A ma reggel a szokásos palacsinta reggelivel indult – normál, csak mini palacsinta, papayalekvár. Mivel ma utazunk haza, így sok terv nem volt mára, egy masszázs és max. egy ebéd.

Délig kellett elhagyni a szobát, addig lenn ejtőztünk a parton, ma még melegebb volt a víz talán, mint korábban. Voltak jó kis felhők, azt hittük vihar lesz, illetve kicsit úgy néztek ki mint, A függetlenség napja űrhajója, de végül szétszéledtek.

A szobánkhoz vezető úton a betonjárda alatt lakik egy gyík, akivel addig barátkoztam, hogy ma engedte magát megsimogatni, ugyan picit megijedt némi fáziskéséssel, de nem elszaladt, hanem csak vagy 3 cm-rel előrébb ment. Persze ettől én is jól megijedtem

A masszázst eredetileg 12:30-tól szerettük volna, de volt egy olyan érzésem, hogy 11:30-ra írták be, ami helyesnek bizonyult ahogy Zozó leellenőrizte azt. Kiderült, hogy az ebédszünet miatt nem lehet fél egykor, így lett belőle két óra. Lomi-lomi masszázst kértünk mindhárman, ez is nagyon jó volt, de az első az nekem sokkal jobb volt. A homlokom meg az állam/torkom nagyon nyomta a fejtartó sajnos.

Masszázs után a parton lévő étterembe mentünk el, ahol Nóri előző nap lezsírozta, hogy lesz polip meg tintahal. Én csak egy sült krumplit kértem. Hát, európai normának nem felelne meg, de a bácsi nagyon kedves volt, tiszta volt a tányér és hatalmas adagot hozott, ami ott készült frissen. Már eltelt pár óra és még jól vagyunk, reméljük így is marad. Az étterem előtt volt kinn magyar zászló is. Kérdezte honnan jöttünk, majd elénk rakott egy A4 füzetet, amibe felírta, hogy Hungary – 24/12/2023 és kérte, hogy írjunk bele. Majdnem mint egy Google értékelés.

Az étteremből már a csomagszobához mentünk, volt még kb. 15 percünk a transzferbusz indulásáig. Félig átöltözés, majd buszra szálltunk a reptér felé. Kb. másfél óra utazás után megérkeztünk a reptérre, volt közben dugó, sok helyi járat, emberek mindenfelé. kátyúk és fekvőrendőr-hegyek is. A  becsekkoláskor találkoztunk ismerős arcokkal egy túráról is. Volt a reptéren három eltöltendő óránk, ezt a cikket már a repülőn írom éjjel, holnap, napközben már otthon kerül majd ki.

Az első nap nekem elég sokkoló volt a szigeten, kicsit aggódtam, hogy milyen lesz ez a nyaralás, viszont már nagyon szívesen maradtam volna még. Ugyanolyan nehéz volt hazaindulni, mint akár Thaiföldről vagy Vietnámból. Valószínűleg az ismeretlen terep miatt éreztem így eleinte (Afrikában most jártunk először), azonban annyira kedves volt mindenki, hogy ezen hamar átlendültem. Ahogy köszöntek (Jambo ), az a széles mosoly mindenkin, az örökre megmarad.

Nakupenda (szeretlek) Zanzibár, asante sana (nagyon köszönöm)!

További pillanatképek:

A Nakupenda Zanzibar, asante sana! bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

Reggel végre elindultam futni, lementem a partra, ahol pár kisgyereken kívül csak hoteldolgozókkal találkoztam. A gyerekek Jamboztak, az egyik azt is hozzátette, hogy One dollar? Futás után volt egy jógatársam is, egy nagyon hangos cicu telepedett le mellém.

Reggeli, végre éhes is voltam, majd parton ejtőzés következett. Nóri elment még újra masszázsra a partos nénihez, mi meg felvágtuk a 3 napja vásárolt ananászt és a teraszon elfogyasztottuk – majdnem olyan mint az otthoniak (nem).

Egykor volt a találkozó, ötösben, egy a hotelben megismert magyar házaspárral indultunk egy hajós túrára. Egy fedett motorcsónak vitt minket elsőként tengeri csillagot nézni. A többiek kiszálltak a csónakból és keresték a tengerfenéken a csillagokat, a kb. 3 méteres vízben. A túravezetőnk, Alan hozta fel a kollekciót, Zozó csak vizsgálgatta azokat.

Visszaengedtük a vízbe, majd továbbindultunk a The Rock nevű étteremhez, ami a parthoz közel egy sziklán lévő étterem. Itt igazából ennyi volt a látnivaló, készült pár kép és tovább is haladtunk. A következő állomás felé elhaladtunk cölöpökön álló bungallók mellett, majd megérkeztünk a Paradise Beachre, ami nevével ellentétben nem volt teljesen paradicsomi, helyenként szemetes volt, illetve mint máshol is, a part tele van hínárszerű maradványokkal, amit a tenger partra vet november-december és január hónapokban. A hófehér homok itt is adott volt, illetve volt egy mangrove erdő, ami nekem nagyon tetszett.

Továbbmentünk a Kae Beachre, ahol belépőt akartak kérni, hogy beülhessünk a bárba, így visszamentünk a csónakhoz és kis fürdés után elindultunk. Az eredeti terv az volt, hogy ezen a strandon megvárjuk a naplementét és úgy jövünk haza, de felülírtuk. Alan javasolta, hogy álljunk meg egy homokpadon, mondtuk ok. Ahogy közeledtünk oda, fura volt, hogy a tenger közepén hogy állnak emberek?? Közelebb érve kiderült, hogy jól láttuk, valóban álltak a vízben, ugyanis ott volt a homokpad. Én először nem akartam kiszállni, de a csónakból kimászva is csak kb. mellkasig ért a víz, odébb sétálva pedig bokáig. Ami szintén egyszerre volt felemelő és félelmetes, hogy itt három irányból érkeztek hullámok. Egészen különleges hely volt, kár lett volna kihagyni.

A mai vacsora tematikája a fúziós volt, bármit is jelentsen ez, ez volt a legrosszabb vacsoránk. Most éppen valamilyen iszonyú hangos dobolós műsor zajlik.

A Csillagok, csillagok bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

Reggeli közben eleredt az eső, ami egész furcsa volt az eddigi forróság után. Illetve azt is megtapasztaltuk, amit korábban olvastam, hogy az áram sokszor elmegy.

A mai program ismét 10-kor indult, autóba szálltunk a korábbi sofőrünkkel, és elvitt minket a Jozani erdőbe Kolobus és kék majmokat nézni. Ez a faj csak itt a szigeten él. Kérdeztem a túravezetőt hogy van-e természetes ellenségük, és van, a pitonok meg a kutyák. Azért hozzátette, hogy a dzsungelséta során reméli nem találkozunk eggyel sem. Közben eleredt az eső, mondta hogy a majmok ilyenkor fedezéket keresve elbújnak, de szerencsére láttuk őket.

Autóval átvittek minket a Jozani erdő egy másik részére, ahol a mangrovek felett egy fapallós ösvény vezetett. Háromféle mangrove fa él itt, a képen jobbról balra a fekete, a vörös és a fehér fa látható. Korábban sokat kivágtak és felhasználták, de mára természetvédelmi terület. A mangrove egyébként a cunamitól is védi a partot. Az egyik kis csatornán 3 kilométert haladva elértük volna az óceánt. Azt is illusztrálta nekünk, hogy milyen a fáknak a magja és hogyan fúródik bele a mocsaras talajba.

Ez után áthaladtunk a Kuza barlanghoz, ahol lehetett fürdeni is. Vicces táblán kiírták, hogy az egészséged a legfontosabb, így ne pisilj a vízbe, ne dobj bele csikket, stb. Mi Nórival nem vállaltuk be a fürdést, Zozó persze úszott egyet az állítólag 28 fokos vízben, mi meg néztük. Ide útközben felvettük egy barátját a sofőrünknek, aki szintén úszott egyet.

Eredetileg már hazamentünk volna, de sofőrünk azt javasolta, hogy a barlang fölött lévő étterem helyett elvisz minket Pajeba és nézzük meg a strandot, meg együnk ott. Természetesen igent mondtunk erre.

