7:45-től Intermediate II. órát figyeltem meg Rajlaxmi vezetésével, majd 9:30-tól Sunita által vezetett női órát. Hasonló ászanákat gyakoroltak mindkét órán, az első chattuspadasanával, majd malasanával és uttanasanával zárult savasana nélkül. Sunita nagyon jó szekvenciát tanított, voltak benne advanced pózok, pl. yoganidrasana, el is határoztam, hogy ezt a sort végig kell majd gyakorolni, persze ez utóbbira (még) nincs sok esélyem..
Délután Marcsival elmentünk kedvenc tanárunkhoz, Sushamához magánórára, én mint megfigyelő, néha tolmács, ő mint “derekas” résztvevő. Térkép alapján közelebbinek tűnt a hely, amit megjelölt Sushama, de mióta rájöttem, hogy a GPS azért működik és előre bejelölöm hová szeretnénk menni, így ellenőrizhető a riksás sofőr. Mivel házszámok nincsenek, egy kilométer hosszú úton megtalálni, hogy az adott hely éppen hová esik, nem vicces. Járda nincs, sár és pocsolyák vannak és őrülten száguldozó motorosok, autósok. Ja és azt nem is írtam, hogy a vasárnapi buszos kiránduláskor Marcsi leszállt az egyik helyszínen és egy ló!! majdnem elcsapta. Veszélyes itt közlekedni..
Egy jóga és gyógyító központba mentünk egyébként egy lakónegyedbe. Sok még építés alatt lévő épület volt a környéken, ami a közeli ipari parkhoz köthető. A terem teljesen felszerelt volt, kötelek a falon és még középső kötél is volt, a beépített erkélyen, ami kicsit kihívásosnak tűnt, de biztosan stabil 
Én jegyzeteltem, fotóztam, fordítottam, ha kellett, Marcsi meg élvezte a gyakorlatsort. Hasznos volt a délután, mert deréktáji problémával sok gyakorló küzd. Közben kiderült, hogy Sushama egyik fia és 
unokahúga jön majd szeptemberben Budapestre, így szereztem új barátokat is, már telefonon is megismerkedtünk, illetve a fiú át is jött bemutatkozni.
Óra után beültünk egy közeli kávézóba és megittam az első indiai lattemat, ami otthon inkább cappuccino lenne, de azért jó volt. És csokis süti is volt hozzá. Mintha Európában lennénk. Persze a bámuló indiai fiúk nélkül.
Visszafelé benéztünk egy plazaba, amit elsőre nagyobbnak gondoltunk, végül csak egy kis játékbolt volt arra érdemes, hogy betérjünk.
Tegnap, ha jól számolom másodjára végre kicsit sütött a nap is. Egészen pontosan addig sütött délután, amíg ez a kép készült, előtte Marcsit fotóztam, akkor nem sütött és ez után róla is akartunk egy naposat, de addigra meg már nem sütött. 
Néhány kép a közlekedésről: bukósisak és maszk helyett a kendő mindenre jó védelem nőknek és férfiaknak egyaránt.
Illetve ha már nincs hely a buszon, egy platón is lehet kényelmesen utazni. 
Este még bementem a haladóbb pránajámára megfigyelni. Azt azért nem értem, hogy miért késnek ennyit a helyiek óráról, van, aki félórával az óra kezdete után érkezik meg, besétálnak az OM alatt, bármikor. Tegnap még a Guru Purnima plakátot is az óra közben jöttek felragasztani Ahogy mentem fel órára, láttam egy pillanatra Geetajit is, a remedial órán ő is részt vett, mint tanár és adott utasításokat is.