Már amikor 3 éve felmerült, hogy menjünk Görögországba nyaralni, az első gondolat Lefkada volt, mivel sokszor láttam ajánlatként az Utazómajom oldalon. Végül idén jutottunk el ide, a 3. görög szigetünkre.
Szombat este Bediéknél aludtunk, onnan együtt mentünk ki vasárnap hajnalban (06.21) taxival a reptérre. A gép (Ryanair) 05:50-kor indult. Azt hittem üres lesz a reptér, ehhez képest tele volt, de a secu checken így is max. 15 perc alatt átjutottunk.
A repülés sima volt, kb. másfél óra múlva landoltunk is a szigeten. Irány az előre lefoglalt autó (Suzuki Swift, részleges biztosítással), ami már mondhatni szokás szerint nem az lett végül, ugyanis a fedezet hitelkártyára terhelése most sem jött össze, így aztán teljes biztivel, depo nélkül elhoztunk egy Yaris Crossbacket, aminek egyedüli “hibája”, hogy kézi váltós.
Első utunk Prevezaba vezetett, ahol sétáltunk egyet és megreggeliztünk. Szerencsére ezen a szigeten is vannak macskák, akikbe lépten-nyomon belebotlasz. És pont a kedvenceim, a trikolorok.
Egy hirdetőtáblán láttunk egy odeumot (ókori épület, melyet zenei előadásokra használtak), ami felkeltette az érdeklődésünket, így meg is lett a következő célpont. 15 percre volt autóval, csak éppen nem a szállásunk, hanem a szárazföld irányába. Kifizettük a 10 eurós jegyet, a pénztáros kétszer egymás után, mintha nem értenénk, elmondta, hogy két helyre tudunk ezzel menni, a másik hely egy 15m balra, majd 200m még, volt az 150+200m is.
Nikopolis régészeti helyein láttuk egy bazilika romjait, mozaikokkal, egy Ekdikos Georgios nevű ügyvéd/képviselő késő római kori luxus lakóházát padlófűtéssel, medencékkel majd kicsivel arrébb az odeumot. Utóbbi helyenként az angkori temploromokra hajazott, de a külső, látható része az fel volt újítva. Be lehetett menni az üléssorok alá, ott azért nem volt minden csilli-vili.
A Monolithi strandon megmártóztunk, ez egy nagyon apró kavicsos part, amit lehet szép vörösnek fotózni. Sehol egy árnyék, így túl sokat nem bírtunk a tűző napon. Elindultunk a szállás felé, útba ejtve Lefkada városát. Itt a főtéren beültünk egy helyre, mivel Zoli megéhezett, majd ittunk egy kávét is – freddo espressot, amire 3 hete vágyom 
-, azt már a tengerparton.
Öt körül értünk a szállásra, ahol csendes pihenő következett, a hajnali ébredés éreztette szinte mindenkin a hatását. Míg a többiek ejtőztek, én gyakoroltam egyet.
Este a hegyi faluban, ahol lakunk, elmentünk vacsorázni, majd 11 körül véget ért az első, előre meg nem tervezett napunk.
When the idea came up three years ago to go on a holiday to Greece, my first thought was Lefkada, since I had often seen it recommended on the Utazómajom website. We finally made it here this year, to our third Greek island.
On Saturday night we slept at Bedi’s place, and from there we went together by taxi to the airport early Sunday morning (06.21). The plane (Ryanair) departed at 05:50. I thought the airport would be empty, but it was actually crowded, though we still got through security in a maximum of 15 minutes.
The flight was smooth, and about an hour and a half later we landed on the island. We headed to our pre-booked car (Suzuki Swift, with partial insurance), which, as usual, didn’t work out, since the deposit couldn’t be charged to the credit card again, so we ended up with a Yaris Crossback with full insurance and no deposit, which only “fault” is that it has manual transmission.
Our first trip was to Preveza, where we took a walk and had breakfast. Luckily, there are cats on this island too, and you bump into them everywhere. And they’re exactly my favorites, the tricolors.
We saw an odeum (an ancient building used for musical performances) on a billboard, which piqued our interest, so that became our next destination. It was a 15-minute drive away, but not towards our accommodation, rather in the direction of the mainland. We paid the 10-euro ticket, and the cashier told us twice in a row, as if we didn’t understand, that with this ticket we could enter two places, the other one being 15 meters to the left, then another 200 meters, at the end it was 150+200 meters.
At the archaeological sites of Nikopolis, we saw the ruins of a basilica with mosaics, the late Roman luxury residence of a lawyer/representative named Ekdikos Georgios with underfloor heating and pools, and a little further on, the odeum. The latter in some places resembled the ruins of Angkor temples, but the outer, visible part had been renovated. You could go under the seating rows, where things weren’t so shiny and new.
We took a dip at Monolithi beach, which is a very small pebbly shore that can be photographed as beautifully red. There’s no shade anywhere, so we couldn’t stand the scorching sun for too long. We headed towards our accommodation, stopping by Lefkada town on the way. Here, we sat down at a place in the main square because Zoli got hungry, then we had a coffee – a freddo espresso, which I’ve been craving for 3 weeks – and we drank it by the seaside.
We arrived at our accommodation around five, where a quiet rest followed; the early morning wake-up affected almost everyone. While the others were relaxing, I practiced a bit.
In the evening, in the mountain village where we are staying, we went out for dinner, and then around 11PM our first, unplanned day came to an end.