Újabb falusi házak között levezető, tengelytörő földúton jutottunk le a hófehér homokos partra. Itt rögtön találtunk egy éttermet, ahol lehetett kártyával fizetni (plusz 5%-ért persze). Tintahal, polip és falafel volt a menünk, a héten elfogyasztottam a második kávémat is. Evés közben bámultam a partot.

Kb. egy óra volt a hazaút. A hotelban kifeküdtünk a partra, Nóri elment egy helyi lakos által nyújtott masszázsra (mivel a part szabad, sokan ott szerveznek maguknak kuncsaftot), azt mondta volt olyan jó, mint a hoteles, az ára harmadannyi persze. Mivel elkezdett az eső szemerkélni, beljebb költöztünk a medencepartra, ahol pihenés közben figyeltem a árnyékolók tartóoszlopán rohangáló gekkókat.

Szuahéli vacsora után hallgatjuk/nézzük a maszáj műsort, ami olyan, mintha az oroszlánkirályt néznénk.

A MMB – majom, mangrove és barlang bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

A partra lejutás egy tengelytörésre is kiválóan alkalmas földúton történt, a sofőrünk mondta hogy a végén fog várni minket, bármikor mehetünk. A strandra vezető ösvény nem volt annyira bizalomgerjesztő, de szerencsére gyorsan leértünk, útközben néhány ruhaárust is találva.

Mi Zozóval elsétáltunk egy I love Zanzibar feliratig, ahová Nóri is csatlakozott egy fotó erejéig. Tegnap csúnyán leégtünk a hajótúrán, így ma sapkában (én is!) illetve ingben, pólóban voltunk a napon. A part itt is hófehér homokos, a víz türkizkék, nem tudok továbbra sem betelni vele..

Sétáltunk egyet a parton, részben a vízen gázolva. Itt a szigeten a part mindenhol nyilvános, a resortok előtt sincs lezárva. Ezen a szakaszon sokkal nagyobb a szél mint nálunk, így volt sok kite-surfos is. Ja és lehetett volna vízben sétáló lovon lovagolni, mert biztos az egy életérzés..

Szintén a parton volt egy bódésor, amire azért figyeltünk fel, mert ilyen “butikok” voltak: Gucci, Prada, Ikea. Figyelemfelkeltésre azért jó volt.
Miután a kötelező lépésszámunk háromnegyedét megtettük, csatlakoztunk a többiekhez egy parti bárban. Mangólevet szürcsölni a hófehér homokban, télen, megfizethetetlen. Főként ha ezt egy függőágy is tetézi.

Nóri közben szerzett magának egy kisfiút, akivel annyira jóba lettek, hogy a kissrác elaludt a combján.

Fürödtünk is egy kicsit, majd száradás után visszamentünk az autóhoz, hogy átvitessük magunkat a bazársorra. Ami kiderült, hogy egy bazársor helyett egy igazi szupermarket: volt bevásárlókocsi és ez volt a második bolt, ahol ki voltak írva az árak. Mindent is lehetett kapni, még röplabdát is találtunk. A parton itt is voltak pályán, az egyiken játszottak is, nem álltunk be, mert simán levertük volna őket.

Három körül értünk vissza a szállásra, pihentünk egyet a medence parton, minimált úsztunk is – nagyon nehéz a hotel medencében úszni, még nem jöttünk rá, hogy miért. Vagy mi vagyunk elgyengülve?
Leszerveztük közben a helyi utazásszervezőnkkel a holnapi és a holnaputáni túrát. A vasárnap lesz csak olyan, hogy nem megyünk sehová. Gabi anyukája megmondta ma nekünk, a majd 80 év élettapasztalatával, hogy addig menjünk, míg tudunk – hallgatunk rá

A szobánkban végre találkoztam Gordonnal, a gekkónkkal. Eddig csak kinn a fali lámpa körül láttam minden este, de ma az asztalnál mászott a falon. Ha már gyík, ma ismét kilógott egy gyíkfarok a beton alól, hozzáértem, de elslisszolt. Nóri viszont két napja lefotózta, kb. 40-50 cm hosszú és a bejáratunk környékén volt éppen.

Arab stílusú vacsora után élvezzük (?) az újabb akrobatikus esti showt.

