Alapozó workshop, ez alatt azt értem, hogy abszolút kezdő pózokkal dolgoztunk végig, új megvilágításba helyezvén egy urdva hastasanát, swastikasanát. A tanítványaim is mindig azt mondják, hogy a legegyszerűbbnek kinéző pózok a legnehezebbek és ezt maximálisan megtapasztalhattuk most hétvégén.

Ahogy Gulnaz is elmondta, az alapoknak kell jónak lennie és onnan lehet továbbb építkezni. Tudja, hogy mindannyian tudunk fejen állni, de nem mindegy hogyan állsz fejen, kondicionálod-e a rossz szokásaid vagy megtanulod a helyes kivitelezést. Sokszor hajlamosak vagyunk kényelmesen gyakorolni, azokat a pózokat végezni amik könnyen mennek és nem nézünk szembe a nehézségekkel. Ez lehet amiatt is, hogy eleget küzdesz a matracon kívül, de ez nem mentség, csak magadat csapod be.

Az Iyengar jógát sokszor azonosítják azzal, hogy hosszan kitartott, statikus pózok, azonban ezt is megcáfoltuk a sok dinamikus elemmel, ismétléssel, mely a mobilitás létrejöttét hivatott meghozni. A mobilitásból tudsz majd tovább dolgozni. Az is elhangzott, hogy amiben biztos vagy csak azt gyakorold, ha kétségeid vannak akkor kérdezz, de ne gyakorold be azt amiben nem vagy biztos, hogy jól csinálod.

Remélem hamarosan ismét találkozom vele, akár Puneban vagy itthon Budapesten. Köszönjük Hajni a szervezést!

A Workshop Gulnaz-zal – egyenesen Indiából bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

Forrás: http://iyengaryoga.nl

Az immáron ötödik, számomra negyedik Manouso workshopra majdnem nem jutottam el, köszönhetően annak, hogy nem gondoltam volna, hogy itthon is kidőlhetek némi zöldségtől, nemcsak Indiában.. De szerencsére miután mentálisan is sikerült átélni a “méreg” van a szervezetemben érzést és nemcsak fizikálisan, vasárnap reggelre már visszajöttem belőle, így eldöntöttem, hogy legalább a workshop utolsó napján részt veszek.

Guruji 3 éve, augusztus 20-án hagyta el földi testét. Bíztam benne, hogy találkozhatok vele személyesen is, azonban én két évvel később jártam Puneban. Ennek így kellett lennie.. Az évforduló miatt is különleges volt ez a mai nap, melyet Manouso egy rövid megemlékezéssel kezdett. Már az invokáció alatt is éreztem, hogy ez most más lesz. Ma sokkal nyitottabbnak, talán meghatottabbnak éreztem őt, mint eddig. Közelebb került és még emberibbé vált, ezt a mesélt történetei is alátámasztották, melyekben az alázat, mint fő vonal abszolút átviláglik.

Pránajámával kezdtünk, majd kérdésekre volt lehetőség. Az utolsó másfél órát töltöttük ászanával, ahol egy laza trikonászana, utthita parsvakonászana duótól izzadtunk le először. Majd csendesebb vizekre evezve virasana előkészítéssel foglalkoztunk többek között, végül szarvangászana zárta a workshopot.

Az élmény, hogy egy ilyen nagy tudású oktatótól tanulhatok, aki ugyanolyan mindennapi dolgokkal is szembesül, mint akármelyikünk hatalmas inspirációt ad és visz tovább a tanulás útján, mely sosem ér véget.

A Volt egyszer egy Manouso workshop bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

Egy hónapja indultunk el Katával és Máriával Krakkóba Birjoo Mehta workshopra. Vannak olyan városok az életemben, ahová a jóga miatt jutottam/jutok el: Krakkó, Amszterdam és természetesen Pune. Krakkóban idén jártam másodjára, két éve töltöttünk ott pár napot Lois Steinberg workshopon, pontosabban maga a workshop egy kimondhatatlan nevű településen volt (pár nap után sikerült csak megtanulni a nevét).

Volt némi félelem indulás előtt, hogy az Orangeways vajon jön-e és elvisz-e minket, de minden rendben volt, még csak nem is késtek. Laza hét órás buszozás után meg is érkeztünk Krakkó városába.

A workshop eléggé kinn volt a városból, a központtól kb. 40 perc villamossal. Szerencsére mi is kinn laktunk, így másnap reggel már gyorsan odaértünk. Kb. 140 résztvevő volt a lengyel Iyengar Jóga Szövetség (Stowarzyszenie Jogi Iyengara w Polsce) éves kongresszusán, főként lengyelek, de volt pár külföldi rajtunk kívül, amit onnan tudok, hogy amikor lengyelül valamit kihirdettek, nem csak mi néztünk tágra nyílt szemekkel… A lengyel szövetség 2002-ben alakult, és Lengyelországban az Iyengar Jóga a legelterjedtebb jógafajta. Megismerkedtünk (illetve én már korábbról ismertem őket) a lengyel szövetség elnökségével is és megosztottuk tapasztalatainkat is, sok közös dolgot fedeztünk fel a beszélgetés során.

Birjoo Mumbaiban él és a világ egyik legtapasztaltabb senior oktatója. Személyesen Gurujitól tanult, 1974-ben kezdte meg tanulmányait. Elkísérte külföldi útjaira, ahol ő mutatta be az ászanákat és Guruji rajta magyarázta el az akciókat. Egyedülállóan mély ismerettel rendelkezik az Iyengar jógáról.

Vártam az eseményt, mert Birjooról már kétszer lemaradtam, egyszer Amszterdamban, egyszer pedig Puneban, így már nagyon kíváncsi voltam rá. Másra számítottam, de kellemesen csalódtam. Ahogy nyár elején már kezdett az időjárás eléggé felmelegedni, a gyakorlásunk (emiatt vagy más miatt is) csendes volt. Sok magyarázat, filozófia és pránajáma jellemezte mindhárom napot. Minden etapban volt egy lengyel segítő, aki a színpadon vele együtt gyakorolt, vagyis mutatta be az ászanát. Rajtuk magyarázott, ha éppen nem ő mutatta be a gyakorlatot. Ami számomra meglepő volt, hogy sokszor (eddig nem voltam olyan órán, workshopon, ahol becsuktuk volna a szemünket) lehunyt szemmel figyeltük a pózokat.

Maga a workshop nagyon jól szervezett volt, minden flottul ment, helybe szállított vega ebéd, orvosi felügyelet is biztosított volt.  Remélem hamarosan ismét élvezhetem a lengyel vendégszeretetet. Krakkó egy olyan város, ahol otthon érzem magam, az atmoszférája magával ragadó, jó oda visszatérni.

A Birjoo Mehta Krakkóban 2017 bejegyzés először a Yogalized jelent meg.