2018.12.14.
Puneból indultam, hogy Hanoiban randizzunk Zozóval. Első körben egy Pune Bangalore kört utaztam, majd Bangalore Bangkokot. Közben vigyázva a súlyra, hogy nehogy túllépjem a korlátot. Szerencsére egyik légitársaságot sem érdekelte, pedig 2 kg-val túlléptem a 20kg feladott poggyászt. Sima repülés volt mindkettő, Bangkokba megérkezvén át a bevándorlási hivatalon, csomag felvesz, majd újra becsekkolás, bevándorlási hivatal, hogy kilépek az országból. Ez után már a Vietnámi légitársasággal 
mentem tovább Hanoiba, magam mögött hagyva Indiát.
Zozó már hat órája Hanoiban volt, mire én megérkeztem. Az első élményem nem volt túl pozitív, mert kb. 20 taxist kérdeztem meg és senki nem akart elvinni a reptértől 5km-re lévő hotelbe, de aztán végül nagy nehezen találtam egyet. Ja és már itt kiderült, hogy senki nem beszél angolul.
A hotel ok volt, de a környéken semmi. Elindultunk vacsorázni és végül egy nagyon helyi étteremben – kifőzdében kötöttünk ki, ahol próbáltam kézzel lábbal magyarázni, hogy hús nélkülit kérek, de sikerült egy nagy tál húsos kaját kapni. Volt egy srác, aki némileg beszélt angolul, ő kérdezte meg, hogy miért nem eszek, mikor látták, hogy hozzá sem nyúlok. Aztán megjelent egy egyenruhás bácsi, akinek a fogsora szinte fekete volt, nagyon vigyorgott és előhúzott a pult alól egy kis helyi pálinkát, hogy igyunk vele. Nem akartuk megsérteni, így ittunk, szerencsére a magyar pálinkához képest ez max. egy gyenge likőr volt csak.
Túlélve a vacsorát és bízva a zökkenőmentes reggelben, eltelt az első napunk Vietnámban.