Az utolsó napunk reggele volt a legmelegebb, a futást így elnapoltam, utóbb kiderült, hogy nem is baj, megvolt az edzésünk így is. Végre eljutottunk a már korábban kinézett Sivota Bakery-be, ahol fancy reggelik közül választhatunk, Bedi kapott GM kenyeret is, mindezt a kikötőben, a víz mellett közvetlenül.
A szokásos reggeli utáni pihenő után elindult a strandtúra. Az első az Agiofili volt, a lejutáshoz volt pár lépcső. Ez egy pici strand, Vasilikiből jön ide vízi taxi egyébként. 12 euró a parkolás, de az egy szem büfében le lehet azt fogyasztani. Nagyobb fehér köves part, de sokat nem időztünk itt, mert elég sokan voltak, köztük magyarok is. Jó sok, kis szürke hal úszkált körülöttünk, Zoli kintebb, a szikláknál látott többfélét is.
A következő a Gialos strand volt. Itt nem volt parkolási díj. Apró kavicsos, hosszú part, jó szeles is volt. Kicsit küzdelmes volt a vízbe bejutni, ugyanis bokáig süllyedtél a kavicsba, illetve a hullámok sem segítettek. Jó kis strand volt, árnyék csak az általunk vitt napernyő révén volt.
És most jön, amit Zoli úgy aposztrofált, hogy a bosszúm feléjük: megérkeztünk a TOP 10 lefkadai strand között lévő Egremni Beach-re. A parkolásnál mondta a srác, hogy még 1 km gyalog és 400 lépcső a strand. Mondtam, hogy nem baj, menjünk, a többiek azért nem voltak ilyen lelkesek. Főleg mikor láttunk leizzadt, nagyon elfáradt felfelé haladó embereket. Bedi megfogalmazta a tanulságot, ha fentről lenézve még nem látod a strandot, akkor az nagyon messze van. Az 1 km szakasz az szerpentines autóút volt, azonban mivel leérve kb. 5 parkolóhely van és elég trükkös lett volna ott megfordulni vagy bármit manőverezni, egy kapuval lezárták fenn az utat és csak gyalogosan lehet megközelíteni már a kávézót is, ami még a szikla tetején van. Innen még a szikla oldalában vezet le 400 lépcső a strandra. A kilátás gyönyörű, a lépcső fém, melyre wpc borítást tettek, ami helyenként már kialakult vagy részben hiányzik is, kicsit figyelni kell hová lépsz. Leérve egy homokos és apró kavicsos hosszú part tárul eléd, 
ami az előzővel szemben szélcsendesebb volt, bár az elején pont kikapta a napernyőnket a szél, a szomszéd szedte azt össze, mivel mindenki épp a vízben volt (a röpis csoportban a szomszéd srác, aki a kép szélére rákerült, nagy sikert aratott 
)
Felfelé fogadtunk, hogy mennyi idő lesz felmenni, mértem, 33 perc volt, de abból kb. 3 percet a papucsom víztelenítésével töltöttem, teljesen feleslegesen, mert az 1 km nagy részét mezítláb tettem végül meg. Feri és én fogadtunk 30 és 35 percre. Sokkal könnyebbnek tűnt visszamászni, mint lefelé, csodálkoztam is fele annyi idős srácokon, lányokon, hogy miért álltak meg annyiszor pihenni közben. Azért fázni nem fáztunk, mire felértünk.
Az utolsó vacsorát ismét hegytetőn, most giccses naplementével töltöttük az Ionic tavernában. Megetettem a macskákat Zoli halfejeivel, de utána mégis hozzá mentek még további falatokért kéregetni.
Feri hazavezetett, majd következett az utolsó bevásárlás a bezárni készülő falubeli boltban, ahol utánunk még megjelent 
kb. további hat vevő, szegény pénztáros nő rémületére. Fél 12 körül lefeküdtünk aludni, mert ötkor szólt az ébresztő, a repülő már úton velünk hazafelé, sőt hamarosan már landolunk is.
Lefkada nekem nagyon megtetszett, a bájos hegyi falvak, a nyugalom, az erőd, a szép strandok mind hozzájárultak. A többiek az alábbi toplistát adták:
Bedi: olivamúzeum, mosóháznál a kilátás a padról, Sivota
Feri: Disznósziget, Egremni Beach, forrás és vízesés
Zozó: delfin, Mamos sör és Siflogo bor
The morning of our last day was the warmest, so I postponed my run; it turned out not to be a problem, as we got our workout in anyway. We finally made it to Sivota Bakery, which we had previously picked out, 
where we could choose from fancy breakfasts. Bedi even got gluten-free bread, all right by the harbor, directly next to the water.
After the usual post-breakfast rest, the beach tour began. The first was Agiofili, and there were a few steps to get down. It’s a small beach, and a water taxi comes here from Vasiliki, by the way. Parking is 12 euros, but you can spend that in the only buffet there. The shore is covered with larger white stones, but we didn’t stay long, as it was quite crowded, including some Hungarians. Lots of small, gray fishes were swimming around us; Zoli, further out by the rocks, saw several different kinds.
The next was Gialos beach. There was no parking fee here. Small pebbles, a long shore, and it was quite windy. Getting into the water was a bit of a struggle, as you sank ankle-deep into th
e pebbles, and the waves didn’t help either. It was a nice beach, and the only shade was from the sun umbrella we brought.
And now comes what Zoli described as my revenge on them: we arrived at Egremni Beach, which is among the TOP 10 beaches in Lefkada. At the parking lot, the guy told us it is another 1 km walk and 400 steps to the beach. I said it’s fine, let’s go, but the others weren’t so enthusiastic. Especially when we saw sweaty, exhausted people coming up. Bedi summed up the lesson: if you look down from above and can’t see the beach yet, then it’s really far away. The 1 km section was a winding road, but since there are only about 5 parking spaces down there and it would be tricky to turn around or maneuver, they closed the road with a gate at the top, so you can only reach even the café on foot, which is still at the top of the cliff. From there, 400 steps lead down the side of the cliff to the beach. The view is beautiful, the stairs are metal with WPC covering, which in some places is worn out or partially missing, so you have to watch where you step. Once down, you’re greeted by a long sandy and small-pebbled shore, which was less windy than the previous one, although at first the 
wind snatched our sun umbrella, and the neighbor picked it up, since everyone was in the water at the time (the neighbor guy in the volleyball group, who ended up on the edge of the photo, was a big hit )
We made a bet on how long it would take to climb up, I timed it, it was 33 minutes, but about 3 minutes of that I spent draining water from my slippers, completely unnecessarily, because I ended up doing most of the 1 km on barefoot. Feri and I bet on 30 and 35 minutes. Climbing back up seemed much easier than going down, I was surprised at the half-as-old boys and girls, wondering why they stopped to rest so many times along the way. At least we didn’t get cold by the time we reached the top.
We spent the last dinner again on a mountaintop, this time with a kitschy sunset at the Ionic tavern. I fed the cats with Zoli’s fish heads, but afterwards they still came to him
begging for more bites.
Feri drove us home, then came the last shopping trip at the village store about to close, where after us about six more customers showed up, to the poor cashier lady’s horror. Around half past eleven we went to bed, because the alarm was set for five, the plane was already on its way home with us, and soon we would be landing.
I really liked Lefkada, the charming mountain villages, the tranquility, the fortress, the 
beautiful beaches all contributed. The others gave the following top list:
Bedi: olive museum, the view from the bench at the washhouse, Sivota
Feri: Pig Island, Egremni Beach, spring and waterfall
Zozó: dolphin, Mamos beer and Siflogo wine