Ez a nap volt az utolsó napunk Phuketen. Délig kellett elhagynunk a szobát, amit maximálisan kihasználtunk. Kijelentkezésnél a recislány kb. nyolcszor mondta el a szobaszámunkat a takarítóknak, hogy azok ellenőrizzék a szobát, nem jöttem rá mit nem értett és ki. A csomagokat otthagytuk a hotelben és elindultunk utolsó kis túránkra. Az egyik piacon szerettem volna enni, mert csak én voltam éhes, de az még nem volt nyitva. Így a Jungceylon plaza felé vettük az irányt, hogy kicsit hűsöljünk és megvegyük a még hiányzó ajándékokat. Amíg Gyöngyiék bementek a szupermarketbe én megreggeliztem és felfedeztem a kedvenc thai tea gyártóm (ChaTra Mue Tea) standját, ahol persze meg kellett kóstolnom a tejes, jeges thai teát  Mi is utánuk mentünk, majd Józsit felköszöntöttük egy szülinapi Singha sörrel, amit közben Gyöngyitől is kapott. Később a parton még kapott egy tintahal nyalókát is.

Lacikával elváltunk, ő beült egy moziba és megnézte a legújabb Star Warst, aminek az elején egy szép rövidfilmet vetítettek a thai királyról. Mi négyen lementünk utoljára egyet strandolni a szokott Bangla Road útvonalon keresztül. Nappal ez egy szimpla utca és meglepődve láttuk, hogy néhány bár ahol este rúdtáncos csajok vannak, nappal póló és egyéb kacatárus bazárként üzemel.

Mivel így két hét után a tegnapi nyílt tengeri kiránduláson mindenki leégett, a napot annyira már nem kívántuk és árnyékba telepedtünk egy jukkaszerű nagy pálma tövébe. Mellettünk egy arab pasicsapat ebédelt a földön, majd jól otthagyták a maradékot és a szemetet, aminek a galambok és kutyák örültek, mi nem annyira.

Akkora hullámok voltak, hogy térdig érő vízben fel kellett állnom és a hajam is vizes lett, szuper volt még utolsó nap is hullámozni, mint gyerekkorunkban a Zsóryban Eredetileg hatig a parton akartunk maradni, hogy megnézzük a naplementét és hogy a fél hétig nyitva lévő hotel tetőmedencénél le tudjunk zuhanyozni, azonban már olyan fél öt körül úgy döntöttünk, hogy felmegyünk.

A tetőmedence nagyon jó választás volt, egyrészt hidegebb volt, mint a tenger, ami jól esett, voltak nyugágyak, árnyékban. Lacika oda csatlakozott hozzánk és ott néztük a naplementét is.

Zuhanyzás után – amihez csatlakoztak indiai lányok és srácok is és így kellemes sor alakult ki, de mi voltunk az elsők – tettünk egy utolsó kört a városban, 3 felé szakadva. Mindenkinek volt meghatározott célja, azt intézte.

Érdekes a 34 fokban, fürdőruhában boldog karácsony üzeneteket kapni. Szenteste a karácsonyi vacsoránk az egyik phuketi piacon zöldséges sült rizs és sárgababos szószos kelkáposzta volt műanyagtányérokon.. Tegnap a szupermarketben találkoztunk egy idősebb magyar nővel, aki kérdezte tőlünk, hogy hol lesz a karácsonyi vacsoránk, mert azért mégsem a piacon kellene azt elfogyasztani, hát nekünk sikerült..

Még kijelentkezéskor észrevettük, hogy a plázában egy kis elefántot adnak ajándékba, ha felmutatod a hotel kulcskártyáját. A recislány jófej volt és lemásolta nekünk azt, mivel le kellett azt adnunk kijelentkezéskor. A papír nálam volt, így Zozó tüntetőleges odébbállásával (amit Józsi megerősített, hogy ő is így tett volna) egyedül odamentem a kijelölt pulthoz, ahol ezt igényelni lehetett. Megszereztem mindkettőt – Gyöngyinek is – , a pult mögött a csajszi jót mosolygott a fénymásolt kártyák láttán, de nagyon komolyan a hotel, a szobaszám és a nevünk felírásával egy papírlapra adminisztrálta azt. Egy kis elefánt formájú szütyő volt az ajándék.

Összefutottunk Gyöngyiékkel is, akik még vásároltak, majd a piacon beszerzett mangó és custard apple (magyarul annóna és remélem beérik, mire hazaérünk) megszerzése után utoljára a Bangla Roadon keresztül a hotel felé vettük az irányt.

A megbeszélt kilenc előtt nyolc perc helyett már 8:35-re ott voltunk, Lacika is már. Gyors csomagrendezés, átöltözés és már jött is mosolygós kis barátunk, hogy kivigyen minket a reptérre. A múltkor is ő vitt ki minket, csak hajnalban, akkor gyorsan kiértünk, most kb. egy óra volt az út, dugó is volt benne, nem is olyan kicsi.

A reptéren minden oké volt, simán feladtuk a poggyászokat, átértünk a biztonsági ellenőrzésen és a bevándorláson is. Gyöngyiék úgy gazdálkodtak, hogy 1 bahtuk maradt, nekem volt még 54, Lacikának is maradt, azt még a reptéren elköltöttük. Zozóval nagyon drágán ettünk a Burger Kingben, én azért, mert Thaiföldön van vega szendvicsük, meg kellett kóstoljam. Egy sima sajtburger és a vega 475 baht volt, ami ugye 4750Ft. Otthon azért nem ennyibe kerül két szendvics…

Ez a bejegyzés már a repülőn készül, útban Dubai felé.

