A mai délelőtt feladata az autó megszerzése volt, amit Zozó a neten foglalt. Hamarabb mentünk érte, hátha odaadják előbb. Mint a címből kiderült, egy biciklikölcsönzőbe kellett mennünk az átvételhez. Némi várakozás után meg is kaptuk azt, Panda helyett egy újszerű Peugeot, amiben volt egy gyerekülés is. Olyan, mintha a saját autójukat adták volna ki. Várakozás közben azon poénkodtunk, hogy reméljük nem az utcán álló vastagcelluxos hátsóablakos melós autót kapjuk meg..
Kinéztem egy kávézót ahová elmentünk reggelizni. Sajnos mivel már addigra 11 óra lett, már mondhatni semmi nem volt, a többiek egy sajtos-sonkás toastot tudtak enni, meg kávét azt tudtunk még inni. Egy pisztáciás mocchacinot ittam, hát, minden jó, ami pisztáciás 
Az eredeti tervet felülírva a Marcsi által választott strandra indultunk, a Stintino város mellett fekvő La Pelosa nevűre. Ide okt. 31-ig online kell/lehet jegyet foglalni, amit Marcsi elintézett még a kávézóban. Kb. egy órás autóút után érkeztünk oda. Ahhoz képest hogy már nem igazán van szezon és hűvösebb is az idő, a parkoló mondhatni tele volt. A parkolási díj egy euro/óra, vettünk jegyet 3 órára. A part nagyon szép, homokos, a víz az azért frissítően hűvös volt. Ha már Zoli sem megy be úszni, illetve nem nyafog hogy miért fekszünk a napon az árnyék helyett, akkor az azért jelent valamit. Árnyék amúgy csak napernyő lett volna, fa az nincs. Elpihengettünk nagy duzzogva, figyeltük a sirályt, aki Marcsi grissinijét kinézte magának, de nem jutott közelebb hozzánk, mert a kisgyerekek folyton meg- és elzavarták.
A strand után elmentünk Stintino városába szétnézni, illetve szerettünk volna enni is. A szieszta viszont közbeszólt. Semmi nem volt nyitva, ahol ételt tudtunk volna venni, inni tudtunk csak egy étteremben. Így elindultunk haza irányba. Útközben nagy nehezen találtam egy kisboltot, ami nyitva volt és így zsömle, szalámi, sajt variációhoz hozzájutottunk. Jött az ötlet, hogy menjünk le a partra piknikezni. Oda végül nem mentünk le, de egy pazar kilátópontot találtunk, ahol a készülődő naplemente fényében elfogyasztottuk a legjobb vacsit.
Haladtunk tovább hazafelé, mikor beugrott a bokorba előttünk egy állat. Én egy vastag farkat láttam, volt, aki vaddisznónak vélte azt. Végül kiegyeztünk egy nyestben, bár azt nem tudjuk élnek-e a szigeten..
Az út mentén észrevettem hogy van egy tó nem messze, így mivel még világos volt lekanyarodtunk, hogy megnézzük azt, a neve Lago Baratz. A parkolóból kétfelé vitt az út, a rövidebb a tóhoz, egy hosszabb pedig a partra, utóbbihoz végül nem mentünk le. A tó maga nem volt annyira megkapó, de a fények nagyon jók voltak, illetve a fenyőerdő, amin vezetett át az út, is mesés volt.
Mire Algheroba értünk épp elkezdett eléggé esni az eső, így pihentünk kicsit a szállodában, mielőtt elindultunk a városba. Egy fél óra sétára vagyunk az Óvárostól. Néztem a környékünkön is éttermet, de 4,6-nak a környékén sem voltak, így a kinézett belvárosi felé vettük az irányt. Ami természetesen tele volt, így szerdára tudtunk foglalni asztalt. Tovább keresgéltünk, a jobbak tele voltak, végül egy 4,5 mellett döntöttünk. Hát, ismét beigazolódott, hogy min. 4,6-os értékelés szükséges ahhoz, hogy egy jót együnk.
Hazafelé még a teljesség miatt némi pisztáciafagyi is elfogyott, csak hogy legyen a napnak kerete.