A mai nap egy utcasaroknyira lévő helyen indult reggelivel. Bougatsa és burekre hajazó túrós péksütivel, helyi erőkkel és freddo kávéval, ami a helyi habosított jeges presszó.
Reggeli után kis pihenés a hűtött szobában (már reggel is nagyon meleg van), majd 11 körül kompra szálltunk, hogy áthajózzunk szembe a félszigetre, Lixouriba. A kompra betetriszeztek az irányító és egyben jegyeladó és érvényesítő emberek egy tartálykocsit is, mi ezt a páholyból néztük végig. 
Maga az út kb. fél óra volt. Kiszállás után kerestünk egy frissítőpontot, de egy olyan teraszra sikerült pont beülni a főtéren, hogy a levegő gyakorlatilag állt. Fogtunk egy taxit és útnak indultunk mai célpontukhoz, a Xi strandra. Arról híres, hogy vörös homok van. Valóban, csak az a fotókon nem látszik, hogy egymás hegyén-hátán napágyak vannak és tömeg. A víz az kellemes, homokos, nem kell vízicipő és kb. úgy mélyül, ahogy a Balaton. Nekem bejött, bár a fürdőruhám lehet örökre megőrzi a homokját.
Ebben a faluban találtam egy 4,8 -as éttermet (Vardiani), ahol megebédeltünk-korai vacsoráztunk. Mindenki talált neki valót, nem véletlen a magas pontszám. Nagyon kedvesek is voltak, és hívtak nekünk taxit, mert a pincérnő szerint a busz kb. csak háromig járt, ez meg már öt körül volt.
Meg is jött a taxi, visszavitt minket a komphoz, ami pont benn állt, de úgy döntöttünk megvárjuk fél óra múlva a következőt és nem rohanunk. Közben Feri rájött, hogy a kalapját a taxiban hagyta, de meg is lett gyorsan, mert szerencsére az autó a drosztra állt csak be tőlünk nem messze.
A kompra várakozva egy idősebb görög úr megszólított minket, hogy tudjuk-e hogy nem onnan indul a hajó, ahol vagyunk és kicsit magyarázott nekünk még. Elég jól beszélt angolul. Végül befutott a komp és hazahajókáztunk.
A szálláson való gyors felfrissülés után Bedivel végigjártuk a sétálóutcákat, ettünk egy fagyit, majd ültünk kicsit a parton is. A fiúkért később visszamentünk, majd velük is sétáltunk egyet, illetve elfogyasztottuk az utolsó frissítőket a turistacsapdás főtéren.