Délig maradhattunk a szálláson, amit ki is használtunk, persze azért egy mini reggelire elmentünk. Edina ismét nem járt jól, mert ugyan itt legalább lett volna GM kaja, de akkora volt a saláta, hogy egész napra elég lett volna. Mivel hús is volt rajta, én sem feleztem vele. Közben azt is megnéztük, hogy busz megy a reptérre, kicsit hosszabb értelmezés után megfejtettük, hogy mi a hotelhez legközelebbi megállója, amit ellenőriztünk is a szállásra visszafelé.

A szálláson kimaxolva a pihenést, otthagytuk a csomagokat, majd ebédeltünk az újabb kedvenc halétteremben. Itt is hortát ettem, így néz ki. Kerestünk volna egy fagyizót, ahol előző nap ettünk Bedivel, de még zárva volt, így egy kávét ittunk a sétálón egy bárban.

Vissza a hotelba, fel a megállóba. Kicsit aggódtam, hogy vajon tényleg jön-e a busz, de nem volt szükség vészforgatókönyvre, mert ha nem is tűpontosan, de megjelent és kivitt minket a reptérre. A hazaút sima volt, Bécsig repültünk ismét, bár 12 kg lett a csomagunk, de szerencsére nem kellett ráfizetnünk. Közben persze volt egy kis izgalom mégis, mert Edina nevén volt a csomag és a személyijével csekkoltuk be, amit nem talált. Már én is és Zoli is megnézte, hogy nem-e nálunk van-e. A bőröndöt is az útlevelével adta fel. Már a beszálláshoz álltunk sorba, kb. 2 méterre voltunk a pulttól, ahol elkérhették volna ismét Edina személyijét, mikor Feri szólt, hogy ja, nála van az Edina személyije. Csak ő nem nézte meg addig Ekkor már csak egy jót röhögtünk rajta.

Kefalóniát kimaxoltuk, 513 km-ert tettünk meg az ott eltöltött hét alatt, mindent is megnéztünk, amit lehetett. Jó hely volt, szerettük.

Az autós hazaút jó fárasztó volt, nagy forgalom volt és mindenki nagyon hülyén vezetett. Este 11 körül értünk ténylegesen haza.

A A személyi esete bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

Reggeli után kis pihenés a hűtött szobában (már reggel is nagyon meleg van), majd 11 körül kompra szálltunk, hogy áthajózzunk szembe a félszigetre, Lixouriba. A kompra betetriszeztek az irányító és egyben jegyeladó és érvényesítő emberek egy tartálykocsit is, mi ezt a páholyból néztük végig. Maga az út kb. fél óra volt. Kiszállás után kerestünk egy frissítőpontot, de egy olyan teraszra sikerült pont beülni a főtéren, hogy a levegő gyakorlatilag állt. Fogtunk egy taxit és útnak indultunk mai célpontukhoz, a Xi strandra. Arról híres, hogy vörös homok van. Valóban, csak az a fotókon nem látszik, hogy egymás hegyén-hátán napágyak vannak és tömeg. A víz az kellemes, homokos, nem kell vízicipő és kb. úgy mélyül, ahogy a Balaton. Nekem bejött, bár a fürdőruhám lehet örökre megőrzi a homokját.

Ebben a faluban találtam egy 4,8 -as éttermet (Vardiani), ahol megebédeltünk-korai vacsoráztunk. Mindenki talált neki valót, nem véletlen a magas pontszám. Nagyon kedvesek is voltak, és hívtak nekünk taxit, mert a pincérnő szerint a busz kb. csak háromig járt, ez meg már öt körül volt.

Meg is jött a taxi, visszavitt minket a komphoz, ami pont benn állt, de úgy döntöttünk megvárjuk fél óra múlva a következőt és nem rohanunk. Közben Feri rájött, hogy a kalapját a taxiban hagyta, de meg is lett gyorsan, mert szerencsére az autó a drosztra állt csak be tőlünk nem messze.

A kompra várakozva egy idősebb görög úr megszólított minket, hogy tudjuk-e hogy nem onnan indul a hajó, ahol vagyunk és kicsit magyarázott nekünk még. Elég jól beszélt angolul. Végül befutott a komp és hazahajókáztunk.

