We said yes, of course. So the class changed direction, and soon we were practicing urdhva kukkutasana and mandalasana. I did it for the second time in my life, with Raya’s help (you practically walk around yourself in a half-headstand). At the end of the session, he received another round of applause (I still find it strange that we clap, by the way).
After that, he asked us for a group photo, calling people based on how long they had been practicing at the Institute. The senior teachers in the picture, around 80 years old, have been going to India since the 1970s, initially to Guruji and still do. In the end, of course, all of us, about 250 people, ended up on video and photo.
Snack, chai, then we hopped into a rickshaw with Hajni and came home to Jay’s, as they have known each other since 2018. Another chai was served, which Jay’s Mom made for us. Then we hopped back into the rickshaw and went to our newly agreed favorite restaurant, Ishan, for a farewell dinner: from Sweden, Andrea, Maria, and Ingrid; from Finland, Lauha; from India, Jay, and Hajni and I represented our little country. Unfortunately, Zoli couldn’t come because he was in a meeting with my colleagues. He joined us later, after we had already enjoyed the royal feast ordered by Jay. Hajni also received a cake since it was her birthday yesterday, which was served to us as dessert. In the meantime, we taught the others that I am as full as the bus departing at noon Zoli showed up afterward, we waited for him to finish his dinner – he had his favorite rice dish, biryani – and everyone headed home, while the two of us walked. On the way, we saw a flashing, loud street corner with music. We didn’t dare to go in there; Jay said it was better this way.
Oh, and I saw a cow again, here is the proof that they exist.