A tegnap éjjel nem volt teljesen zökkenőmentes, ugyanis hiába feküdtünk le időben, még egy óra múlva is ébren voltunk, olyan meleg volt. A légkondi ugyan működött, de kb. meleg levegőt fújt. Zozó elment a recire szólni, hogy nem működik, mire megkérdezték tőle, hogy “But why?” ( Miért nem?) 
Küldtek egy karbantartót, aki először ellenőrizte, hogy a távirányító beállításai rendben vannak-e (úgy voltak), majd felment a tetőre, hogy megnézze a kültéri egységet. Utána jelentette, hogy valamit szerelt rajta, de reggel fogja teljesen megjavítani. Szerencsére azért hűteni kezdett újra és így tudtunk aludni.
Reggeli közben eleredt az eső, ami egész furcsa volt az eddigi forróság után. Illetve azt is megtapasztaltuk, amit korábban olvastam, hogy az áram sokszor elmegy.
A mai program ismét 10-kor indult, autóba szálltunk a korábbi sofőrünkkel, és elvitt minket a Jozani erdőbe Kolobus és kék majmokat nézni. Ez a faj csak itt a szigeten él. Kérdeztem a túravezetőt hogy van-e természetes ellenségük, és van, a pitonok meg a kutyák. Azért hozzátette, hogy a dzsungelséta során reméli nem találkozunk eggyel sem. Közben eleredt az eső, mondta hogy a majmok ilyenkor fedezéket keresve elbújnak, de szerencsére láttuk őket.
Autóval átvittek minket a Jozani erdő egy másik részére, ahol a mangrovek felett egy fapallós ösvény vezetett. Háromféle mangrove fa él itt, a képen jobbról balra a fekete, a vörös és a fehér fa látható. Korábban sokat kivágtak és felhasználták, de mára természetvédelmi terület. A mangrove egyébként a cunamitól is védi a partot. Az egyik kis csatornán 3 kilométert haladva elértük volna az óceánt. Azt is illusztrálta nekünk, hogy milyen a fáknak a magja és hogyan fúródik bele a mocsaras talajba.
Ez után áthaladtunk a Kuza barlanghoz, ahol lehetett fürdeni is. Vicces táblán kiírták, hogy az egészséged a legfontosabb, így ne pisilj a vízbe, ne dobj bele csikket, stb. Mi Nórival nem vállaltuk be a fürdést, Zozó persze úszott egyet az állítólag 28 fokos vízben, mi meg néztük. Ide útközben felvettük egy barátját a sofőrünknek, aki szintén úszott egyet.
Eredetileg már hazamentünk volna, de sofőrünk azt javasolta, hogy a barlang fölött lévő étterem helyett elvisz minket Pajeba és nézzük meg a strandot, meg együnk ott. Természetesen igent mondtunk erre.
Újabb falusi házak között levezető, tengelytörő földúton jutottunk le a hófehér homokos partra. Itt rögtön találtunk egy éttermet, ahol lehetett kártyával fizetni (plusz 5%-ért persze). Tintahal, polip és falafel volt a menünk, a héten elfogyasztottam a második kávémat is. Evés közben bámultam a partot.
Kb. egy óra volt a hazaút. A hotelban kifeküdtünk a partra, Nóri elment egy helyi lakos által nyújtott masszázsra (mivel a part szabad, sokan ott szerveznek maguknak kuncsaftot), azt mondta volt olyan jó, mint a hoteles, az ára harmadannyi persze. Mivel elkezdett az eső szemerkélni, beljebb költöztünk a medencepartra, ahol pihenés közben figyeltem a árnyékolók tartóoszlopán rohangáló gekkókat.
Szuahéli vacsora után hallgatjuk/nézzük a maszáj műsort, ami olyan, mintha az oroszlánkirályt néznénk.