A mai nap még indulás előtt láthattam, hogy működik a szemétszállítás, amúgy valóban, mintha kevesebb szemét lenne mindenhol. Jött egy nő kézikocsival és mindenki szépen vitte ki a kis szemeteskosarát és öntötte át a kocsin lévő nagy vödrökbe azt.
Riksával mentem, mivel 8:30 volt ma a kezdés, és kicsit késésben lettem volna a sétához. A reggeli órát ismét Prashant tartotta, ma még nehezebb volt követnem, mert éjjel néztem, hogy Zoli rendben megérkezett-e Abu Dhabiba. Szerencsére neki zökkenőmentes volt az útja és taxit is tudott fogni gyorsan, így ebédidő körül meg is érkezett Puneba.
Prashant óráján volt kb. 4 póz, abból pl. a trikonászanát 3x ismételtük.
Dolgoztunk úgy pózokban, hogy a közben elhangzottakat tapasztaltuk meg, pl. hogyan változik a légzésed a különféle karpozíciókban. Reflektált a tegnapi órán elhangzott PPC-re (purpose, process és consequence), azaz a gyakorlásod, a fejlődési folyamat és annak hatásaira, amit bővebben fejtegetett. Beszélt arról is, hogy a test, az elme és a légzés együtt kellene működjön. Illetve arról is, hogy hogyan változik a gyakorlásod az évek múlásával.
Ebédelni az új svéd ismerőseimmel mentem, akik közül az egyiküknek magyarok a szülei és “véletlenül” egymás mellé kerültek a matracaink.
A délutáni szekció 14:30-kor kezdődött, Abhi tartotta és gyakorlatilag kérdéseket lehetett feltenni, illetve ő is kérdezett, hogy kinek, mit jelent a jóga. Többen beszéltek arról, higy a fiatal generációnak milyen káros az Internet, mert szinte drogként működik. A jelenlévők közül egy huszas éveiben járó lány volt, a többség inkább az ötvenes korosztály és természetesen jelen vannak a hetvenesek, akiket a külföldiek közül első között tanított Guruji.
Ebédszünetben beszéltük Hajnival, hogy délután biztos jól megmozgatnak minket majd, és lám, így is lett. Abhi tartotta az aktív délutáni szekciót, ahol volt kb. 14 urdva dhanurasana az utolsót egy percig kitartva, 6 dropback, 3 dvipada viparita dandasana, ustrasana, itt is az utolsó egy perces volt és egyebek.
Hazafelé 3 riksás nem vitt el (nem tudják hol van, nem arra megy, stb.), így feladtam és sétáltam, közben láttam egy zöldséges standot is. Itt megszokott, hogy a földre pakolnak ki, bármilyen árut is.
Zoli már ébren volt mire hazaértem. Hármasban Jayjel elmentünk a Mallba vacsorázni, ahol nagyon jót ettünk, mondjuk pesti árakon. Én egy whiskys masala chait ittam, ami ízében egy kanalas gyógyszerre hasonlított, de mivel a chait nagyon szeretem és ilyen kombóban még nem láttam, muszáj volt kipróbálni. Szerencsére a kanalas gyógyszert is szeretem. Közben Jay mesélte, hogy kizártuk, itt ugyanis szinte minden ajtón van egy olyan zár, ami retesz és lakattal zárható. Mi gyalog mentünk, ő később jött utánunk motorral. Miközben Zolinak magyaráztam hogy jut be, nem vettem észre, hogy betolta a reteszt, ami belülről nem lehet nyitni, így az utcáról hívtak be két gyereket hogy szabadítsa ki őket.
Hazafelé sétáltunk, ugyanis a riksásokkal nem bírtunk dűlőre jutni. Az úttesten átkelés az továbbra sem egyszerű, mert hiába vannak lámpák meg sávok, bármi jöhet bármilyen irányból. Akkor jó átmenni, ha a gyalogosnak piros, mert akkor legalább az egyik oldalon állnak a járművek is.
English version:
Today, before leaving, I saw that waste collection is functioning; indeed, it seems there is less trash everywhere. A woman came with a handcart, and everyone nicely took their small trash bins outside and poured them into the large buckets on the cart.
I took a rickshaw since the start time was 8:30 today, and I would have been a bit late for the walk. Prashant led the morning session again, and it was a bit harder for me to follow today because I checked late last night if Zoli had arrived safely in Abu Dhabi. Fortunately, his journey was smooth, and he was able to quickly catch a taxi, so he arrived in Pune around lunchtime.
In Prashant’s class, there were about 4 poses, and we repeated the trikonasana 3 times, for example. We worked in such a way with the poses that we experienced what was said in the meantime, for instance, how your breathing changes in different arm positions. He reflected on the PPC mentioned in yesterday’s class (purpose, process, and consequence), meaning your practice, the developmental process, and its effects, which he elaborated on further. He also spoke about how the body, mind, and breath should work together, as well as how your practice changes over the years.
I went to lunch with my new Swedish acquaintances, one of whom has Hungarian parents, and we “accidentally” ended up next to each other on our mats.
The afternoon session started at 2:30 PM, led by Abhi, and we could practically ask questions, and he also asked what yoga means to each of us. Several people talked about how harmful the Internet is for the younger generation, as it works almost like a drug. Among the attendees, there was a girl in her twenties, while the majority were in their fifties, and of course, there were also those in their seventies, whom Guruji taught among the first foreigners.
During the lunch break, Hajni and I talked about how they would surely get us moving in the afternoon, and indeed, they did. Abhi led the active afternoon session, which included about 14 urdva dhanurasanas, holding the last one for a minute, 6 dropbacks, 3 dvipada viparita dandasanas, ustrasana, with the last one also held for a minute, among other things.
On the way home, three rickshaw drivers did not take me (they didn’t know where it was, it wasn’t on their route, etc.), so I gave up and walked, during which I also saw a vegetable stand. Here, it is common to lay out any goods on the ground.
Zoli was already awake by the time I got home. Jay and I went to the mall for dinner, where we had a really nice meal, albeit at Budapest prices. I had a whiskey masala chai, which tasted like a spoonful of medicine, but since I really love chai and had never seen this combo before, I had to try it. Fortunately, I also like spoonfuls of medicine. Meanwhile, Jay mentioned that we had locked ourselves out, as almost every door here has a lock that can be bolted and locked with a padlock. We walked, and he came after us on a motorcycle. While I was explaining to Zoli how to get in, I didn’t notice that he had pushed the bolt, which can’t be opened from the inside, so they called in two kids from the street to help free them.
We walked home because we couldn’t come to an agreement with the rickshaw drivers. Crossing the road is still not easy, because even though there are traffic lights and lanes, anything can come from any direction. It’s best to cross when the pedestrian light is red, because then at least the vehicles are stopped on one side.