Ma korán kezdtük a napot, 8:30-kor már indult a program, reggeli után. Mára a kék lagúna, egy homokpad, némi snorkelezés volt tervezve. Kb. egy órát autóztunk, falvakon keresztül, dzsungelen át, helyenként 5-tel haladt az autó a kátyús földutak miatt.
Megérkeztünk egy mini öbölhöz, ahonnan indult egy olyan motoros és egyben vitorlás, hogy először csak poénból kérdeztem, hogy ugye nem azzal megyünk. Hát de 
Elsőként be kellett nekem combtőig érő vízbe menni, onnan kellett felmászni a hajóra. A motor sokadik próbálkozásra indult csak be, azzal indultunk, majd vitorlát is bontottunk. Jó másfél órás út után megérkeztünk az első állomásra, a kék lagúnához.
Itt ki lehetett szállni a hajóból és úszkálni. A lábunk leért, helyenként szúrós felületek voltak a talpunk alatt. A hely gyönyörű, mangrove fák, korallból sziklák emelkednek ki és itt is türkiz a víz színe.
Innen a Kwale homokpadhoz mentünk tovább, ami ahogy a nevéből is kitűnik valóban egy homokpad, mikor ott jártunk épp dagály volt, pár órával később mellette apálykor elhaladva, sokkal nagyobb rész volt ki a vízből. Egy homokdomb, amin növény sincs, de azért az utazási irodák kitelepülnek sebtiben négy karóra felhúzott ponyva alá (mármint a miénknél drágábbak), hogy ott lehessen gyümölcsöt enni a kirándulóknak. Persze alkoholt is mérnek, hűtőtáskából. Eszméletlen színek, kellemes víz, égető nap jellemzi még. Itt egy fél óránk volt.
Visszamászás a hajóba, a homokpad mellett megálltunk snorkelezni. A szervezők némi dinnyehéjjal beetették a halakat. Zozó és Nóri volt, de nem ez volt a legjobb snorkeling élményük, sőt. Nóri arcmaszkjába befolyt a víz, én is hoztam egyet, így legalább ő használta azt.
Hajóval átmentünk egy újabb, a mai túra szempontjából utolsó helyszínre, ahol a túra részeként kaptunk ebédet. Ja, időközben a lagúna mellett csatlakozott hozzánk egy csónak, amelybe átült egy helyi szakácsnő, akit hoztunk indulástól, megfőzni az ebédünket, kivitték a szigetre kis csónakkal. Az ebéd meglepően jó volt, azt hittem nem fogok enni, de volt rizs, saláta, a rizsre valami lecsószerű szósz, sült krumpli, a többieknek homár, rák, polip és tonhal. Mellé még üdítőt is kaptunk. Jött egy termoszos kávés ember is, de ő már pénzért mérte azt.
Itt a szigeten vannak beülős teraszok, ahol az utazási irodák ebédeltetnek, illetve voltak persze árusok is. Elsőre azt gondoltuk, hogy a szárazföldtől legtávolabb lévén, ott lesz a legdrágább minden (nem így lett), kellemeset csalódva némi pénzmagot itt is sikerült azért elkölteni.
Van a szigeten egy baobab fa, azt is megnéztük, azt mondták, hogy kb. ötszáz éves, és kidőlt, azért ilyen a formája.
Ahogy összegyűjtöttek minket a szervezők, az egyikük azt mondta hogy be kell sétálni a hajóhoz, mondtam, persze, nem gond. Azt hittem viccel, de kiderült, hogy komoly, ugyanis a hajók nem tudtak értünk jönni az apály miatt. Nem volt vicces bebukdácsolni, Nóri egy idő után feladta a sétát, és kézen járva jött a combig érő vízben.
Hazafelé hajóút és autózás, ahogy odafelé is. A hajóból sokkal beljebb tudtunk kiszállni, így vízben séta is volt.
A hotelban még medencéztünk egyet, aztán vacsi és miközben írom ezt, Michael Jackson show üvölt a fülembe..