A A várakozás napja bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

A mai kirándulással kellőképpen zárjuk ezt a nyaralást (bár holnap még lesz időnk itt Patongon). Pontosan, nyolckor már itt is voltak értünk autóval, hogy elvigyenek a kikötőbe. Még két hotelből felvettünk további vendégeket, majd telekocsival utaztunk Chalong Baybe, ahonnan indult a speedboat-unk. Ott beültettek minket egy irodába, ami tele volt lila flair székekkel, a csaj nem mondott semmit, csak miután megtelt a terem, hogy még van fél óra az indulásig. A falon egy kötélre kihúzva akasztón ruhák lógtak, Gyöngyi azokat nézegette, úgy foglalta el magát.

Speedboaton még mi sem utaztunk Zozóval. Lacika nem annyira szeret a napon lenni, így ő benn ült le, mi négyen a hajó első részén, a nyitott részen. Jó választás volt, első kézből láttunk mindent, ami történik. Tényleg speedboat, azaz nekem nagyon gyorsnak tűnt, ahogy ezzel utaztunk, 20 perc alatt meg is érkeztünk az első szigetre (Koh He), Banana Beach-re. Itt az idegenvezető James elmondott pár szabályt, pl. halott korallt sem szabad sem felvenni, de elhozni sem, nem lehet dohányozni, majd kaptunk egy óra szabadidőt az ebéd előtt. Hintáztunk, fotóztunk, fürödtünk. Készült egy-két jógafotó is A fiúk egy fa alá terítették le a törcsiket, aminek az lett az eredménye, hogy egy idő után mindketten vitték mosni azt a tengerbe, ugyanis a fán több, jófej nagy szarvcsőrű madár lakott és ürített. Normál esetben itt is lett volna snorkelezés, de nagyon hullámzott a tenger, így elmaradt.

Az ebéd, az ilyen túrákon szokásosan elérhető minőségű volt, azaz egyszer megehető, de nem túl finom. Az utazási irodás csajszinak mondtam még tegnap, hogy nekem vega ebéd kellene. Kérdezi eszek-e sapagetit? Hogy mit? Hát, sapagetit, egy olasz kaja és közben mutogatja a kezével, hogy hosszú csík. Akkor jöttem rá, hogy spagettire gondol, na az is volt. Gyümölcsöt is kaptunk desszert gyanánt. Irány újra a hajó, ahol kaptunk a Gyöngyi által még hiányolt soft drinket (egy borzasztó sárgadinnye aroma ízű italt).

Újabb 20 perc után megérkeztünk a Raya szigetre, ahol a mi kitetettük magunkat Gyöngyivel a parton, a fiúk meg snorkeleztek beljebb. Ilyen gyönyörű türkizkék vizet én még nem láttam, hihetetlen volt. A strand viszont sziklás volt az egyik oldalon, középen van ugyanis egy pontonkikötő, a másik oldalon azonban találtunk olyan sávot, ahol sziklamentesen be lehetett sétálni. Mivel mi kértünk szemüveget és pipát, a fiúk itt is folytatták a snorkelezést, miután visszahozták őket a strandra. Maga a sziget nem zsúfolt, mert három nagy resort szálloda található kb. rajta, az egyiket láttuk is. Egy éjszaka olyan 100eFt, ahogy gyorsan ránéztem. A szállóvendégeknek az annyira nem szuper, hogy délután turistahajók tömege köt ott ki és tölt el több-kevesebb időt. Mi két és fél órát voltunk itt, majd indult a speedboat vissza Phuketre, ahol a kikötőben már vártak minket a minibuszok, hogy visszavigyenek a szállásra.

Ahogy szálltunk ki Józsi még bemutatta, amit korábban a szigeten csak Gyöngyi látott – a snorkelezés alatt annyi víz ment a fülébe, hogy szinte nem hallott, majd mindez az orrán át távozott. De mintha csapot nyitottak volna ki benn

A szállásra visszaérés után rövid pihenő, én leszaladtam a partra még egy naplementét végignézni, majd vacsi a szokott piacon, a szokott helyen, séta hazafelé a szokott útvonalon.

A Két sziget túra bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

Annyira belejöttünk a pihenésbe, hogy mára sem szerveztünk programot. Reggel (11 körül) négyesben strandolás, hullámozás. Reggeli – sült makréla és pho szerű leves, majd hazafelé indultunk. Végre megnéztük a hotel medencéjét a tetőn, ugyanis mi a másik épületben lakunk, ahol nincs. Most viszont lecsekkoltuk, hogy kedden, indulás előtt le tudunk-e majd ott zuhanyozni, de szerencsére van zárt zuhanyzója is, így nincs szükség late check out-ra. Majd betértünk kifizetni az előző napon megbeszélt utat. Ez annyira jól sikerült, hogy egy órát a csajjal töltöttünk Gyöngyivel, mert nem emlékezett melyik társaság ajánlatát mondta nekünk, meg akkor néztünk másikat is és más árakat is mondott, meg nem értette amit kérdeztünk, szóval nem volt egyszerű, de végül túljutottunk rajta, megvan a voucherünk és holnap szigettúra és snorkelezés a program.

Mire felértünk a szobába délután három óra lett, Lacika is csatlakozott és visszamentünk a partra naplementéig. El tudnám képzelni, hogy minden este fürcsizzünk egyet a tengerben.. A partról hazafelé vettünk Józisnak egy kis snacket – most nagy tücsköt evett – hát elég undi (főleg nekem, aki nem eszik állatokat) ahogy kilóg a lába:)

Vacsi a szokásos piacon, Józsi már alkudozott is a tom yum levesre, majd kifelé kapott a kiscsajtól egy has simit, hogy ő a big boss   Zozó ma kapott desszertként fagyit (mert kért :)), Lacika minden nap eszik vagy kettőt. A fiúk hazamentek, mi Gyöngyivel még plázáztunk egy kicsit, vásárolhattunk egy nagy szupermarketben.