A szálláson való gyors felfrissülés után Bedivel végigjártuk a sétálóutcákat, ettünk egy fagyit, majd ültünk kicsit a parton is. A fiúkért később visszamentünk, majd velük is sétáltunk egyet, illetve elfogyasztottuk az utolsó frissítőket a turistacsapdás főtéren.

A Vörös homok bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

Útra keltünk, hogy megnézzük Lassit. Ebből az lett, hogy lesétáltunk már ott egy strandra, ittunk egy frissítőt és némi snacket. Ismét iszonyú meleg volt. Pont arról beszéltünk, hogy ez más érzetű meleg, mint Távol-Keleten, valahogy melegebb.

Időközben eltelt az idő, hogy átvehessük a szállásunkat Argostoliban. Egy gyűjtő weboldalon keresztül lett foglalva, azonban mondták, hogy 44 eurot engednek, ha készpénzzel fizetünk, azért itt is megy az ügyeskedés.

Némi pihi után visszavittük az ismét jó szolgálatot teljesítő Pandát. Minden ok volt, így átsétáltunk a reptérhez, hogy visszajussunk az amúgy kocsival 10 percre lévő Argostoliba. Taxi volt egy opció, de van helyi buszjárat is, ami szerencsénkre épp jött pár perc után, így azzal, ugyan fél óra alatt kb, de visszaértünk a városba. Hihetetlen szűk utcákon préselte magát át a sofőr helyenként.

Fotózkodtunk egyet a parton sétálva, majd elindultunk teknőslesre. Ja, ismét találtunk egy telefont, volt egy helyi hajótúrás csoport nekik odaadtuk, azt mondták leadják a rendőrségre – a srác azzal kezdte, hogy leszedte a hátlapot és volt benne egy bankkártya is. Reméljük tényleg leadták.

Szóval a fiúk azt mondták, hogy kamu, hogy itt lesznek teknősök, mert azok nem jönnek be a hajók közé – végig a part mentén vitorlások és jachtok parkoltak. Hát aztán jól nem lett igazuk, mert folyamatosan bukkantak fel a vízből, volt, akit kísértünk is egy darabig.

Argostolit a másik félszigettel egy kb. 700m hosszú gyaloghíd köti össze, ezen végigsétáltunk, közben folytatva a teknőc figyelést. Itt legalább a szél jól fújt, így nem volt olyan meleg.

Ma úgy döntöttünk, hogy az első étteremben eszünk amit Bedivel megláttunk, mondjuk 4,6-os értékelésű is. Készségesen, jópár percig mesélte a nő mit tudnak gluténmentesen elkészíteni, aztán maga az étel is meggyőzött minket, minden szuper volt. Mi Zozóval még sétáltunk egyet. Ez a város egy nagyon turistákra épülő hely, van egy négy irányban terjedő Váci utca típusú bevásárló utca és számtalan beülős hely is.

A Úgysincs itt teknős! bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

Fiskardo egy kis halászfalu, eléggé felkapott, ezt az árakon is éreztük. Van egy kikötő, két világítótorony, egy római kori temető meg éttermek, kávézók. Nagyon kis helyes házak vannak körbe a kikötő mentén. Ittunk egy frissítőt, próbáltunk lehűlni. Elsétáltunk az erdőn keresztül a világítótornyokhoz. Annyira meleg volt, hogy Zozó egészen, én pedig részlegesen csobbantam egyet két luxusjacht árnyékában.

Kevés volt nekem a lehűlés, mert majdnem rosszul is lettem, muszáj volt egy szupermarketben bevásárolni vércukorvisszarántó humuszt, olivát és gm kenyeret. Ezt az autó mellett egy buszmegállóban sikerült elfogyasztani.

Második úti célunk a Foki strand volt. Ez egy kis öböl, a víz elég hideg volt és hullámzásmentes. A parton olajfák adtak árnyékot. Zozó szerint ez a strand volt a legfájdalmasabb bejutás szempontból, elég élesek voltak a kövek, mi Bedivel a tengerjáró cipőnkben azért elvoltunk.

Van egy barlang is, ahová egy ösvény vezet, majd a szikláról lemászva be lehet úszni. Ezt rajtam kívül mindenki megnézte, de fotó nincs róla, mert a vízhatlan tok a parton maradt. Két körben jártunk ott, mikor Bediék jöttek visszafelé, láttak egy takaró alatt félreérthetetlen pózban fekvő párocskát is.

