“Szubjektív gondolatok Kovács Adrienn jógaoktatóról
Rosszul indultam: nem kis gyanakvással a keleti filozófiák tudatmódosító hatásával szemben. Nem csoda, néhány évvel ezelőtt egy évig megpróbáltam csendben elszenvedni egy lelkendezős, sóhajtozós, de szakmailag felkészületlen jógaoktató hatását. Magamban láttam a hibát, túl racionálisan működöm. Meg aztán kissé rugalmatlan is vagyok. A csoport, akikkel akkor dolgoztam rohamosan fogyott, év végre ketten maradtunk.
A barátnőm néha ugyan emlegette a jógát, azonban rosszul tűrte, hogy már negyedik alkalommal, ám igen szorgalmasan újból és újból a Lukács nappali kórházától reméltem a gyógyulást. Átmeneti alig érzékelhető, inkább stagnáló helybenjárás volt a Lukács-hatás. Pontosabban kezdtem megszokni a fájdalmat. Kikerültem azokat a helyzeteket, amelyek során emeletre kellett másznom, abbahagytam a bringázást, néha látványosan sántítottam- viszont szorgalmasan látogattam az orvosokat.
A fentemlített barátnőm lassan kezdett letenni arról, hogy rábeszéljen: egyedül a jóga segít. Ennek immáron több mint 2 éve. Már az első év után az ideggyógyászati felülvizsgálat eltörölt 2 korábbi gyógyszert, mondván: nincs rá szükségem. A reumatológiára nem járok, semmi értelme. Minden orvosi vizsgálat azzal kezdődik: kitűnően érzem magam. Bár az alapbetegségek nem múltak el, karban tartom őket. A három havonkénti laborvizsgálat mindent rendben talál. De nem ez a lényeg.
Nem csak a sántításom múlt el. Egyenes gerinccel járok. A lelkem is rendben van. Igen, egyértelműen a jógának, jelesen Adriennek tulajdonítom a változást.
Hiteles ember, hiteles mestere a jógának. Semmire nem akar rábeszélni, bár indiai útjai, a jóga fogalmainak rövid ismertetése bizonyíték arra, hogy rendkívül pontos ismeretekkel bír.
Minden óra szerkezete pontosan körülhatárolt. Minden foglalkozás egy meghatározott témát, fejlesztendő, erősítő módszert sugall. Alig fordul elő, hogy valamely eszközt nem használunk, gerincerősítő gyakorlataink színesek, szellemesek, olykor még arra is van lehetőség, hogy valakinek valamely kedvencét ( pl. az öt téglás relaxációt) Adrienn beleilleszti a gyakorlatok sorába.
A leglényegesebb azonban az az emberismereten, pontos figyelmen alapuló tolerancia, amellyel valamennyiünket „kézben tart”. Előfordul olykor, hogy azt gondolom egy gyakorlatról, hogy ez nem megy, ifjúkoromban sem tudtam megcsinálni. Odalép, és egy új eszközzel, egy „így próbáld. Ugye most jobb?” Ez nem csak szakmai, anatómiai ismeret. Bátorrá tesz, holott a hétköznapokban nagyon nem vagyok bátor. Nem vagyok vakmerő. Ezeken az órákon azonban biztonságban érzem magam. Önbizalmat kelt bennem is, társaimban is.
Bámulatos, hogy a csoport minden tagjának apró fogyatékosságaival illetve erényeivel tisztában van. Az újabb pozíciók elérésére biztató utasításoknál nagyon differenciált, személyre szabott minden feladat. Más nekem és más a szomszédomnak, és persze segít, ha kell.
Külön kell szólnom arról, hogy milyen békés, barátságos az órák hangulata. Nincs feszültség, rossz kedv, harmónia, békesség van bennünk, valamennyiünkben.
