A délelőtti gyakorlás, mivel nem keltem időben itthon telt. Mikor hazaértek a lányok, megbeszéltük, 
hogy elmegyünk az eszközös boltba szétnézni. Kis idő múlva becsöngettek. Az ajtónk olyan, hogy van egy külső ajtó, amin rács van és ki lehet nézni, de bezárva maradunk. Egy indiai kisember (kb. 150 cm) állt kinn, és egy névjegyet adott be a rácson, majd mondta, hogy árult jógapólót, stb. A névjegy az Intézetből ismerős volt, így beengedtem, mondta közben don’t worry I am a good man 
Itt aztán elkezdte elővarázsolni a táskájából a pólókat, sortokat, eszközöket, képeslapokat, levélpapírokat, végeláthatatlan kincset. Sikeresen mindenki vásárolt valamit, majd megbeszéltük vele, hogy holnap eljön értünk és együtt elmegyünk a boltjába, mert pl. nekem nem volt a méretemben póló. Vérbeli kereskedő, a legjobb mondása az volt “You happy, I’m happy”. Így teljesüljenek a kívánságaink, jógás boltot akarunk és helybe jön..
Ma jutott időm mosásra is, itt bár van mosógép, nem működik, csak a centrifuga része. A mosógép tárcsásnak néz ki, mellette egy centrifugával, így modern, automata benyomást kelt addig, míg ki nem nyitod. Mivel a tárcsás állítólag nem működik, így marad a kézimunka India módra.
Délután terápiás órát figyeltünk meg ismét, jobban koncentráltan két csoport munkáját figyeltem meg, követve a szekvenciát, amit gyakorolnak.
Utána pránajáma óra következett, fekvővel indítva, ászana nélkül itt is. Utána ülő, többek között a kedvencem, a brahmari, majd a végén lapos savasana.
Az estéket az utolsó óra leírásával töltjük így:
