A mai napunk 10-kor indult, pontosabban ekkor jött értünk az előzőleg lebeszélt sofőr, hogy két faluval arrébb átvigyen minket, Kiwengwa településre. Ismét Gabiék voltak az útitársaink. A terv az volt, hogy strandolunk, majd bazározunk, állítólag a resortok között van bazársor. Reggel először Zoli, majd utána Nóri akarta lemondani a progit, de végül mindketten eljöttek.
A partra lejutás egy tengelytörésre is kiválóan alkalmas földúton történt, a sofőrünk mondta hogy a végén fog várni minket, bármikor mehetünk. A strandra vezető ösvény nem volt annyira bizalomgerjesztő, de szerencsére gyorsan leértünk, útközben néhány ruhaárust is találva.
Mi Zozóval elsétáltunk egy I love Zanzibar feliratig, ahová Nóri is csatlakozott egy fotó erejéig. Tegnap csúnyán leégtünk a hajótúrán, így ma sapkában (én is!) illetve ingben, pólóban voltunk a napon. A part itt is hófehér homokos, a víz türkizkék, nem tudok továbbra sem betelni vele..
Sétáltunk egyet a parton, részben a vízen gázolva. Itt a szigeten a part mindenhol nyilvános, a resortok előtt sincs lezárva. Ezen a szakaszon sokkal nagyobb a szél mint nálunk, így volt sok kite-surfos is. Ja és lehetett volna vízben sétáló lovon lovagolni, mert biztos az egy életérzés..
Szintén a parton volt egy bódésor, amire azért figyeltünk fel, mert ilyen “butikok” voltak: Gucci, Prada, Ikea. Figyelemfelkeltésre azért jó volt.
Miután a kötelező lépésszámunk háromnegyedét megtettük, csatlakoztunk a többiekhez egy parti bárban. Mangólevet szürcsölni a hófehér homokban, télen, megfizethetetlen. Főként ha ezt egy függőágy is tetézi.
Nóri közben szerzett magának egy kisfiút, akivel annyira jóba lettek, hogy a kissrác elaludt a combján.
Fürödtünk is egy kicsit, majd száradás után visszamentünk az autóhoz, hogy átvitessük magunkat a bazársorra. Ami kiderült, hogy egy bazársor helyett egy igazi szupermarket: volt bevásárlókocsi és ez volt a második bolt, ahol ki voltak írva az árak. Mindent is lehetett kapni, még röplabdát is találtunk. A parton itt is voltak pályán, az egyiken játszottak is, nem álltunk be, mert simán levertük volna őket.
Három körül értünk vissza a szállásra, pihentünk egyet a medence parton, minimált úsztunk is – nagyon nehéz a hotel medencében úszni, még nem jöttünk rá, hogy miért. Vagy mi vagyunk elgyengülve?
Leszerveztük közben a helyi utazásszervezőnkkel a holnapi és a holnaputáni túrát. A vasárnap lesz csak olyan, hogy nem megyünk sehová. Gabi anyukája megmondta ma nekünk, a majd 80 év élettapasztalatával, hogy addig menjünk, míg tudunk – hallgatunk rá 
A szobánkban végre találkoztam Gordonnal, a gekkónkkal. Eddig csak kinn a fali lámpa körül láttam minden este, de ma az asztalnál mászott a falon. Ha már gyík, ma ismét kilógott egy gyíkfarok a beton alól, hozzáértem, de elslisszolt. Nóri viszont két napja lefotózta, kb. 40-50 cm hosszú és a bejáratunk környékén volt éppen.
Arab stílusú vacsora után élvezzük (?) az újabb akrobatikus esti showt.