A Bangla Roadon mára csökkentették az árakat, ami tegnap még 99baht volt sör, az ma már csak 69. Holnapra lehet még olcsóbb lesz. Ma rendőregyenruhában táncoltak a lányok, a ladyboyok ugyanúgy beöltözve várták a fotózásos kuncsaftokat (egy fotó 100 baht). Az utca végén volt egy cuki kislány, kb. hét éves az apukájával és a kicsi énekelt, apa gitározott. Az est utolsó számát hallottuk, ami a Titanic betétdal volt, a kicsi lány forgatta is a szemét, nekem úgy tűnt nem szereti, de muszáj énekelnie..

Ahogy sétáltunk hazafelé ismét láttunk egy anyukát, aki az út mentén ülve horgolt és árulta a már kész portékáját. Azt is észrevettük, hogy a gyereke az ölében fekszik és szopizik. Aztán észrevettük a sok táskát is körülöttük, és azon gondolkodtunk vajon hajléktalanok-e. A Bangla Rodadon egyébként vannak testi fogyatékosok is, akik virágfüzéreket és talán sorsjegyeket árulnak..

A Újabb “ingerszegény” nap bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

Aki ismer biztosan meglepődik, hogy hogyhogy megint pihenőnapot tartottunk. Igazából így alakult. Reggel én kb. öt óra alvás után már ébredtem magamtól. Jóga után kicsit még visszafeküdtem, majd Zozóval lementünk a partra a nagy szél miatt a hullámok reményében. Úgy volt, hogy Gyöngyiék is csatlakoznak. Végül elkerültük egymást, mert mi viszonylag rövid ideig voltunk a parton, nem voltal hullámok, illetve nem vittünk le napkrémet sem és nem akartam leégni.

Feljöttünk átöltözni és pénzt venni magunkhoz a reggeli-ebédként szolgáló táplálék beszerzéséhez. A kajapiacra menet megnéztük a sarkon lévő szállodát, Gyöngyi hívta fel rá a figyelmünket, erkélyszerűen kilóg a tetőmedencéje, kissé félelmetes lehet ott fenn. Később rákerestünk, dupla annyiba kerül egy éjszaka, mint ahol mi megszálltunk..

Ez után ismét pihi következett, részben a mi szobánkban, majd Gyöngyiéknél, ahol egy filmnézés közben sikeresen elaludtunk újra. Ébredés után újra part, immáron teljes létszámban. Megérkeztek nagyjából a hullámok is és a dagály is. A parton nemcsak nekünk jutott eszünkbe jógafotókat csinálni egy ázsiai csajszit a barátnője fotózott.

Hazafelé még betértünk a nem messze lévő utazási irodához – ez gyakorlatilag egy pultot jelent sok prosival – már két napja egyeztettem a csajszival, hogy mennénk még egyet kirándulni. Ma sikeresen lealkudtuk és lebeszéltük a hétfői szigettúrát. Józsi odaállt mellém, magyarul mondta, én meg fordítottam. Jó taktika volt, kaptunk a már alkudott árból további kedvezményt.

Hazaérkezés és átöltözés után a “kedvenc” éjszakai piacunk következett. Míg vártunk az egyik standnál nagy durrogás, azt hittem petárdáznak, de tüzijáték volt. Hogy miért az nem derült ki számunkra.

Hazafelé bámészkodtunk még egyet újra a Bangla Roadon. Volt olyan hely, ahol minden este más kosztümben táncolnak – picit mozognak inkább – a csajok: stewardess, nővérke, rendőrruha, ezeket láttuk eddig. Ma viszonylag korán hazaértünk, nagyon elfáradtunk a semmit tevésben

A többiek a parton kérdezték, hogy mit fogok ma írni, mert hogy semmi nem történt, azért csak összejött egy rövidke bejegyzés..

A Újabb pihenőnap bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

Mára szerveztem egy autót, amely elvitt minket több helyre: Phuket városba, a régi városrészt megnézni, ami a sziget túloldalán van, aztán a Wat Chalong templomhoz, majd a phuketi Big Buddhához. A reptéri sofőrünk nem ért rá, egy barátját ajánlotta, aki kedves volt, angolul leginkább magával beszélgetett, mert ugyan mondott dolgokat fura akcentussal, de ha kérdeztünk, arra már nem tudott nagyon válaszolni. Ilyenkor jókat röhögcsélt, meg mi is.

Tízkor volt a találkozó vele, de még előtte én elmentem futni a partra. Fújt a szél, úgy tűnt hűvös van, de már kilenckor is nagyon tűzött a nap. A végén ismét csobbantam, mára ennyi is volt a fürdés, mert nem fért már bele az időbe.

Tízkor elindultunk az új sofőrünkkel először várost nézni. A régi városrésze  Phuketnek kicsit karibi-kubai hangulatú volt a fiúk szerint. Pár utca, ahol még a régi építészet az uralkodó, kézműves boltokkal. Egy óránk volt, ami alatt végig sétáltunk, sőt majdnem el is tévedtünk ahogy mentünk vissza az autóhoz. Már elfogyott a netünk, így nem volt annyira egyszerű tájékozódni. Útközben nagyon jó kis streetartokat, utcai festményeket láttam.

A következő megálló a Wat Chalong volt, ami egy buddhista templom, Buddha ereklyéket őriznek benne, ezt a felső szinten meg is lehetett nézni egy üvegfal mögött. A templomon belül sok fekvő/ülő arany színű Buddha volt. A templomon belül ki volt írva, ami sok helyen, hogy a Buddha nem dekorációra való, kiváltképp a Buddha fej. Kérik, hogy ne vásárolj azt, ne dekorálj vele, add meg a kellő tiszteletet. Ehhez képest majd a későbbi helyszínen, a Big Buddhanal az ajándékboltban simán árultak Buddha-fejjel díszített dolgokat is..