Este hat felé indultunk haza, azonban mivel fentről, útközben láttuk Assost, és én egyébként is szorgalmaztam, hogy menjünk oda, megszavaztuk, hogy legurulunk. Picike város, alig 100 lakossal, van egy kis kinyúló félsziget, rajta egy erőddel. A városon belül két strand, közvetlenül a kikötő mellett. Nekem nagyon bejött a hangulata, a többiek nem voltak ennyire oda érte. Felkapaszkodva a szerpentinen hazafelé vettük az irányt, mert a ma esti cél a kedvencnek mondható éttermünkben a “hústorony” elfogyasztása volt. Zozóval láttunk egyik nap egy több szintes húsrakást ott.

Hazafelé Feri jó reflexeinek köszönhetően nem ütöttünk el egy macskát, egy kutyát, egy juhnyáj főkolomposát és egy embert sem, ja és madarat sem. Ők mind bepróbálkoztak. A legváratlanabb a nyáj volt, haladunk a hegyekben, az erdőben, majd látjuk hogy parkol az út mentén egy pickup. Fura volt, aztán a következő pillanatban kitódult elénk egy juhnyáj, de mivel mi is és a főkolompos is megtorpant, így baj nem lett.

Hazaérve zuhi után utolsó porosi vacsora, a hústorony igazából egy kétszemélyes húsvariációs tál, ami persze közel sem volt olyan, mint amit láttunk – az helyieknek és több főre készült. Azért elfogyasztották a többiek.

A Hústorony bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

Útnak indultunk a Drogarati barlanghoz, amihez két napja megvettük a kombinált belépőt. A görögök ebben is nagyon lazák, a srác úgy tépte el a blokkot (mert hogy az volt maga a jegy) hogy meg se nézte, a reggeli vízvásárlás blokkját is odaadhattuk volna.

Maga a barlang nagyon szép volt, de azt is megállapítottuk, hogy nálunk vigyáznak a cseppkövekre, itt meg szinte mind le volt törve, illetve mindenki fogdosta azokat. Kb. 15 perc volt az egész fotózással együtt, egy nagy termet lehetett körbejárni.

Barlang után ittunk egy frissítőt, ugyanis már itt is érződött, hogy ma nagyon meleg lesz, illetve reggel a bácsi is mondta a boltban. Az autó 44 fokot mutatott. Ezért is jó, hogy a mai második programpont a Myrtos strand volt.

A megközelítéséhez le kellett csorogni elég meredeken a partra, az autók sorban álltak, várva hogy az elhaladók helyére leparkolhassanak. A parkolás eddig mindenhol ingyen volt. A strand gyönyörű, viszont muszáj volt árnyékot vennünk, 10 euróért két napágyat ernyővel. Még éppen kenegettük magunkat, Bedi előrement a vízhez matraccal, majd azt láttuk, hogy beszélget a parton. Gondoltam biztos pont ismerősbe futott, de aztán kiderült, hogy egy jó nagy hullám, ami amúgyis egész végig jellemző volt, felkapta és beborította a vízbe, fejjel beleállt szinte a talajba. A parti ismerkedők csak kérdezték tőle, hogy jól van-e. Eléggé megijedt, de végül betudta orrmosásnak

A strand végén volt egy barlang, amit megnéztünk volna, de le volt zárva. Viszont a part másik végéből átsétálni oda a forró homokban, köveken a kb. 43 fokban az már önmagában is felért egy túrával. Zozónak ez kevés volt sportnak, így ő beúszott a skalai strandon talált barackvirágszínű úszószemüvegében a bójáig, láttam, ahogy meg is érinti azt.

Strand után mivel eléggé megéheztünk visszahaladtunk a közeli kis faluba, ahol egy Alexandros nevű étteremben kb. 10 perc alatt eltüntettük a kikért ételeket, Zozó “hagyományos” spagettit evett görög húsraguval. Én egy horta nevű párolt zöld növényt (is) ettem, ami leginkább a disznóparajra hasonlított, de nagyon finom volt.

