Az utolsó nap reggelén időben reggeliztünk, korábban a tervezettnél, hogy elinduljunk Funchalba, leadni az autót. Némi hegyi út még várt ránk, mivel északról vissza kellett térnünk délre. Egy percre megálltunk útközben, újabb vízesést és szivárványt sikerült látni.
Hamarabb érkeztünk Funchalba, így először az utolsó szállásunk felé vettük az irányt, hogy a csomagot leadjuk. A szobát még nem tudtuk elfoglalni, de már az is könnyebbség volt, hogy nem kellett az egész városon átvinni az egy-egy csomagunkat. Az autókölcsönzős egy pár másodperces szemrevételezés és benzinszint ellenőrzés után átvette tőlünk az autót. Gyalog indultunk le a városba, egyrészt ráértünk, másrészt 
városnézési céllal is.
Mára csak pár apróság volt betervezve, így lazán kezeltük. Funchal tengerpartjának jó részét oda-vissza bejártuk. Volt egy olyan szándékunk, hogy ha tudunk fürdünk, azonban az egyik természetes medencés részen nem lehetett, csak napozni mehettünk volna le, a másik meg egy privát klubnak tűnt, így azt végül nem is néztük meg közelebbről. Jó idő volt, csak a szél úgy fújt a part mentén, hogy a kávéscsészémet végig fogtam, attól félve, hogy elviszi a kezemből. Funchal amúgy igazi turistaparadicsom, akkora szállodakomplexumok vannak, hogy több lakótelepnek is megfelelne. Utolsó nap egy olasz étteremben ettünk, Zozó tésztát kívánt 
Sétánk során elhaladtunk a CR7, azaz Cristiano Ronaldo múzeuma mellett is. Azért a szobor megért egy képet – a fényes helyek mutatják hol tapogatják
Lementünk a partra, volt egy nagy kavicsos rész, ahol felhajtott nadrággal bele is mentem, üdítő volt a víz. Csak feküdni a parton és hallgatni a hullámokat számomra valami egészen megnyugtató és kikapcsoló. A partról visszafelé megálltunk egy kivetítő előtt, hogy Zozó csekkolja a meccs állását (horvát-brazil), és mivel már csak a tizenegyesek voltak hátra, megvártuk a végét. Egész kis tömeg gyűlt ott össze, két rendőr, turisták és ismerősök is – a 98%-os felvonós utastársainkkal is összefutottunk.
Lassan felkapcsolódtak az esti fények, mintha még több karácsonyi díszítés is kikerült volna az elmúlt napok alatt. A városházához közeli téren volt egy tipikus karácsonyi vásár, ahol ittunk egy utolsó ponchát – ez egy helyi nevezetes gyümölcslikőr – a maracujás nagyon finom. Láthattunk helyi folklór műsort is, érdekes volt, hogy a tánc közben nem néztek egymás szemébe, hanem lehajtott fejjel táncoltak. A korábban 
kinézett étterembe most sem jutottunk be, így helyette egy elvileg étterem, gyakorlatilag kocsmába ültünk be meccset nézni. Kaptunk kis kávéscsészén az italok mellé némi főtt húst, majd később főtt krumplit és babot. Sajnos a hely nyolckor bezárt, így a második félidőt már nem tudtuk ott megnézni.
A parton volt egy nagy vurstli is, ahol árultak bolo da cacot, ami egy helyi kenyérféle. Igazából olyan mint egy nagy vastag pita. Többféleképpen készítik, számomra a fokhagymás vajas változat jött be (ez nem volt húsos). Vettünk egyet vacsi helyett, de még másnap reggelire is jutott belőle, ketten nem bírtuk megenni akkora.
Hajnalban 4-kor indult a reptéri busz, ami 50 perc alatt kivitt minket a reptérre. Gyors security check és már úton is vagyunk Párizs felé.