Ezek a helyszínek autóval maximum 20 percre vannak egymástól, így egy kis körtúra volt az egész Patongra visszaérkezéssel. A Big Buddha egy magaslaton van, szinte az egész szigetet belátni onnan. Sajnos pont Patongra nem láttunk rá, mert még építik és egy rész le volt zárva, ami erre nézett. Egy óriás, márvánnyal fedett hófehér Buddha szobor, ami már messziről is látható.  Körbesétáltuk, elolvastuk ahol angolul ki volt írva a tudnivalókat, élveztük a kilátást, figyeltük a majmokat. Nem ugyanaz a lépcső vezetett le, ahol feljöttünk, persze egy vásárlási lehetőséges csarnokon keresztül vitt ki az út a Buddhától.

Lefelé kértük a sofőrt, hogy álljon meg, mert láttunk elefántokat. Olyat, ahol fel lehetett ülni és elefántolni egyet, de láttunk egy kis helyeset is a kocsiból, azt kértük ott álljon meg. Sajnos mikor kiszálltunk láttuk, hogy a bébi elefánt ki van kötve egy kb. 4 méter átmerőjű betonkörbe, nagyrészt a tűző napra. 100 bahtért lehet neki venni banánt. Józsi vett, de látszott a bébin, hogy nagyon elege van és rosszul érzi magát, mert ugyan engedelmesen elvette, de oldalra el is dobta a banándarabokat, nem ette azt meg. Szörnyű volt látni szegénykémet így

Visszafelé a Jungceylon plazánál kiszálltunk pénzt váltani, feltölteni a sim kártyát és enni a parti fürdés előtt. Csak a mi kártyánk szolgáltatójának a boltja volt bezárva, valami céges buli miatt, az automatával pedig nem boldogultunk, mivel nem tudtuk a thai számunkat. Így nem jártunk ez ügyben sikerrel. A Bangla Roadról is nyílik egy kajapiac, ahol vacsiztunk, mert az éjszakai kedvencünk még nem volt nyitva. Egy fickó rögtön leszólított minket és kedvezményt is kaptunk a fogyasztásból.

Az idő közben elment, így a fürdés elmaradt, viszont már előző este is szemeztünk a Simon’s Cabaret műsorral Gyöngyivel. Ez egy showműsor, ahol ladyboyok szerepelnek. Végül a fiúk (Zozó +Józsi) is beadták a derekukat és az este kilences előadásra vettünk jegyet. A tegnapi helyre mentünk vissza, ahol a legjobb árat kaptuk. Van VIP és nem VIP jegy. A VIP földszint, a nem az az emelet. Van transzfer oda- és vissza. Mi transzferes, VIP jegyet kértünk, sajnos a vouchert nem ellenőrizztük és ott derült ki, hogy nem VIP-et adtak. Aztán mikor elkezdődött az előadás és az egyik transzvesztita lement a nézők közé, Zozó mondta, hogy jó, hogy az emeleten ültünk A show egyébként nagyon profi volt, szép kosztümökben, jó színpadi képpel. Voltak benne elemek, amik nekem nem jöttek be, pl. kínai és egyéb népi részek, de összességében jó volt. Hát és a csajok nagyon szépek, nem mondanád meg róluk, hogy pasik voltak(?).

Hazafelé nem mentünk a a szállodáig, csak a Bangla Roadig, ahol ismét ámulva sétálgattunk, majd beültünk egy helyre, ahol egy thai zenekar élőzenét játszott: Guns’n’Rosestól kez
dve Lady Gagáig mindent, két lány és három fiú énekelt felváltva, nagyon jók voltak. Fura volt, hogy dohányoznak körülöttünk. A zene iszonyú hangos volt, egy sör után azonban el is jöttünk, elég volt..

A Lady?Boy? bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

A mai napra nem volt szervezett programunk. Reggel ébredés után Gyöngyiékkel reggelizni indultunk, Lacika még inkább aludt. A reggelizésből lett némi plázázás is, ahol Józsit leültettük egy sörre, míg mi nézelődtünk.

Onnan haza a fürdőruháért és irány a part. Mire kiértünk már 15 után volt, így lassan Lacika is csatlakozott. Ma dagály volt, meglepő módon a máskor combig érő víz majdnem nyakig ért. A parton jógáztunk egy kicsit a naplementében, jókat derülve a próbálkozásainkon, amin persze mások is jókat derültek, illetve ők is fotóztak minket.

Már egészen sötét volt, mire hazaindultunk, de közben még megnéztük a partra települt kajapiacot – Józsi ismét evett tücsköt-bogarat, Lacika is megkóstolta – és a felállított színpadon kezdődő karaoke-t.

Útközben még megfigyelhettünk egy villanyszerelést(?) is. Hihetetlen, hogy a kábelrengetegből hogy találják meg mit kell szerelni.

Zuhi után a kedvenc vacsorahely ismét (már a korábbi India blogomra is azt mondták, hogy gasztroblog, szerintem ez is az :)), ahol mindenki talált magának valót – fagyit, sült rizst, husikat, rákot – lesz majd kajás képes bejegyzés is a terveim szerint.

