2018.12.18.
Ma reggeli után, ahol az első szép, csíkos (sűrített tej, kávé, tejhab) vietnámi kávét megittam, elindultunk a szigettúránkra, mely full servicet jelent – eljöttek értünk a hotelbe, busszal elvittek a sziget túloldalán lévő kikötőbe, ahol hajóra szálltunk. Elvittek minket elsőként kajakozni, amin nagyon gondolkoztunk, mert egyébként kb. 22 fok volt. Az idegenvezető azt mondta, hogy ne vigyünk semmit (kamera, telefon), ha kajakozunk, mert nagyon-nagyon vizesek leszünk. Végül, mivel ez a rész 1,5 óra volt, úgy döntöttünk megyünk és nem maradunk a hajón addig. Thaiföldön ez jó volt, csak ott kb. 30 fok volt.
Beöltöztünk, Zozó harmadjára talált is a méretében mentőmellényt,
majd indulás. Vezetőnk nem volt, de itt eléggé adott volt az útvonal. A víz nem volt túl tiszta sajnos, de ettől eltekintve a környezet gyönyörű volt. Mivel hamarabb visszaértünk volna, kitaláltam, hogy menjünk vissza a hajóhoz, hozok fényképező eszközt és menjünk vissza a kisebb körre, hogy legyen fotónk is. Nagyon elhittük azt, hogy vizesek leszünk, közben egyáltalán nem lettünk azok. Ezt így is tettük, és gyorsan visszamentünk még egy fotós körre. Az evezés után a hajón volt az ebéd, ahol egy indiai családdal is osztoztunk az ételen.
Ebéd után elindult a hajó és egy helyen megálltunk, ahol félóra lehetőség lett volna fürödni. Részemről ez már csak azért is kizárt volt, mert a hajóról kellett volna beugrani a vízbe, de aztán Zozó is kizárta, mert addigra talán még hűvösebb lett. Pár fiún kívül két lány vállalta be az úszást, de mindenki remegett, ahogy kijött a vízből.
A fürdési lehetőség után kikötöttünk a Majom szigeten, ahol rögtön a parton volt egy büfé, és jópár majom, akik ellenkeztek a turistákkal, azok meg velük. Az egyikük megkergetett egy fekete bőrű nőt, aki sikítozva futott előtte, elég mókásan néztek ki. Ráadásul a csajszi valami márkásabb pl. Gucciszerű cuccban is volt.
Később nekünk is volt afférunk velük, ahogy leültünk az italos fémdobozomat ellopták, aztán láttam, hogy arrébb húzódva issza ki a maradékot. A majmoknak ugye természetes élelmük a sevenup, sör és ilyenek.. Később, ahogy mentünk a hajóhoz az egyik útitárstól az m&m’s zacskót lopták el és falatozták be a maradékát. Ismerték már azt is.
Itt a szigeten volt egy kilátópont, amit persze meg kellett néznünk. Elindultunk felfelé, ez is egy mászós hely volt, sziklákon át felfelé. A csúcsot nem értük el, én feladtam, annyian voltak fenn, hogy helyenként baromi sokat kellett várni a szembeforgalom elhaladására. Ameddig felmentünk onnan is pont ugyanolyan jó volt a kilátás.
Még volt egy félóránk a hajó indulásáig, azt a parton sétálva és kagylót keresve töltöttük el. Találtunk egy szív alakú követ is, egy kb. húszkilósat, majd lásd képen. Hazafelé hajóút és autótranszfer vissza a városba, egy olyan hely felé vettük az irányt, ahol árultak chait, India után meg egyébként is már hiányzott. Friss tavaszi tekercset ettünk, majd irány a hotel.
Este séta a városban, minimál piacozás, majd vacsora. A vacsorahelyen egy rögtönzött salsa tanítást is megnézhettünk, a mellettünk ülő külföldiek kezdtek el ketten táncolni, majd jött az ötlet, hogy tanítsa őket a srác, az egyik fiúnak nem volt párja, amit észrevett az étterem managere, kerített egy szabadkozó vietnámi lányt neki rögtön. A „vendégnek mindent” mentalitás nagyon érződik rajtuk, nagyon kedvesek és segítőkészek.