A Kiwengwa bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

Megérkeztünk egy mini öbölhöz, ahonnan indult egy olyan motoros és egyben vitorlás, hogy először csak poénból kérdeztem, hogy ugye nem azzal megyünk. Hát de Elsőként be kellett nekem combtőig érő vízbe menni, onnan kellett felmászni a hajóra. A motor sokadik próbálkozásra indult csak be, azzal indultunk, majd vitorlát is bontottunk. Jó másfél órás út után megérkeztünk az első állomásra, a kék lagúnához.

Itt ki lehetett szállni a hajóból és úszkálni. A lábunk leért, helyenként szúrós felületek voltak a talpunk alatt. A hely gyönyörű, mangrove fák, korallból sziklák emelkednek ki és itt is türkiz a víz színe.

Innen a Kwale homokpadhoz mentünk tovább, ami ahogy a nevéből is kitűnik valóban egy homokpad, mikor ott jártunk épp dagály volt, pár órával később mellette apálykor elhaladva, sokkal nagyobb rész volt ki a vízből. Egy homokdomb, amin növény sincs, de azért az utazási irodák kitelepülnek sebtiben négy karóra felhúzott ponyva alá (mármint a miénknél drágábbak), hogy ott lehessen gyümölcsöt enni a kirándulóknak. Persze alkoholt is mérnek, hűtőtáskából. Eszméletlen színek, kellemes víz, égető nap jellemzi még. Itt egy fél óránk volt.

Visszamászás a hajóba, a homokpad mellett megálltunk snorkelezni. A szervezők némi dinnyehéjjal beetették a halakat. Zozó és Nóri volt, de nem ez volt a legjobb snorkeling élményük, sőt. Nóri arcmaszkjába befolyt a víz, én is hoztam egyet, így legalább ő használta azt.

Hajóval átmentünk egy újabb, a mai túra szempontjából utolsó helyszínre, ahol a túra részeként kaptunk ebédet. Ja, időközben a lagúna mellett csatlakozott hozzánk egy csónak, amelybe átült egy helyi szakácsnő, akit hoztunk indulástól, megfőzni az ebédünket, kivitték a szigetre kis csónakkal. Az ebéd meglepően jó volt, azt hittem nem fogok enni, de volt rizs, saláta, a rizsre valami lecsószerű szósz, sült krumpli, a többieknek homár, rák, polip és tonhal. Mellé még üdítőt is kaptunk. Jött egy termoszos kávés ember is, de ő már pénzért mérte azt.

Itt a szigeten vannak beülős teraszok, ahol az utazási irodák ebédeltetnek, illetve voltak persze árusok is. Elsőre azt gondoltuk, hogy a szárazföldtől legtávolabb lévén, ott lesz a legdrágább minden (nem így lett), kellemeset csalódva némi pénzmagot itt is sikerült azért elkölteni.
Van a szigeten egy baobab fa, azt is megnéztük, azt mondták, hogy kb. ötszáz éves, és kidőlt, azért ilyen a formája.

Ahogy összegyűjtöttek minket a szervezők, az egyikük azt mondta hogy be kell sétálni a hajóhoz, mondtam, persze, nem gond. Azt hittem viccel, de kiderült, hogy komoly, ugyanis a hajók nem tudtak értünk jönni az apály miatt. Nem volt vicces bebukdácsolni, Nóri egy idő után feladta a sétát, és kézen járva jött a combig érő vízben.

Hazafelé hajóút és autózás, ahogy odafelé is. A hajóból sokkal beljebb tudtunk kiszállni, így vízben séta is volt.

A hotelban még medencéztünk egyet, aztán vacsi és miközben írom ezt, Michael Jackson show üvölt a fülembe..