A piacon volt halas-lábfürdős hely, amit Józsi már napok óta kinézett magának, ma ki is próbálta. Egy kis akváriumba belelógatod a lábad, 15 perc alatt a halak rágcsálják a bőrt. Mint később nagy röhögés közepette kiderült a szőrt is, ugyanis Józsi lába szőrtelen lett ameddig a vízbe beleért :):)

Hazafelé a Bangla Roadon indultunk el, ahol eddig még éjjel nem jártunk. A többieknek le is esett az álla (nekünk csak azért nem, mert már Bangkokban ezt anno láttuk). Szinte minden bárban rúdtáncos kislányok, nővérkének és egyebeknek beöltözve. Voltak európai táncos lányok is. Az út mentén végig kuncsaftra váró ladyboyok. Pingpongshow és egyebek várták a nézőket. Lépten-nyomon invitáltak, hogy ingyenes belépés a showkra, vagy akciós italkínálat. Nem mentünk be sehová

Hazafelé mi Gyöngyivel még betértünk egy masszázsra, 23:20-kor kezdődött az egy órás neki láb, nekem olajos testmasszázs. Miminek hívták a masszőrömet és örülök, hogy hallgattam rá, hogy a sima thai helyett olajosat javasolt. Nagyon erős keze volt, jól megdolgozott. Szerencsére a szállással pont szemben volt a hely, így nem kellett messzire menni.

A Pihenőnap bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

A tegnapi hajnali egy órás lefekvés után nem gondoltam, hogy a megbeszélt reggel nyolc órás találkozót tartani tudjuk, de sikerült egy 15 perces csúszással. Egy napunk volt Bangkokra, így ki kellett használnunk az időt.

Első látnivalóként a Golden Mount templomhoz készültünk gyalog, de útba esett a kedvenc helyem a Loha Prasat, ami egy meditációs templom. Szintenként megvan, hogy mi az ülő meditáció, sétáló meditáció, illetve a teteje a nirvána szintje. A többieknek is tetszett. Ezután átsétáltunk a Golden Mounthoz, ahová végül nem akartak felmenni, mivel mi meg már voltunk ott, így kihagytuk.

Irányba vettük a Wat Pho templomot. Megkérdeztünk egy riksást, hogy mennyiért vinne el, mert 36 perc séta lett volna. Mondta, hogy nem tudunk akkor bemenni, mert valami szertartás zajlik, de egytől látogatható újra. Ajánlott helyette egy hajós útvonalat. Nem esett le, hogy ez turista lehúzás lesz, csak már akkor, mikor kérdeztem tőle, hogy honnan fogjuk tudni, hogy hol kell kiszállni és erre az volt a válasz, hogy csak egy helyen áll meg. 2 éve Juan segítségével tudtunk csak közlekedni a helyi BKV hajójáraton, mert mindenhol csak „kiskígyó” thai írással volt kiírva a megállók neve is. A riskás utazás egy kaland volt, éppen elfértünk öten.

A kikötőben, ahová elvitt minket a riksás mondta, hogy segít nekünk thai árat szerezni a hajóra, 1000 helyett 700 bahtért. Valóban ezt az árat kérték egy egy órás hajóútért. Végül 300-ért vittek el minket, és integettek, hogy a két ázsiai lánynak ne áruljuk el, hogy ennyit fizettünk csak.

A hajózás nem volt rossz, néha próbált idegenvezetni a kapitány, de mivel long-tail boat-tal (hosszú hátsórészű csónak) mentünk, az kellően hangos volt ahhoz, hogy egy szót se értsünk. Útközben láttunk cuki 1-1,5 méteres water monitor gyíkokat és pár madarat is. A királyi palota körül rakott ki végül minket, a kikötésnél volt egy olyan rész, amikor majdnem elsodort minket egy hop-on-hop-off busz, ami alá akár be is fértünk volna. Néha azért félelmetes volt az út, főleg mikor a Chao Praya folyóra kimentünk. Sok-sok hajó, nagy hullámok, de elég óvatosan kormányzott a bácsi, így nem volt gond, még vizesek sem lettünk.

A királyi palotába nem akart senki sem bemenni, így onnan továbbmentünk a Wat Arunhoz (a Hajnal temploma), ahová kemény 40 Ft-os díjért vitt át egy 3 perces hajóút. A templomba fel kellett öltöznünk Gyöngyivel, nem mehettünk be ujjatlan pólóban és rövid nadrágban, így szupercsinosra beöltöztünk egy kendőt magunkra terítve szoknya gyanánt illetve hosszú ujjút felvéve. A templom gyönyörű, csempedarabokkal van díszítve, Buddha ereklyéket őriznek benne.

Visszahajókáztunk újabb 40Ft-ért a túlpartra és a neten talált étteremben ebédeltünk. Az a szerencse, hogy közülünk senki sem szeret enni és nem édesszájú

A Wat Pho volt a következő állomás, ahol egy hatalmas fekvő Buddha található. Mi már voltunk ott, Lacika nem akart bemenni, így Gyöngyiék ketten mentek csak be, mi addig kerestünk pénzváltót. Találtunk is, és a phuketi árfolyamoknál jobban váltottunk. Utána sétáltunk tovább a szállásunk irányába, ahol reggel a csomagokat hagytuk. találtunk egy plázát, ahol főként éttermek és kávézók voltak. Nagyrészt nyitott standok fagyival és egyéb dolgokkal, 40 fok és karácsonyi zene szólt. Beültünk egy helyre, ahol egy kakigori nevű édességet ettünk hárman. Ide jöttek utánunk Gyöngyiék, akik a Wat Pho kertjében lévő jógapózokat utánozták időközben szoborról szoborra.

Visszamentünk a szállásra, majd rendeltem egy Grab-et, hogy kivigyen minket a reptérre. Volt egy kis dugó, de időben kiértünk. Kinyomtattuk egy légitársasági tanuló kislány segítségével a boarding passt, időközben Gyöngyi és Lacika is ki akarta, de egyben volt mind az öt, úgy kellett őket leállítani..

