Ma reggel végre fel bírtam kelni időben, hogy elmenjek kicsit futni. Találkoztam két másik futóval is. Kb. ugyanazt a kört mentem, amit első nap lesétáltunk. Sütött a nap, a parton hatalmas hullámok, szörföztek jópáran.
Visszatérve a hotelbe reggeli, ami ma is érdekes volt, mert ugyanúgy volt választék bőven főtt kajából. Kiválasztottam egy balinéz lencsés ételt, főzeléknek nézett ki, de édes volt. Volt egy fura gyümölcs is, ami olyan volt, mintha kígyóbőrben lenne, kígyó gyümölcsnek hívták, rákérdeztem. Kicsit hasonlított a jackfruitra, ha lebontottam a külső rétegét.
Medencéztünk egy utolsót, a szomszéd ágyon az étteremből ott volt egy orosz lány, aki bár nagyon próbált, de nem tudott angolul kommunikálni, nem tudta hol van Magyarország, ennyit még meg tudott kérdezni, hová valósi vagyok, de a választ már nem értette. Azért szép napot kívánt 
A hotelben lakik egy fekete macska mama, aki az egyik vendég medencénél hagyott táskájából bacont lopott. Később kapott meg tőlük, valószínű neki hozták el a reggelitől.
Délben ki kellett csekkolnunk, hívtam is egy grabet, hogy elvigyen Ubudba. Az ajánlott taxisokhoz képest kb. 3/4 áron vitt el. Kb. 32 km volt az út, amit majd két óra alatt tettünk meg. Közben elkezdett esni is, voltak szép kis vízátfolyások az úton, de nem volt vészes, csak nagyon hosszú. Volt olyan pár száz méteres szakasz, amit kb. félóra alatt tudtunk csak megtenni, olyan forgalom volt.
Kicsit aggódtam, hogy jó lesz-e a hotel, de amikor megláttuk, hogy milyen, én teljesen megnyugodtam. Két nagyobb utcát összekötő területen fekszik, mi persze itt is, mint Legianban, a másik bejáratnál lakunk, 4 perc át sétálni a kerten, ami itt is gyönyörű. A szoba is ok, a reci mellett vagyunk, és ki lehet ülni a kertbe is.
Némi ejtőzés után elindultunk enni, ismét Zoli nézett ki egy éttermet, ami megintcsak szuper választás volt – lehet átadom neki ezt a feladatot, kettőből kettő bejött eddig. This is Bali volt a neve, egy jó 20 percet azért sétáltunk oda. Balinéz kaja volt, de lehetett magadnak is összeállítani tálat, amit úgy kellett, hogy adtak egy sablont, pontosabban három alapnak megfelelőt – fehér, vörös rizs, vagy karfiol rizs. Arra kellett rá nyomdázni, hogy milyen feltéttel kéred. Iszonyú finom volt és szép is.
Hazasétáltunk, újabb pihenés, majd nekem kicsit mehetnékem lett, mivel a kaját csak le kellett dolgozni még illetve vizünk nem volt. Itt sem iszunk csapvizet, sőt fogat sem mosunk vele. Mivel 4 perc átjutni a kerten, amiben van bőven emelkedő és lépcső, Zoli térde nem kívánta ezt, egyedül mentem. Jó is, hogy nem jött velem, mert cuki és kevésbé cuki békák ugráltak a lábam előtt, amik nem a kedvencei, még egy jó nagy csigával is találkoztam.
A bevásárlás sikeres volt, itt mindent is lehet amúgy kapni (pl. raptorcsontváz szobrot is), de még csak a felszínt kapargattuk 
a mai sétával. Elsőre elég tömény nekem Ubud, olyan, mintha Angkort teleraknám nagyon fancy nyugati stílusú éttermekkel és boltokkal. Van itt egy hetünk, kíváncsi leszek a végére milyen lesz a lenyomata. Zoli is hasonlóan vélekedett róla amúgy a mai pár óra után.
In English:
This morning I finally managed to get up on time to go for a run. I met two other runners as well. I ran roughly the same route that we walked on the first day. The sun was shining, there were huge waves on the shore, and quite a few people were surfing.
Returning to the hotel, breakfast was interesting again because there was still a wide selection of cooked food. I chose a Balinese lentil dish that looked like a stew but was sweet. There was also a strange fruit that looked like it had snake skin; it was called snake fruit, I asked about it. It somewhat resembled jackfruit once I peeled off the outer layer.
We swam in the pool one last time; on the neighboring lounge chair from the restaurant was a Russian girl who, despite trying very hard, couldn’t communicate in English. She didn’t know where Hungary was, but she could at least ask where I was from, though she didn’t understand the answer. Still, she wished me a nice day
A black cat mama lives in the hotel, who stole bacon from a guest’s bag left by the pool. Later, she got some from them, probably they brought it to her from breakfast.
We had to check out at noon, so I called a Grab to take us to Ubud. Compared to the recommended taxis, it took us there for about 3/4 of the price. The trip was about 32 km, which we covered in almost two hours. It started to rain along the way, there were some water flows on the road, but it wasn’t too bad, just a very long journey. There was a few hundred meters that took us about half an hour to get through because of the traffic.
I was a bit worried whether the hotel would be good, but when we saw it, I completely relaxed. It is located in an area connecting two larger streets, and of course, like in Legian, we are staying at the other entrance here as well, a 4-minute walk through the garden, which is beautiful here too. The room is okay, we are next to the reception, and you can also sit out in the garden.
After some lounging around, we set off to eat. Once again, Zoli picked out a restaurant, which was another great choice – maybe I’ll hand over this task to him, two for two so far. It was called This is Bali, and we walked about 20 minutes to get there. It was Balinese food, but you could also assemble your own plate by using a template – actually three base options: white rice, red rice, or cauliflower rice. You had to stamp which toppings you wanted. It was incredibly delicious and also looked nice.
We walked back home, rested again, and then I felt like going out a bit since I still needed to work off the food and we had no water. We don’t drink tap water here, nor do we brush our teeth with it. Since it takes 4 minutes to get through the garden, which has plenty of uphill and stairs, Zoli’s knee didn’t want to do it, so I went alone. It was good he didn’t come with me because there were cute and less cute frogs hopping in front of my feet, which he’s not fond of, and I even encountered a big snail.
The shopping trip was successful; you can get pretty much anything here (e.g., a raptor skeleton statue), but we only scratched the surface with today’s walk. Ubud is quite intense for me at first – it’s like if I filled Angkor with very fancy Western-style restaurants and shops. We have a week here, so I’m curious to see what impression it will leave by the end. Zoli felt similarly about it after a few hours of today.