A ma reggel is futással indult, fenn az utcákon kezdtem, a házak árnyékában, majd végig a parton. Reggel alig vannak, estére telik meg a város élettel. Reggeli a szomszédos pékségből, sárgaborsókrémmel, padlizsánkrémmel és helyi paradicsommal kísérve. Útnak indultunk a Drogarati barlanghoz, amihez két napja megvettük a kombinált belépőt. A görögök…
Úgy volt, hogy a mai pihenőnap lesz. Aztán kitaláltam, hogy menjünk fel a Mount Aenos-ra, ami 1628 m magas. A többiek rábólintottak, így elindultunk a sziget belseje felé autóval. Egész magasra fel lehet menni kocsival, mondjuk az út az helyenként érdekes volt, szegény Bedi volt egy pont, ahol kezdett kicsit…
Mivel a többiek reklamáltak, meg kell jegyezzem az első nap fontos eseményét, mely kimaradt: Ferit majdnem gatyára vetkőztették a reptéren, ugyanis besípolt az öve, amit le kellett volna vennie, de nem tudott, mert beakadt. Tetőtől talpig átvizsgálták, egy külön boxba is be kellett állnia, a cipőjét is megnézték. A tegnapot…
11 éve eldöntöttük, hogy nyáron nem megyünk nyaralni. Aztán most mégis Görögország lesz ezen pár bejegyzés főszereplője. Július 13-án kiautóztunk Bécsbe. Budapestről indulva olyan vihar volt, hogy a pályán kb. 80-nal mertem haladni a látás- és útviszonyok miatt. Ahogy közeledtünk a határhoz az ég is kiderült. A reptéren szembesültünk azzal,…
Az utolsó nap reggelén időben reggeliztünk, korábban a tervezettnél, hogy elinduljunk Funchalba, leadni az autót. Némi hegyi út még várt ránk, mivel északról vissza kellett térnünk délre. Egy percre megálltunk útközben, újabb vízesést és szivárványt sikerült látni. Hamarabb érkeztünk Funchalba, így először az utolsó szállásunk felé vettük az irányt, hogy…
A tegnapi poszt kiegészítéseként még le kell írnom, hogy este fél 12-től sikerült nemcsak üres rakétákat fellőniük, hanem volt igazi tűzijáték is. Sőt, fél egyig szólt az utcabálon a zene, miközben helyenként szakadt az eső is. Nem baj, hogy nem mentünk le. Mára a Pico Ruivo megmászása volt kitűzve, mely…
A mai első helyszínünk a Fanal erdő volt, mely a világörökség része, egy mesebeli babérerdő, kb. 500 éves fákkal. Sokszor ködbe van borulva, ma láthattuk kicsit napfényben, esőben, szélviharban és némi felhőbe/ködbe burkolózva is az egy-két óra alatt, amit ott töltöttünk. Ha teljesen ködben van, könnyű eltévedni benne és kósza…
Ma reggel egy rövid búcsúfutással köszöntem el Canico de Baixo-tól. Reggeli közben egy trikolór cicus várta a baconfalatokat Zozótól (akitől kapott is). 10-ig el kellett hagynunk a szobát, útnak is indultunk a következő szálláshelyünk, Porto Moniz irányába. Mivel mára sem mondtak túl szuper időt, így lazán kezeltük a programot, útközben…
A tegnapi esőzések hatására mára az összes túraútvonal a hivatalos madeirai turistahonlapon zárva státuszban szerepelt, így felmerült a kérdés, hogy egyáltalán elinduljunk-e. Részben azért is, mert a túrabakancs meg a dzsekik egy éjszaka alatt nyilván nem száradtak meg. Mivel mára jó időt jósoltak, kinéztem egy túrát, szám szerint a PR7…
A mai nap újabb buszúttal indult, ismét Funchalba, hogy felvegyük az előző este neten lefoglalt autót. Ami újdonság volt, hogy a funchali helyi közlekedést is kipróbáltuk, az egyik “bkv” busszal mentünk 13 megállót a kölcsönzőig. Az autókölcsönzések nem tartoznak a sikersztorijaink közé, ahogy a mai sem lett az: nem volt…