A secu checken sajnos elvették a Kambodzsában vásárolt sütőtökös-kókuszos jamet, azt hittem átmegy, mert Siem Reapben is nézegették, de ott végül átengedték. Itt közölték, hogy folyadék és kidobták..

A repülőút sima volt, a reptéren már várt minket a taxi, akit leszerveztünk, csak szegény a nemzetközi terminálra ment a helyi helyett. Visszaérkeztünk Patongra egy hosszúnak tűnő út után, melynek a végén mi mondtuk a sofőrnek hogyan találja meg a hotelünket. Becsekkoltunk az új helyre, átvettük a csomagjainkat és elfoglaltuk a szobákat.

A BKV, azaz bangkoki közlekedési vállalat bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

A mai nap szétvált a kis csapat, a 21, majd másnap 30km tekerés után Gyöngyiék is inkább a pihenést választották, így csak mi ketten Zozóval indultunk reggel útnak Angkorba ismét biciklivel (a mai nap végét 38 km-rel zártuk).

A célunk a kimaradt kisebb templomok megnézése volt, így szép sorban haladtunk végig az útvonalon. Az első napon szereztem még a jegypénztárnál egy offline (papír) térképet, annak mentén terveztük a napot. Az első 3 kinézett templomnál mondta az őr, hogy felejtősek, az egyik messze van, a másik annyira az erdőben, hogy nem találnánk meg, a harmadik meg egy falu közepén – azt mondjuk nem értettem azt miért nem nézhettük meg.

Így végül a negyedik kinézettel kezdtünk, a Krol Romeas nevűvel, ami tulajdonképpen egy kör alakban megmaradt fal volt, Zozó szerint úgy nézett ki, mint egy római kori amfiteátrum.

A következő templomunk a Preah Khan volt, amire rájöttünk miután végigjártuk, hogy már voltunk itt két éve, csak a másik irányból jöttünk be. Ez egy hatalmas templom, jó állapotban. A képen talán látszik, hogy milyen sok oldalsó épülete is volt. Egy híd vezetett be hozzá. Itt a templomon belül találkoztunk egy őrrel, aki felajánlotta, hogy csinál rólunk képet, beállított minket pózokba. Miután végzett 2 képet készített, mondta, hogy egy kis borravalót adhatnánk neki. Kapott

Ez után két kisebb következett, a Prei és a Banteay Prei, ezek egy homokszerű felső rétegű úton voltak elérhetők, ahol az én városi bérelt biciklimmel érdekes volt közlekedni, de ha megvolt a lendület, akkor nem volt gond. Sok templom meg van hatalmas fagerendákkal támasztva, összekötve, megerősítve és így “tartja a formáját”.

A következő ismét egy már látott templom volt, de ez volt Zozó kedvence, így ezt biztosan meg akartuk újra nézni, a Neak Poan. Egy fapallón, egy tavon át vezet be az út, majd a kis szigeten szintén vízzel körbevéve található a templom. Szuper hangulatos és nyugalmas az egész. Az odavezető úton persze árusok, ahol 2 éve egy könyvet, most pedig két pólót sikerült beszereznünk.

Krol Ko a következő kisebb templom, ahol jártunk. Itt is, ahogy sok helyen a földön is hevernek a templom kövei, egymáson, sorba rendezve, ledőlés után. Nekünk a nagy látványos templomok mellett ezek is ugyanúgy tetszettek. Szerencsére itt kevesebb a turista is, lehet mentes fotókat készíteni. Ezen templom előtt volt egy kis fedett rész, ahol a templom őre aludt/pihent egy függőágyban, a kis családja, anya és gyerek pedig mellette. El tudom képzelni, hogy akár ott is lakhatnak, de legalábbis a környéken gondolom. Egyébként a riksasofőrök is azt csinálják, hogy egy napra kibéreltetik magukat vagy kibérlik őket, amíg az utas templomot mászik, addig ők a riksa utasrészében felkötött függőágyban lazítanak. Lenne mit tanulnunk az életfelfogásukból.

Végül megnéztük a már látott Ta Som-ot is. Ezután még láttunk az út mentén pár templomot, de azokban már jártunk, így csak a kőtábláikat fotóztam le. Ez nagyon szuper, hogy kitették melyik templom melyik, mert utólag ha visszanézed is tudni fogod. Én 2017-ban kitaláltam, hogy majd sorba teszem őket külön templomkönyvtárakba, ez azóta váratott magára. Ma, útban Bangkok felé a repülőn kezdtük el rendezni azokat a képeket.

A már szokott útvonalon hazatekertünk. Egy szobára kértünk late check-outot, hatig ott maradhattunk, ez a mi szobánk lett (Lacikával hárman aludtunk), így Gyöngyiék miután mi elmentünk átcuccoltak. Mikor hazaértünk senkit nem találtunk otthon, de aztán kiderült, hogy Gyöngyiék a tetőn medencéznek. Csatlakoztunk hozzájuk, majd befutott Lacika is a városnézésből. Zuhany után kijelentkeztünk a hotelből, majd a szomszédes indiai étteremben vacsoráztunk kisebb bökkenőkkel – nem értett a kislány angolul, nem vette fel teljesen a rendelést, rosszul számoltak a számlán.. Kambodzsában sok helyen annyira fiatalok dolgoznak, hogy olyan érzésed van, mintha gyerekek lennének.

Reggel Gyöngyiék leszervezték az előző napokban megbeszélt riksást, így indult a kaland, hogy öten hogy férünk el és hogy nem borulunk fel a reptérre menet. Ez egy olyan riksa, hogy elől egy rendes motor van és arra utánfutószerűen van ráapplikálva az a rész, ahol az utasok ülhetnek. Minden rendben volt, kaland volt hármójuknak, nekünk megszokott

Sikeresen kiértünk a reptérre, ahol bár becsekkoltunk online, mégis oda kellett menni a checkin pulthoz. Kicsit para volt, hogy túllépjük a súlykorlátot, de nem érdekelte őket. A többi sima ügy volt, így elhagytuk Kambodzsát, hogy kb. egy órás repülés után megérkezzünk Bangkokba.