A Safari blue bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

Útközben elhaladtunk mindenféle típusú lakhely mellett, volt elvétve magas kőkerítéses, jómódúnak kinéző ház is. Fafaragóktól kezdve, téglakészítőkön át, sima boltokat és ételárusokat is láttunk. Helyenként gyönyörű pálmaligetek mellett haladtunk el. Egy kb. másfél órás út után megérkeztünk Stone Townba, a komphoz, mert azt hittük, hogy azzal át lehet menni a Prison Islandre. Ismét segítőkész emberek rohamoztak meg minket, és sok alkudozás után Good talking Mama, alias Nóri letárgyalta nekünk a lélekvesztő csónakkal való átjutást a szigetre 60eTZS, plusz 18eTZS kikötői díj. Mr. No Stress volt a hajóútszervezőnk neve…

A szigeten egy rezervátum van, 30eTZS a belépő, szabadon járkálnak szárazföldi teknősök. A szigetet börtönként, illetve karanténként is használták korábban. Gyönyörű homokpad van előtte, már azért is megérte áthajózni. Nóri odafelé beült előre és csuromvizesen szállt ki. Ja a hajóba úgy kellett bemászni, cipő le, vízbe be térdig és létrán mászás. A hajó kapitánya gyereknek nézett ki, de állítólag 19 éves volt, én max. 13-at mondtam volna rá.

A hajózás után a sofőrünk által ugyan nem kért, de mellénk szervezett srácot lepattintottuk, persze ő is kapott némi borravalót. Elindultunk vásárolni, de ismét nagyon drága volt minden és nem is igazán lehetett alkudni, így már majdnem feladtuk, de azért egy-két apróságot sikerült venni. Önkéntes segítők hada jött állandóan jobbnál jobb ötletekkel, ajánlatokkal, alig lehet őket elküldeni.

Közben megtaláltuk a meeting pointot is, ahol Gabiékkal újra találkoztunk, illetve nem messze egy étteremben ültek, ahová mi is becsatlakoztunk. Nóri és Zozó bevállalt tejes/joghurtos italt, én kihagytam azt. Némi snacket ettünk, majd átvonultunk egy gyors kávéra egy speciality kávézóba, amit találtam. Az első kávém a szigeten, és volt kókusztejük is

Gyorsban vissza a találkozóhelyre, autóba ültünk és irány a bazár. Itt volt másfél óránk, Zozó ki is akadt a végére az alkudozás, a ránk csatlakozók és maga a vásárlás miatt. Itt sem voltak olcsók a portékák, de alkudni jobban lehetett. Itt kaptuk az egyik önkéntes, lehúzós kísérőnktől a Beyoncé-Nóri és a Shakira-én becenevet…

Másfél órás autóút hazafelé, a kapu előtt újabb alkudozás egy csütörtöki programra, kis medencézés, majd vacsi. Szuper, sok indiai zöldséges fogásos vacsora volt ma. Utána gyerekeknek kinéző táncosok adtak showt, amit csak részben néztünk.

A Mr. NoStress, Beyoncé és Shakira bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

Van a hotelban néhány baldachinos dívány, ott ejtőztünk reggeli után, mikor odaült hozzánk egy hoteldolgozó, hogy masszázst ajánljon. Ami listaáron 80+50$ lett volna, némi alku után megkaptuk fejenként 63-ért. A plusz 9$ a kártyával fizetés miatt lett.

11-re mentünk a hotel spa-ba masszázsra. A mai az 80 perces volt, szaunával kezdődött, majd kókuszreszelékkel és egyebekkel átdörzsöltek minket. Azt egy nagyon gyenge zuhany alatt kellett lemosnunk. Rólam nem készült kép, Zozó meg nem adott felhatalmazást az ő képe megjelentetésére arcpakolást is kaptunk. Utána még volt egy választható erősségű 50 perces masszázs. Persze az erőset választottam, a vádlinál fel-felszisszentem (azt sehogyse bírom ha masszírozzák). Volt, hogy felmászott az ágyra a masszőrcsaj és úgy dolgozott a hátamon. Nagyon-nagyon szuper volt.

Ejtőztünk egyet a parton utána. A víz napon belül változik, apály volt, mikorra leértünk. Jó messze kellett besétálni, hogy bokáig érő vizet találjunk. A víz majdnem forró, szóval sok időt nem töltöttünk benne.