Hazatérés a szálláshelyre, majd némi pihenő után lementünk a már kedvencnek számító éttermünkbe, ahol, mivel a legutóbbi evés óta eltelt egy kis idő és Bedi alig evett az előzőn, így rendeltünk egy akkora salátát, hogy egy pizzatányéron púposan hozták azt ki. A második üveg Retsina (fenyőgyantás fehér bor, 0,5 l) is elfogyott a mai napra.

Ismét napágyakon éjszakai tenger hallgatás lett volna a program, azonban a helyi gyerekek ott hangoskodtak, így nem volt annyira relaxáló, mint a többi napon. Zozóval megnéztük hogy honnan akarnának a fiúk a megérkezésünk óta beugrani a tengerbe, azt mondta nem olyan magas, mint messzebbről tűnt.

A Cseppkő és mirtusz bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

Feri és Edina útközben beszállt a halmozzunk köveket egymásra építőjátékba. Kb. Fél óra séta után értük el a csúcshoz vezető ösvényt, ami ránézésre azért nem tűnt nagyon biztonságosnak a kidőlt korlátokkal. Hárman másztunk fel, Bedi megvárt minket lenn. Azt gondoltuk volna lentről hogy a csúcs felé kopár lesz minden, ehhez képest gyönyörű fenyőerdőn keresztül vezetett az út, csak a legteteje volt sziklás.
A nagy csúcstámadás után Feri offline térképes navigációjával vicces útvonalon jutottunk el a Koroni strandra, ahol láthattunk volna teknősöket, de mégsem. Házak között vitt a gps, néha iszonyú szűk vagy épp meredek utcákon.

A strandhoz haladva láttuk hogy egy betonozott szakasz végén parkolnak, mi is letettük ott az autót. Ez azért volt jó, mert onnan még egy jó 20 perc séta volt a strand lefelé. Maga a strand egy kb. 200 méteres, homokos, apró köves partszakasz, a két szélén némi sziklás résszel. Elmentünk oda is Zozóval, ott sem voltak teknősök. Béreltünk napernyőt és két ágyat, pár órát eltöltöttünk itt. Az új matrac nagyon relaxáló, mindenki élvezte.

A kocsihoz visszafelé volt egy édesvízi csap, ott felfrissítettük magunkat. Feri lemaradt kicsit, mesélte, hogy két öreg hölgy végignézte pont ahogy átöltözik Pont az iménti öreg hölgyek autóját követtük, hátha tudnak jobb utat a strandról felfelé, és hát tudtak. Skala volt az úticél, ahol enni szerettünk volna. Olyan hat körül értünk oda, és beültünk egy étterembe. Most is bejött, hogy minimum 4,6-os értékelésű legyen a hely (Flamingo). Zozó kapott hajsütit fagyival (kataifi).

Vacsi után sétáltunk egyet a fiúk szerint mindenben jobb városban, majd hazafelé vettük az irányt. A városunk kb. 15 percre volt, és egy másik irányból érkeztünk, mint eddig. Megnéztük a kikötőt, találtunk egy jó sziklát is. Hazaérve egy kis felfrissülés után még lementünk a partra, ahol a nyugágyakon kb. rajtam kívül mindenki aludt egyet. Ma éjfélkor csak a fiúk vacsiztak, végre gyrost, Bedi pedig ihatott Retsinát.

A Csúcstámadás bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

A tegnapot futással indítottam, melyhez egy cuki fekete cicalány is majdnem társult. A part kb 2 km, így egyben bejártam a kisvárost is.visszaérkezvén a többiek is lassan ébredeztek, Edinával a közeli pékségből szereztünk bőséges ennivalót, mellyel mindkét fiú kifejezetten elégedett volt. Persze Bedi az otthonról hozott gluténmentes granolát ette, mert a pékség az nem GM. Ittunk egy kávét a parton, majd elindultunk első úticéljaink felé.

Az út részben a parton vitt, majd fel a hegyekbe, ahol meg is álltunk fotózni. A hegyek teteje kopár, alatta némi növényzet, de ami a legjobb hogy helyenként ciprusnak kinéző csúcsdísz formájú örökzöldek vannak, egyedi képet alkotva.