Bangkokban a már jól bevált Grab alkalmazással (helyi Über) öt percben belül szereztem a taxisok által ajánlott ár feléért egy hat személyes autót, aki kb fél óra alatt elhozott minket a szállásra. Egy sikátorból nyílik, van erkélyünk, ami a sikátorra néz..de csak egyet alszunk itt és a szoba ok, meg tiszta is.

A Separation day bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

Ma reggel már Lacika nélkül indultunk Angkorba. A reggelit lekéstük, én ugyan már ébren voltam és nyomtam egy rooftop jógát, de a többiek még pihentek. Négyesben, Gyöngyiékkel indultunk el először reggelizni a kedvenc francia pékségünkbe, ami két év alatt kibővült, választékilag és helyszínileg is.

Reggeli után felvettük a bicikliket és elindultunk Angkorba a tegnapi útvonalon, a mai célok között szerepelt a Ta Prohm templom, ami a Tomb Raider film miatt lett híres. Előtte megnéztünk egy új építésű pagodát és a Kravan Temple-t is, amit még nem láttunk mi sem. Józsit ma kineveztem fotómodellnek, mert minden alkalommal, ha észrevette, hogy az irányába fordulva van a telefon a kezemben, rögtön pózolni kezdett És minden képen jól néz ki persze

Már az első templomnál találtunk árusokat, ők meg minket, így a kereslet és kínálat találkozásából és egy rámenős vérbeli saleses kb. 8 éves kislány eladási technikájával póló és vízvásárlás lett. Nekem azt mondta, miután Gyöngyi vásárolt, hogy menjek vele a másik boltjába (!), és amennyiért a barátom megvette, annyiért adja nekem is a pólót, lehetett ennek ellenállni (1 póló kb. 2 dollár volt)?

A következő templom a Bantey Kdei volt, ahol jógapózos, keretes és egyéb fotók születtek. Gyöngyivel némi ajándékvásárlás, közben a fiúk megnézték a Srah Srang tavat és fotóztak-pózoltak. Utána végre elértük a Ta Prohmot. Zozó atlétában volt, ami nem tetszett az őrnek, nem akarta beengedni, de készültünk, így felvett egy pólót az atlétára. Jó volt neki a 40 fokos melegben így dupla rétegben, élvezte. Itt ismét rengeteg turista volt, nehéz volt turistamentes fotót csinálni, volt ahol sorakozni kellett érte, lásd jobbra. Megint láttunk esküvői fotózást is. Ugyanannál a fánál készült Józsiról és Gyöngyiről is kép, ahol anno két éve rólam is.

Innen mentünk tovább, és felfedeztünk egy számunkra is új templomot, egy kis ösvényen át vezett hozzá az út. Előtte volt egy tábla, hogy ne piszkáld a kígyókat faággal. Nem szóltam Gyöngyinek, mert nagyon fél tőlük, de este vacsoránál kiderült, hogy érezte, hogy valami nem okés. Szerencsére nem találkoztunk eggyel sem.

A Bayon templom volt a következő állomásunk, mely egy nagy templom, nagyon látványos, zegzugos, jó sok időt el lehet ott tölteni. A címben lévő big bang és cat-cat Józsitól származik, mind a kettő itt történt. Gyöngyi bevágta a fejét egy gerendába, ez volt a big bang. Nagyon fájhatott neki, látszott rajta. Viszont hogy hogy sikerült, azt nem értem, mert előtte Zozó ott simán elfért..

A templom felső részén találtunk két fekete kismacskát, akik éhesek és szomjasak voltak. Gyöngyinél volt egy kis Korpovit keksz, abból adtunk nekik és megették. A mi macskánk ember kaját nem eszik (csak chipset és joghurtot), ők szerették. Közben pár turista még megállt, Gyöngyi kért tőlük vizet is a cicáknak, mert látszott, hogy keresték azt. Kaptak is, még egy üres kupak is előkerült, amibe beletöltötték nekik (nálunk nem volt víz).

Megbeszéltük Lacikával, hogy hatra visszaérünk a hotelbe, így hazaindultunk. Egy szuper útvonalat tervezett a Google, sokkal kevésbé volt forgalmas, mint a tegnapi és már a többiek is rutinosabban, nagyon ügyesen tekertek.  A hazafelé úton Lacikával is összefutottunk, aki várost nézett.

Vacsorázni a tegnapi helyre mentünk vissza, majd egy kis folyóparti séta után a Red Piano bárban ittunk Tomb Raider koktélt, melyet Angelina Jolie tiszteletére találtak ki. Ebből minden 10. ingyen van, persze pont a Józsi rendelése volt ingyenes A bár olyan volt mint két éve, annyi különbséggel, hogy a Pub Street feliratot az utcán már nem a Tiger, hanem most az Angkor Beer szponzorálta, illetve most nemcsak techno és kambodzsai aknasérültek által játszott népzene keveredett, hanem egy harmadik műfaj is.

Ja és hogy mi a riskás. Megbeszéltem egy tuktukossal, hogy kivigyen minket a reptérre. Lacika reggel rákérdezett, hogy mi van a riskással? Először nem értettük, majd nagy röhögés lett belőle :)*

* Indiában riksának, Thaiföldön és Kambodzsában tuktuknak hívják a motoros kis szállító járműveket.