A jóga üzenete nemcsak a testi, fizikai létünk jobbítása, karban tartása. Testi gyakorlataink lelki békét eredményeznek. Azt gondolom, mindünk életében fontos viszonyítási alap, támasz, fogódzó a jóga óra. Ebben természetesen Adrienn szerepe a legfontosabb. Pontosabban egyértelműen neki köszönhető ennek a békének, harmóniának a torna által történő elérése.”
“Adrinak köszönhetem, hogy annak ellenére, hogy 64 éves vagyok immáron 5 éve rendszeresen jógázom, és nagy örömömet lelem benne. Amikor életemben először jógáztam – nem Adrinál!!! -, nem értettem, hogy az emberek miért lelkesednek a jógáért. Semmit nem tudtam megcsinálni, folyton felborultam az álló pózokban, nem kaptam levegőt a gyakorlatok közben, nem értem el a lábamat, és mire felfogtam, hogy mit kell csinálni, addigra az oktató és a többiek is már rég túl voltak az egészen. Egy év után feladtam, abbahagytam, mert csak a dühöt és a sikertelenséget érzetem az órák után, és attól a szövegtől, hogy „legyél türelmes, majd menni fog” a guta ütött meg. Pedig a mozgás nem volt idegen tőlem, 10 évig jártam kitartóan egy zenés tornára heti 2-3 alkalommal, és egy hosszabb kihagyás, valamint 10 kg plusz után kezdtem újra valami olyan mozgásformát keresni, ami a túlsúly miatt nem terheli meg az ízületeimet. Aztán egyszer bedobtak egy szórólapot a postaládámba, ami egy közeli jógastúdióba invitált a furcsa nevű Iyengar-jógára, amiről nem tudtam semmit. Ott találkoztam először Adrival és avval az élménnyel, amit a jóga azóta is jelent számomra. Fantasztikus volt, hogy minden instrukciót értettem, minden gyakorlatot már az első alkalommal is meg tudtam csinálni az eszközök segítségével. Adri utasításai pontosak, érthetőek voltak, és mellőztek mindenféle lila „ezo-spiri” ködöt, ugyanakkor mégis érzékelhető volt, hogy a tudásában nem csupán a jóga fizikai, hanem spirituális tartalmai is jelen vannak. Jelenleg a csoportunkban 20-tól 75 évesig mindenféle korosztályú, egészségi állapotú és erőnlétű résztvevő van. Ha kell, Adri annyiféleképpen vezényli le ugyanazt a gyakorlatot, ahányfélék vagyunk, figyelembe véve testi adottságainkat és képességeinket. Mindezt úgy, hogy nem érezzük magunkat ügyetlennek, tehetetlennek vagy bénának, hanem egyre ügyesebbnek és egészségesebbnek. Én már számtalan barátomat csábítottam el az óráira, és bárhol is tanítson, csapatostul megyünk utána, mint Gerald Durell után a kiskacsák. Várom az óráit, és sajnálom, ha nem tudok menni, mert érzem a hiányát a testemben és a lelkemben is. Ha egy mondatban össze kéne foglalnom, hogy milyen oktató Adri, akkor ezek jutnak az eszembe: könnyedség és komolyság, humor és odafigyelés, elmélyültség, szaktudás, szépség és harmónia. Hálás vagyok a sorsnak, hogy találkoztam vele, és járhatok az óráira, remélem, még sokáig.”
“Az első Iyengar jógámról rózsaszín felhőben jöttem ki. Konkrétan visszarakott a középpontomba, leginkább a sok mellkasnyitás lehetett ami nálam kiváltotta. Persze Adrienn előtte megdolgoztatott minket rendesen, meg ki ha én nem alapon bementem egy 1-2 szintű órára 10 év harcművészet után. Nem igazán az én szintem volt ez akkor, de Adrienn figyelmesen adagolta a gyakorlatokat. Ez már több mint egy éve volt, azóta is rendszeresen járok. Nem vagyok idealista, nem hiszem, hogy mindenkinek a jóga az útja, de ennek letesztelését bárkinek őszintén tudom ajánlani.”