Délután volt egy idegenvezetős eligazítás, amivel kaptunk felhatalmazást, hogy kimehetünk a hotelen kívülre. A hotel magas kőfallal van körbevéve, iletve van őrző-védő szolgálat, csak úgy akárki nem jöhet be. De mi kimehetünk. A hotel a fő, azaz az egyetlen út mentén helyezkedik el, Uroa nevű településen. A település az kb minimál házakat jelent, fémlemez fedéssel, ez azért a sárkunyhónál eggyel jobbnak néz ki. A házak közé nem mentünk be. Iszonyúan szegények, az látszik. És ennek megfelelően mindent is iszonyú “drágán” adnak, ami európai árat jelent. Nóri szeretett volna kalapot venni, de nizzai áron volt, csak rosszabb minőségben. Találtunk egy boltot, ahol egy chips meg egy kesudió ugyanannyiba került mint egy kesu meg három csomag másik rágcsa…érdekes az árképzés, ami eszükbe jut kb. A srác beírta számológépbe, hogy 1500, ami kiderült hogy 15 ezer schilling. Nem tudnak számolni azt tapasztaljuk.

A település végén volt egy alkoholbolt, elsétáltunk odáig, ahol ránk akartak tukmálni valami helyi italt, végül az árak miatt nem vettünk semmit. Alkoholt kevés helyen árulnak és csak rács mögül. Aki próbált az alkoholboltnál segíteni számolni, elkapott minket, hogy menjünk vele egy helyi bárba. Hát, az egyik ház mögött volt egy rácsos kőbódé, előtte flair székek, ez volt a bár. Mint Zozó felvilágosított minket, miután Nóri reklamált hogy hol a wifi, hogy ez egy wifi mentes hely..

A gyerekek nagyon cukik, mindenki integet meg kiabál, hogy Jambo (szia). Azért nekem itt nagyon éles a kontraszt köztünk. Valahogy itt máshogy érint, mint pl. Ázsiában.

A vacsora egész jó volt, főleg hogy második napja most ettem értelmes kaját csak. Volt egy csomó zöldség, indiai stílusú kaja, pizza, egyebek. Vacsi után a napi műsor a hotelben akrobatikus show volt. Ugráltak, rúdra másztak, limbóztak, illetve volt egy srác akit nézni sem bírtam, mert minden ízületét minden irányba csavargatta, átbújt egy húr nélküli teniszütőn pl.

Táncoltunk kettőt Zozóval a műsor utáni DJ-re, de nagyon izzasztó ez ilyen melegben hiába volt ott a parketten is “huzat”, ahogy lenn a parton is nagyon fúj mindig a szél.

A Hakuna Matata bejegyzés először a Yogalized jelent meg.

5:30-ra kellett kiérni Ferihegyre, amiből mi persze olyan hat óra után értünk oda Nórival, Zozó húgával hármasban. Kicsit fáztam sportcipőben a mínuszokban. Bőröndfeladás után beültünk a Costába, ahonnan alig pár percünk volt odaérni a kapuzárásig. Folyosó mellett ültünk, így el lehetett férni. Hurghadaig repültünk 3:20 percet, ott volt egy tankolási szünet kb 1,5 óra, amit szintén a gépen kellett eltölteni. Onnan még kb. öt órát repültünk Zanzibárig. A mellettem ülő párnál előkerült a csavaros kifli – valami cseresznyés fütyülős pálinka formájában. Vizet nem ittak sokat az út alatt. Kétszer kaptunk kaját, persze vega opció nem volt..de a mögöttem ülő pártól kaptam egy salátát, így volt némi kalóriabevitel az otthon készített szendók mellé – éreztem hogy készülnöm kell.

A vízumra nem volt otthon idő, így azt a reptéren intéztük. Viszonylag gyorsan sikerült, annak ellenére hogy mindent külön ablakban kellett intézni. Váltottunk tanzániai schillinget, majd a reptérről kiérve Zozó észrevette hogy még jobb árfolyamon lehet váltani, buktunk pár száz forintot. Ja és közben Nóri magyarul tanította az egyik kis határőrt vagy reptéri munkatársat.

Várt ránk egy busz, mely elhozott a hotelbe. Az út helyenként elég kátyús volt, meg indokolatlan helyeken voltak négyszeres fekvőrendőrök, de simán ideértünk. Kaptunk egy snack jellegű, meghatározhatatlan vacsorát, majd elfoglaltuk a szobákat. Wifi csak a közös területeken van, így korlátozottan tudunk kommunikálni, ami egyelőre ok.

A Érkezés Afrikába bejegyzés először a Yogalized jelent meg.