Az intenzív utolsó napján, azaz szombaton a reggeli órát Sunita tartotta a várakozásoknak megfelelően. Egy óra pránajámával kezdtünk, pratilóma vilóma volt például, illetve előtte fekvő verziók. 15 perc szünet után ászanákkal folytattuk, először dinamikus álló sorozattal, majd ülő előrehajlásokkal, végül hátrahajlásokkal. Bár Sunita ült, de mégis észrevette, hogy a hátsó sorban valakinek segítenek az urdhva dhanurasanaban. Rákiabált a segítőre, majd előrehívta a gyakorlót, hogy megmutassa, hogy vállprobléma esetén hogyan tudja mégis ezt a pózt gyakorolni. Eredetileg 11:30-ig lett volna az óra, de bőven délig tartotta. A svéd csapatnak el kellett indulnia a reptérre. Észrevette, hogy pakolnak és rájuk kiabált, hogy hová mennek, aztán mikor megkapta a választ, elfogadta azt.
Mivel a mai napra minden is be volt tervezve, erős csúszással indultunk a továbbiaknak. Zolinak kinéztem egy kurtát – indiai hosszú ingszerű felső – megbeszéltük, hogy a jógától nem messze lévő boltnál találkozunk. Később ért ő is oda, mint írta, kiderült, hogy bár hiába adtam meg a google maps lokációt, az máshová vitte kicsit, még szerencse, hogy
figyeltem mikor jön és észrevettem, hogy kórincál (nem volt net a telefonján). Ja, amúgy a jógaeszközöket – 5 pléd, 1 fatégla, matrac – amivel gyakoroltam két hétig el kellett hozni a helyszínről. Eredetileg lebeszéltem, hogy otthagyom és visszamegyek érte, de akkora késésben voltunk, hogy felvettem a vállamra és cipeltem magammal a boltba. Onnantól Zoli vitte tovább majdnem végig. A boltban nem egy, hanem 3 kurtát vettünk neki végül – volt rá jó méret, korábban már abban gondolkodtunk, hogy varrattatunk neki, de nem volt rá idő.
Utána riksa, irány az ajurvédikus doki néni – neki konzultáció, nekem srirodhara (meleg olajat csorgatnak a homlokodra). Nagyon jó volt, ezt már Keralában is nagyon szerettem és már mióta akarok Pesten is menni. Zoli kapott egy helyes gyógyszercsomagot, majd gondoltuk, hogy akkor végre enni is kellene valamit, mivel egyikünk sem reggelizett. Elriksáztunk a Bangalore Tiffin Room nevű Jay által ajánlott egyszerű kis étterembe, ez alatt azt értem, hogy egy viszonylag szűk étlapja volt. Dósát ettünk, itt is nagyon jó volt.
Hazasétáltunk, mert ez már a környékünkön volt és délután négy óra lett. Némi chai és otthoni telefonok után elindultunk az Intézetbe az első ünnepségre. Pár perccel később értünk oda, mint öt, így már csak az út túloldalán felállított (lagzis) sátorban volt hely. Gyerekek jógáztak, történetet meséltek el, majd Prashant mesélt az Intézet megalakulása körüli időszakról. A gyerekeknél nem gondoltak a kihangosításra, volt egy pasi, aki próbálta kitalálni melyik gyerek fog beszélni és össze-vissza rohangált a mikrofonnal. Kicsit vicces volt. Mi a sátorban kivettőről néztük, így néha csak némafilm volt. Közben kaptunk némi snacket – vega samosát és egy mini indiai édességet, nem tudom a nevét.
Utána hazariksáztunk, majd Jay-jel elindultunk az utolsó közös vacsinkra. A Socialba mentünk, ahol múlt héten is voltunk. Most ettünk is, a fiúk húst hússal, én meg egy indiai streetfoodot, a bhel purit ettem, ami puffasztott rizs, gránátalma, magvak, zöldségek keveréke egy egyedi ízvilágban. Ez az a hely, ahol a múltkor táncoltunk, hát most is. 10 körül a már addig is üvöltő zenére elkezdtek táncolni, ahová először csak ketten Jayjel, majd később Zoli is csatlakozott. Éjfélre értünk haza. Közben végre le tudtam fényképezni egy oldalsó ülésben, csomagokkal is megpakolva közlekedő motoros párt.
English version:
On the last day of the intensive, that is Saturday, Sunita held the morning class as expected. We started with an hour of pranayama, including pratiloma viloma, as well as lying variations. After a 15-minute break, we continued with asanas, first with a dynamic standing series, then seated forward bends, and finally backbends. Although Sunita was seated, she noticed that someone in the back row was being assisted in urdhva dhanurasana, shouted at the helper, and then called the practitioner forward to demonstrate how to practice this pose despite shoulder issues. The class was originally scheduled until 11:30, but she extended it well into noon. The Swedish team had to leave for the airport. She noticed they were packing and shouted at them about where they were going, then accepted their answer when she got it.
Since everything was planned for today, we started the next activities with a significant delay. I had picked out a kurta for Zoli – an Indian long tunic – and we agreed to meet at a store not far from the yoga studio. He arrived later than we planned; it turned out that despite providing the Google Maps location, it led him a bit elsewhere. Luckily, I was watching for him when he came and noticed he was wandering around. By the way, I had to bring the yoga props – 5 blankets, 1 wooden block, and a mat – that I practiced with for two weeks from the venue. Initially, I had decided to leave them behind and return for them, but we were so delayed that I picked them up and carried them with me to the store. From then on, Zoli continued almost all the way. In the store, we ended up buying him not one, but three kurtas – there was a good size for him, we had previously thought about having one tailored, but there was no time for that.
Afterwards, we took a rickshaw to the Ayurvedic lady doctor – she had a consultation, and I had shirodhara (they pour warm oil on your forehead). It was very nice; I really liked it in Kerala and had wanted to go to one in Pest for a while. Zoli received a nice medication package, and then we thought it was finally time to eat something since neither of us had breakfasted. We took a rickshaw to a simple little restaurant called Bangalore Tiffin Room, which Jay had recommended, meaning it had a relatively small menu. We had dosa, and it was very good here too.
We walked home since it was already in our neighborhood and it was four in the afternoon. After some chai and phone calls home, we headed to the Institute for the first ceremony. We arrived a few minutes later than five, so there was only space in the tent (like for weddings) set up on the other side of the road . Children were doing yoga, telling stories, and then Prashant talked about the time around the establishment of the Institute. They didn’t think about amplification for the kids; there was a guy trying to guess which child would speak and was running around with the microphone. It was a bit funny. We watched from the tent, so sometimes it was just a silent film. In the meantime, we received some snacks – vegetarian samosas and a mini Indian sweet, I don’t know the name of it.
After that, we took a taxi home, and then with Jay we set off for our last joint dinner. We went to Social, where we were last week as well. This time we ate, the boys had meat with meat, and I had an Indian street food, bhel puri, which is a mixture of puffed rice, pomegranate, seeds, and vegetables with a unique flavor. This is the place where we danced last time, and we did so again now. Around 10, to the already blaring music, they started dancing, first just the two of us, Jay and I, and later Zoli joined in. We got home by midnight. In the meantime, I finally managed to take a photo of a couple on a motorcycle, also loaded with bags, traveling in the side seat.