Ma reggel majdnem elaludtuk a reggelit, de Zozó végül rábírt hogy felkeljek. Nórival a reggelinél találkoztunk. Én nem voltam egyáltalán éhes, némi gyümölcsöt meg croissant ettem. Még tegnap este vettünk 10 dollárért egy, a hotelban újratölthető kulacsot, azzal töltjük a Cofi sportnapon kapott kulacsomat. Amúgy mindenért dollárban lehet fizetni, illetve euroban is, amit dollárral egy árfolyamon számolnak. Van ahol helyi pénzben is, amit viszont se ők, se mi nem tudunk átváltani 
Van a hotelban néhány baldachinos dívány, ott ejtőztünk reggeli után, mikor odaült hozzánk egy hoteldolgozó, hogy masszázst ajánljon. Ami listaáron 80+50$ lett volna, némi alku után megkaptuk fejenként 63-ért. A plusz 9$ a kártyával fizetés miatt lett. 
11-re mentünk a hotel spa-ba masszázsra. A mai az 80 perces volt, szaunával kezdődött, majd kókuszreszelékkel és egyebekkel átdörzsöltek minket. Azt egy nagyon gyenge zuhany alatt kellett lemosnunk. Rólam nem készült kép, Zozó meg nem adott felhatalmazást az ő képe megjelentetésére arcpakolást is kaptunk. Utána még volt egy választható erősségű 50 perces masszázs. Persze az erőset választottam, a vádlinál fel-felszisszentem (azt sehogyse bírom ha masszírozzák). Volt, hogy felmászott az ágyra a masszőrcsaj és úgy dolgozott a hátamon. Nagyon-nagyon szuper volt.
Ejtőztünk egyet a parton utána. A víz napon belül változik, apály volt, mikorra leértünk. Jó messze kellett besétálni, hogy bokáig érő vizet találjunk. A víz majdnem forró, szóval sok időt nem töltöttünk benne.
Délután volt egy idegenvezetős eligazítás, amivel kaptunk felhatalmazást, hogy kimehetünk a hotelen kívülre. A hotel magas kőfallal van körbevéve, iletve van őrző-védő szolgálat, csak úgy akárki nem jöhet be. De mi kimehetünk. A hotel a fő, azaz az egyetlen út mentén helyezkedik el, Uroa nevű településen. A település az kb minimál házakat jelent, fémlemez fedéssel, ez azért a sárkunyhónál eggyel jobbnak néz ki. A házak közé nem mentünk be. Iszonyúan szegények, az látszik. És ennek megfelelően mindent is iszonyú “drágán” adnak, ami európai árat jelent. Nóri szeretett volna kalapot venni, de nizzai áron volt, csak rosszabb minőségben. Találtunk egy boltot, ahol egy chips meg egy kesudió ugyanannyiba került mint egy kesu meg három csomag másik rágcsa…érdekes az árképzés, ami eszükbe jut kb. A srác beírta számológépbe, hogy 1500, ami kiderült hogy 15 ezer schilling. Nem tudnak számolni azt tapasztaljuk.
A település végén volt egy alkoholbolt, elsétáltunk odáig, ahol ránk akartak tukmálni valami helyi italt, végül az árak miatt nem vettünk semmit. 
Alkoholt kevés helyen árulnak és csak rács mögül. Aki próbált az alkoholboltnál segíteni számolni, elkapott minket, hogy menjünk vele egy helyi bárba. Hát, az egyik ház mögött volt egy rácsos kőbódé, előtte flair székek, ez volt a bár. Mint Zozó felvilágosított minket, miután Nóri reklamált hogy hol a wifi, hogy ez egy wifi mentes hely..
A gyerekek nagyon cukik, mindenki integet meg kiabál, hogy Jambo (szia). Azért nekem itt nagyon éles a kontraszt köztünk. Valahogy itt máshogy érint, mint pl. Ázsiában.
A vacsora egész jó volt, főleg hogy második napja most ettem értelmes kaját csak. Volt egy csomó zöldség, indiai stílusú kaja, pizza, egyebek. Vacsi után a napi műsor a hotelben akrobatikus show volt. Ugráltak, rúdra másztak, limbóztak, illetve volt egy srác akit nézni sem bírtam, mert minden ízületét minden irányba csavargatta, átbújt egy húr nélküli teniszütőn pl.
Táncoltunk kettőt Zozóval a műsor utáni DJ-re, de nagyon izzasztó ez ilyen melegben hiába volt ott a parketten is “huzat”, ahogy lenn a parton is nagyon fúj mindig a szél.