Egyszerre navigáltunk telefonon és papír térképen, mert a net azért nem annyira acélos a szigeten. Sami városba érkeztünk, ahol elsőként egy építkezési állvány alatt hűsöltünk – a kikötőben volt, jó kilátással. Itt simán, némi betanítással lehet motorcsónakot bérelni és bejárni a szigetet, azonban más terveink voltak.

A google mapsen felfedeztem egy barlangot és egy tavat, melyet útba ejtettünk a mai fő látnivalónk előtt. Házak közé vitt a gps, nem értettük hol kellene ott barlangot keresni. Aztán csak megtaláltuk, kb egy építési teleknek kinéző, kapuval zárt részre kellett bemenni, némi lefelé lépcsőzés után megtaláltuk a barlangot, mely két részből állt. Két döglött patkányt megkerülve a másik felét is láthattuk. A fenti 38 fok után kifejezetten jóleső volt a lenti hűs levegő.

Nem messze volt egy kis tó is majdnem a tengerparton, azt is megnéztük: kacsák várták volna, hogy megetessük őket, de ez elmaradt. A mai fő látnivaló a Melissani barlangtó volt. Némi várakozás után bejutottunk. Ez egy felülről nyitott barlang, ami helyenként akár 39 m mély és jéghideg. Csónakkal visznek egy kört. Van egy zárt része is, ahol olyan érzésed van, hogy a fejedre esnek a cseppkő formájú sziklák. A nap besüt, a víz türkizszínű.

Egy kolléganőm ajánlása alapján elmentünk Agia Effimia kisvárosba is. Itt kaptam szülinapomra egy polipos fülbevalót, majd némi snack elfogyasztása után kerestünk egy strandot. Fehér, kerekded köves, sziklás itt a part, nekem nagyon tetszett. A múlt hétvégén beszerzett matracunkat is kipróbáltam. Egy hátrány, hogy a köveken feküdni azért nem annyira kényelmes. Átsétáltunk egy másik strandra is, ahol hasonló körülmények voltak, csak szélesebb szakaszon és kisebb kövekkel.

A kocsihoz kb. 20 perc volt a visszaút, kimaxoltuk a városnézést és strand keresést. Hazafelé vettük az irányt, ami kb. egy órás út volt. Útközben egy odafelé meglátott, jónak kinéző fa és kilátópontnál megálltunk – sajnos a képek nem lettek olyan jók, mint azt gondoltuk.

Itthon némi pihi után egy koktélbárt vettünk célba, majd este 11-kor a fiúk ettek volna egy gyrost, amit sehol nem láttunk még. Jó messze volt a hely ahová elsétáltunk, és mire odaértünk a konyha persze már bezárt. Helyette a partra kifeküdtünk a nyugágyakra és csak hallgattuk és bámultuk az éjszakai tengert. Hazafelé úton mi Zozóval betértünk egy helyre enni – nincs is jobb egy éjféli vacsinál – ugyanis az aznapi kalóriabevitelünk nem volt túl magas. Jó kis helyet sikerült felfedezni, ahol van GM, vega opció is és a fiúknak gyros. Holnap Edináékat is elvisszük oda.

A Görög szülinap bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

Július 13-án kiautóztunk Bécsbe. Budapestről indulva olyan vihar volt, hogy a pályán kb. 80-nal mertem haladni a látás- és útviszonyok miatt. Ahogy közeledtünk a határhoz az ég is kiderült.

A reptéren szembesültünk azzal, hogy nemcsak a becsekkolást kell, hogy magad végezd, hanem a csomagfeladást is (négyen vittünk egy feladós  bőröndöt). Persze elsőre nem olvasta be a QR kódot, így végül a Ryanair munkatársa kellett hogy elvégezze ezt nekünk. Némi turbulenciával kísért út után megérkeztünk Kefalóniára.

Az autó átvételnél szinte simán ment minden, bár majdnem nem működött a C. hitelkártya, de egy terminálcsere szerencsére megoldotta azt. Fiat Panda lett ismét a nyerőautó. Zozó vezetésével kb. 40 percnyi út után megérkeztünk szálláshelyünkre, Porosba.

Átvettük az apartmant, majd vacsoráztunk egy macskacsalád kíséretében a szállásadónk által ajánlott étteremben. Némi teraszon lazulás után 11 körül már ágyba is kerültünk.

A Újra nyáron nyaralunk bejegyzés először a Yogalized jelent meg.