A Riskás, big bang and cat-cat bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

A hajnali hármas kelés még durvább volt, mint gondoltuk és sokkal rosszabbul néztünk ki, mint az egy éjszaka kimaradásával Dubai után. Később kiderült, hogy se Gyöngyi, se Lacika, se én nem aludtunk szinte semmit, a fiúk legalább olyan 3-3 órát.

A tegnap megbeszélt fuvarunk még korábban is érkezett, azonban várnia kellett ránk, mert a recis a szobába felment, hogy mindent ellenőrizzen, de oké volt és a depositot is vissza kaptuk.

Elindultunk a reptérre, ami a minibusszal egy órányira volt, így hogy privát minibuszunk volt, így kb. háromnegyedre csak. Megérkeztünk fél ötre, simán átjutottunk az immigration részen (vízumellenőrzés) majd a secu checken is. Volt még 1,5 óránk az indulásig. Megállapítottuk ismét, hogy a Thaiföld olcsó mondás nem igaz, a reptéren szinte Ferihegynél is drágább volt minden.

Sima úton megérkeztünk Kambodzsába egy kb. 1,5 órás repülőúttal. Ott is átjutottunk a vízumellenőrzésen, át is tűzték az útlevelünket a kötelezően kitöltendő papírral, amit majd ha elhagyjuk az országot kell visszaadni. Taxiszerzés és irány a hotel.

A sofőr kissé agresszívan próbált további megbízást szerezni magának, de már rutinosan nem engedtünk, így mintha meg is sértődött volna az út végére. Az a helyzet, hogy az egész országban olyan szegénység van, hogy nem tudod eldönteni, hogy tényleg a megélhetése múlik-e egy újabb napi 15 dolláros fuvaron, vagy csak szimplán szeretne többet keresni. A hotellel szemben volt egy élelmiszerbolt, ahol az egy helyiségben ahol a bolt is üzemelt látszott hátul, hogy ott fekszenek a gyerekek a földön és ott lakik a család is..

A hotelben nagyon kedvesek voltak, el is tudtuk foglalni a szobát, bár a pótágyat Lacikának még akkor tolták csak be. A sikeres bejelentkezés után kerestünk egy kávézót, mert most nemcsak Gyöngyi, hanem mi is ittunk Zozóval a hosszú napra felkészülve és persze reggeliztünk is, mert már rég volt az éjfél (8 órája), mikor vacsoráztunk. Többek között ezért sem aludtunk valószínűleg..

Korábban megbeszéltük, hogy bérlünk biciklit és azzal megyünk ki Angkorba. Bementünk az első Tripadvisor/Google ajánlott boltba és kibéreltünk ötöt három napra. Gyöngyi ment vele egy kört, leesett a lánca, de visszarakták és biztosították, ha újra megtörténik akkor adnak újat.

Elindult a csipet csapat Angkorba, ahol a jegypénztár némi kitérővel érhető el. Szerencsésen megérkeztünk oda és sikeresen, a fotós látogatói kártya elkészítése után elindultunk Angkorba. Már majdnem Angkor Wathoz értünk, mikor Gyöngyi defektet kapott. Lacika előrelátóan vett egy SIM kártyát, így felhívtuk a boltot, akik küldték az erősítést. Egy picit több, mint fél órát tartott, miután whatsupon megosztottam velük a helyzetünket. Vártuk, hogy jön egy autó, mivel írták, hogy a csapat úton van, erre megjelent egy fiatal srác motoron, közben egy cserebiciklit tolva. Szerencsére az jó lett, így folytattuk tovább az utat.

Sokkal melegebb volt, mint két éve, így önmagában is kihívás volt már gyalog is a nap. Némi colával és vízzel feltankolás után végre elértük Angkor Watot. A templom közepén fel lehet menni a felsőbb részekre, azonban ott, mint kiderült szigorúbbak az öltözködési szabályok, így sajnos Gyöngyit nem engedték fel, mert a derekára kötött kendő nem volt elég, térd alá érő szoknya vagy nadrág kellett volna. Mi Lacikával hárman felmentünk, ők addig lenn vártak ránk.

Újabb vízadag és némi sült édesburgonya beszerzése után továbbmentünk a Phnom Bakheng templomba, ami a legközelebbi volt. Ide is felmásztunk, ekkora már kezdtek gyülekezni a turisták a naplementét nézni. Mi azt már nem akartuk megvárni, mert fáradtak is voltunk, meg a bicikliken nem volt világítás sem, meg ennyi turista mellett nem is lett volna nagy élmény.. A további templomokat holnapra halasztottuk és elindultunk hazafelé.

Angkor közelében a biciklis közlekedés egyszerű, van ahol van biciklisáv, van ahol nincs, de viszonylag jól el lehet férni és lehet közlekedni majdnem európai módon. Benn a városban már más a helyzet, ott ázsiai módra közlekednek, amihez mi már mondhatni hozzá vagyunk szokva, a többieknek ez nagyon új volt és elsőre félelmetes is. Én és Zozó már kb. felvesszük a  forgalom ritmusát, és mintegy flowban vele együtt áramlunk, a többieknek ez helyenként még nehézséget okozott, pl. amikor a külső sávból – ami valójában csak egy sáv és azon belül 2-3- balra kellene kanyarodni. Azonban szerencsésen megérkeztünk a Meng Cafeba, amit mi már két évvel ezelőttről ismertünk. Mindenki elégedetten és jóllakottan távozott, míg vártunk a kajára Gyöngyivel átugrottunk egy röpke piaclátogatásra is a túloldalra, ahol egy-egy hosszúnadrággal lettünk gazdagabbak felkészülvén jobban a holnapi Angkor látogatásra.

Hazatekeréssel és a hotel tetején lévő medencében felfrissüléssel fejeztük be ezt a hosszú napot.

A Bike riders Cambodia bejegyzés először a Yogalized jelent meg.