2018.12.28.
Reggel vártuk a transzfert, hogy az előző nap lefoglalt szigettúrára elvigyen minket. Kiültünk a hotel elé kirakott padokra. Vietnámban sok helyen láttunk ugyanolyan formájú műkőből készült padokat, Hanoiban, Phu Quocon, templomoknál, egyéb helyeken. Azt nem tudom, csak valószínűsítem, hogy a támlán a gyártó neve szerepel, mint reklám.
Megérkezett a busz némi késéssel, előtte szóltak telefonon, hogy késnek kicsit. Elvittek minket a sziget déli csücskéhez, ahonnan indult a hajó, mely elvitt minket a sziget-körtúrára. Phu Quoc déli részén van egy 4-5 kisebb szigetből álló csoport, az volt az úticélunk. Az idegenvezető jól beszélt angolul, de még így sem volt minden egyértelmű. Pl. nem tudtam eldönteni, hogy csak megemlíti, hogy van cable car (felvonó), amivel lehet pár szigetre eljutni és mi is megyünk vele, vagy csak a tényt közli. Utóbbi lett, a hajónk a felvonó útvonalát keresztezve haladt, csináltam jó pár képet is róla, elég vagány lehet fentről nézni a tengert.
Az első megállónk nem szigetnél volt, hanem a tengeren, ahol volt fél óra horgászás. Ez nagyon vicces volt, gyakorlatilag aki horgászott, kapott egy nagy műanyag tekercsre feltekert damilt, azon volt egy horog, kaptak csalit, aztán hajrá. Sok sikert nem értek el, a hajón dolgozók, akik ezt heti 3x űzik, fogtak pár halat.
Következő megálló sznorkelezés, amit én tavaly Thaiföldön kipróbáltam, de mivel olyan érzésem volt, hogy nem kapok levegőt,
így most már nem is próbálkoztam vele. Zozó elment, mondta, hogy szép volt, korallokat, színes halakat látott. Ebéd a hajón, először csak húsos, halas dolgokat pakolták ki, de azért csak előkerült vega opció is a végére. Ebéd után kikötöttünk egy szigeten, ahol volt kb. másfél óránk fürödni. Nagyon szép hely volt, majdnem fehér homokkal, átlátszó, tiszta vízzel. Időközben a nap is előbújt a felhők közül, és elég jól kezdett égetni.
Utolsó megállónál ismét sznorkelezés, gondoltam kikötünk, és majd ott lehet, de mint kiderült azt a szigetet is megvették, hogy egy szálloda épülhessen, mivel magántulajdonban van már, így nem lehet ott kikötni. Pedig pont ki akartam próbálni úgy a sznorkelt, hogy a lábam leér, hátha hozzászokok az ilyenfajta levegővételhez, de ez nem jött össze. Mivel mindenki lement a felső szintről a vízbe én kihasználtam a lehetőséget és gyakoroltam egyet.
Hazafelé nem vitettük vissza magunkat a hotelhez, hanem megkértem az idegenvezetőt, hogy vigyenek el a piachoz. Persze nem vittek el addig, csak az utazási irodáig, így még kellett oda gyalogolnunk kb. 1 km-t. Újra előjött, hogy nem beszélnek angolul, mikor elmondtam, hogy kérek egy mangó-kókusz turmixot, kihozott a csajszi egy kókuszdiót, hogy ugye erre gondoltam. Ja, hát majdnem.
Taxival visszamentünk a szállásra. Beszaladtam a szemközti kisboltba, ahol már törzsvásárlóként a boltos feleségtől kaptam egy darab kókuszos tekercset (kuki jellegűt), amit éppen evett, a férj meg megdicsért, hogy milyen szép vagyok – annyira cukik voltak. Bármit vettem ott, minden 40 ezer dongba került összesen, jó üzlet 
A szálláson hamarosan a szomszéd orosz banda megkezdte a bulit, az alkohol fogyásának mértékével nőtt a hangerejük is. Rögtön a szobánk előtt volt a medence, ahol zajlott az egész. Hallgattuk egy darabig, majd csekkoltam az időjárás jelentést és láttam, hogy vihar lesz. Lett is, akkor szerencsére elcsendesedtek, de reggel ötkor újrakezdték. Szuper volt..