11:30-kor indultunk Budapestről. Úgy számoltunk, hogy 11 óra lesz az út Shanghai-ig, de valószínű elszámoltuk, mert egy laza, kb. 10 órás utazás után megérkeztünk Kínába. Az út a szokásos, kétszer megetettek, közben angolul, kínai felirattal, vagy épp egyéb nyelven, angol felirattal filmnézés.
A reptéren online kitöltöttük az Arrival cardot, majd sorbanállás, ujjlenyomatadás, fotózás. Tőlem nem is kért arcot, lehet megtalált a rendszerben? Minimum egy félórát ezzel eltöltöttünk. Szereztem netet, majd kitaláltuk, hogy hogyan akarunk bejutni a városba. Mikor haladtunk a gyorsvasút felé, akkor láttuk meg, hogy 7:02-kor indul az első, mely 8 perc alatt, 300km/h sebességgel teszi meg az utat a belvárosig. Volt még addig egy óránk, így átszerveztük, hogy majd vonattal megyünk be (suburbian rail). Ja, ennek csak 88 perc lett volna a menetideje, így sétáltunk egyet még a reptéren, ahol minden be volt zárva, és visszatértünk a maglevhez, a mágnesvasúthoz. Kinyitott a jegypénztár, fejenként 85 jüanért (*kb. 47Ft) vettünk a maglevre és a metróra is jegyet, merthogy utána még kellett menjünk a célunkig hat megállót.
A célunk a The Bund volt, a folyóparti sétány, az ikonikus felhőkarcolókkal. Elég nagy szmog volt még reggel, annak ellenére, hogy jármű alig volt még az utakon és a robogók is elektronikusak voltak. Lesétáltunk egy Ming-dinasztia korabeli kertig (Yuyuan), ami a nyugalom szigete volt, gyönyörű növényekkel, szikla-installációkkal és különféle célt szolgáló pavilonokkal.
A kert mellett egy régi, pagodákból álló részt fedeztünk fel, a Chenghuangmiao részt, ahol ettünk is egyet egy helyi kifőzdében. Nem beszéltek angolul, de annál lelkesebben próbáltak segíteni, az étlapon mondjuk rajta volt angolul a megnevezés. Zoli kép alapján választott egy tésztát, ami inkább leves lett és elvileg nem volt benne hús, gyakorlatilag azonban a leve nekem gyanús volt, így inkább abból nem ettem. Sikerült választani egy vega gőzölt batyut meg büdös tofut, utóbbit Pesten az éjszakai kínai piacon is szoktam enni.
Sétánk közben, mely a nap végére 14km lett, jópár esküvői fotózást láttunk, ahol a mennyasszonyoknak a kivágott ruhákban nem lehetett túl komfortos, ugyanis reggel 2 fok volt, napközben meg 5. Amikor megnéztük az időjárást én jópár fokkal melegebbre számítottam, még jó hogy hoztunk dzsekit/mellényt. Jól átfagytunk, kétszer csak a meleg miatt (na jó, a kávé miatt is) ültünk be. Mindkettő nagyon fancy hely volt, nyilván én választottam azokat.
Megnéztünk egy emlékművet, a People’s Heroes Monumentet, majd végre megtaláltuk a sétáló utcát, a Nanjing Roadot. Sok fiatal kb. manga(?) karakternek van beöltözve, illetve nagyon népszerűek az állatfej sapkák is, pl. róka, Stitch, panda. Erről jut eszembe kutyát és macskát azt egyet sem láttunk. Futókat igen, volt, aki kínai zászlóval futott. Alig volt utcai szemetes, tisztaság viszont nagyon. Lépten-nyomon rendőri jelenlét, a metróba beszálláshoz átvilágítják a táskádat. A Google szolgáltatások részlegesen működtek. Kártyával majd mindenhol tudtunk fizetni, egy helyen kellett Alipay-jel.
Ami nekem nagyon fura volt, hogy szinte mindenhol ment valami hangosbemondóból vagy hangszóróból szöveg a háttérben, általában instrukciók. Pl. az útközben látott karácsonyi vásárokba csak egyik irányból lehetett behaladni, gondolom ezt is mondták be ott éppen.
Kettő felé a már ismert útvonalon visszaindultunk a reptérre. A magleven olasz pasik utaztak, akik nem akarták elhinni a nyolc perces utat. A reptérre bejutás zökkenőmentes volt, bár itt is kellett azért sorban állni. Zoli aludt egyet, én shoppingoltam, vagyis inkább csak nézelődtem.
Egy újabb hat órás repülés és már meg is érkezünk Balira, ahol az otthonról whatsappon leszervezett sofőr várt, hogy elvigyen a szállodába és végre aludjunk egy normálisat 
In English:
We left Budapest at 11:30. We calculated that the trip to Shanghai would take 11 hours, but we probably miscalculated because after a smooth, roughly 10-hour journey, we arrived in China. The trip was as usual: they fed us twice, and in between, we watched movies in English with Chinese subtitles or in other languages with English subtitles.
At the airport, we filled out the Arrival card online, then queued up for fingerprinting and photographing. They didn’t even ask me for a face scan, maybe the system found me? We spent at least half an hour on this. I got internet access, then we figured out how we wanted to get into the city. As we were heading toward the high-speed train, we saw that the first one left at 7:02, which would take 8 minutes at 300 km/h to reach downtown. We still had an hour until then, so we rearranged our plans to take the suburban rail instead. That would have taken 88 minutes, so we took a walk around the airport, where everything was closed, and then returned to the maglev, the magnetic train. The ticket office opened, and for 85 yuan each (*about 47 HUF), we bought tickets for the maglev and the metro, since we still had to travel six stops to reach our destination.
Our destination was The Bund, the riverside promenade with the iconic skyscrapers. There was quite a lot of smog in the morning, despite the fact that there were hardly any vehicles on the roads yet, and the scooters were electric. We walked down to a garden from the Ming Dynasty era (Yuyuan), which was an island of tranquility, with beautiful plants, rock installations, and various pavilions serving different purposes.
Next to the garden, we discovered an old area consisting of pagodas, the Chenghuangmiao area, where we also ate at a local eatery. They didn’t speak English, but they tried enthusiastically to help; the menu had the names in English, though. Zoli chose a noodle dish based on a picture, which turned out to be more like a soup and supposedly had no meat, but the broth seemed suspicious to me, so I didn’t eat it. I managed to choose a vegetarian steamed bun and stinky tofu, the latter of which I also usually eat at the night Chinese market in Budapest.
During our walk, which ended up being 14 km by the end of the day, we saw quite a few wedding photo shoots, where the brides in their revealing dresses couldn’t have been very comfortable, as it was 2 degrees Celsius in the morning and 5 during the day. When we checked the weather, I expected it to be several degrees warmer, so it was good that we brought jackets/vests. We got really cold and only sat down twice just to warm up (well, and also for coffee). Both places were very fancy, obviously chosen by me.
We looked at the People’s Heroes Monument, then finally found the pedestrian street, Nanjing Road. Many young people were dressed up as manga(?) characters, and animal head hats were also very popular, for example, fox, Stitch, panda. That reminds me, we didn’t see a single dog or cat. We did see runners, some running with the Chinese flag. There were hardly any street trash bins, but the cleanliness was excellent. Police presence was everywhere, and your bag was scanned before entering the metro. Google services worked partially. We could pay with a card almost everywhere, only in one place was Alipay needed.
What I found very strange was that almost everywhere there was some kind of announcement or voice coming from loudspeakers in the background, usually instructions. For example, at the Christmas markets we saw along the way, you could only enter from one direction, I guess they announced this there.
In the afternoon, we headed back to the airport on the familiar route. The Italian guys on the train couldn’t believe the eight-minute trip. Getting into the airport was smooth, although there was still some queuing. Zoli took a nap, I shopped, or rather just looked around.
Another six-hour flight and we arrived in Bali, where a driver arranged via WhatsApp from home was waiting to take us to the hotel so we could finally get a proper sleep