A ma reggel nyugiban indult, fél tízkor Zoli szólt, hogy kellene menni reggelizni. Reggeli után ideköltözött a teraszunkra a vörös kandúr, simogattatta magát, míg meg nem unta. Szereztem a boltból vizet és ittam egy egész jó kávét zabtejjel a szomszédos helyen. Dél körül volt egy fél órás eső, aztán ma már csak szemetelt, amikor rövid időkre neki kezdett.
Elmotoroztunk a kb. fél órára lévő Beji Griya Park Waterfall templomhoz. Én naív azt hittem, hogy veszünk belépőt, végignézzük, ahogy eddig a többit is. Hát nem 
itt vagy megcsinálsz egy melukatot, azaz tisztító szertartást, vagy nem jutsz be. Ment a tanakodás, mit csináljunk, aztán csak rábeszéltem Zolit, hogy csináljuk meg. Befizettük a 300eIDR/ fő díjat, majd várnunk kellett kicsit, addig kaptunk egy másfél dl helyi, fahéjas italt. Volt, aki foglalásra jött, meg szervezetten, mi csak beestünk. Egy 20 perc múlva jött értünk Desi, aki végigvezetett minket az egész folyamaton. Elsőként választani kellett egy szárongot, meg sálat, amit megmutatott hogyan kell női és férfi módon felvennünk. Cipő le, ruhák csere, mindent elzárni lockerbe és egy telefon maradhatott nálunk, amit magához is vett és ő kezelt végig. Sajnos a templomról fotó nem igazán lett, csak rólunk, meg videók vannak.
Kaptunk egy kosarat, ami 12 felajánlást tartalmazott, ezt több helyszínen ajánlottuk fel, füstölők kíséretében. Mindig elmondta, hogy éppen melyik istennek teszünk felajánlást, pl Mama Bali, Saraswati, a templom védőszentje és így tovább. Volt, ahol lehetett imádkozni, volt, ahol a szent vízzel megáldottak minket. Majdnem utolsó állomásként két vízesés volt a végén, ahol a negatív energiákat engedted el, ott sikítani kellett, a mellette lévő a pozitív energiákhoz kapcsolódott, ott táncolhattál, énekelhettél. Ezek után egy idősebb nő mindenféle gyógyfüves vizet adott, először fejre, majd gargalizálni, majd arcot mosni vele. Mama Bali előtt a saját homlokodra és hátul a nyakadra kentél fehér anyagot. Kaptunk Desitől még rizsszórást, a homlokunkra és a torkunkhoz is, majd pár krémet, és egy karkötőt is, ami védelmező célt szolgál. Az egész egy órás volt. Maga a hely barlangokból, vízesésekből állt, volt épített medence is, sziklába faragott szobrok, hihetetlen volt.
Ezek után már nem is akartunk nagyon máshová menni, hazafelé még egy étterem-kávézóba beültünk enni-inni, a WYAH nevűbe. Ittam egy helyi specialitást, wedang jahe susu-t, ami gyömbér, sűrített tej, citromfű és pandanlevélből áll, nagyon ízlett.
Itthon medencéztünk és pihentünk, én jógáztam is, majd kitaláltuk, hogy azért még valami vacsit szerzünk. Olvastam, hogy van éjszakai piac. Motorra pattantunk és szembeszállva a Google útvonaltervével, én mondtam Zolinak merre menjünk és jól is navigáltam, sokkal gyorsabban oda értünk. Néha a maps nem tervez motorra, csak autóra. Pedig itt motorral pl. a behajtani tiloson simán be lehet menni
Az éjszakai piac kb. 4 bódéból állt, szóval mentünk is tovább. Előtte még belehallgattunk egy tradicionális balinéz előadásba, amire Zolit biztosan nem tudom rávenni, elég volt neki Keralában anno a kathakali, de annyira én sem vágyom rá.
Az első étterembe beültünk, mint Bali legjobb grill BBQ helye, csak hát elfogyott a vega és a balinéz opció is, Zoli meg nem engedte, hogy csak nézzem, ahogy eszik, így tovább haladtunk.
A Wild nevű helyen majdnem csak mi voltunk. Itt össze kellett válogatni amit ennél, ez azért volt jó, mert tudtunk mértéket tartani, mondjuk az adagok sem voltak nagyok. Ittam egy ananász ale-t, érdekes volt, de finom. Amúgy egy templomra nézett az asztalunk.
Rutinosan hazamotoroztunk. Azért az egy hatalmas előny, hogy Zoli otthon is motorozik. Az utak néha katasztrofálisak, bármi eléd kerülhet és van, hogy majd függőlegesen mész felfelé. Ahol ráfordulunk a hotelünk utcájára, ott még minden alkalommal káromkodva tette meg azt
In English:
This morning started calmly, around half past nine Zoli said we should go have breakfast. After breakfast, the red cat moved onto our terrace, letting itself be petted until it got bored. I got some water from the store and drank a pretty good coffee with oat milk at the neighboring place. Around noon there was a half-hour rain, then it just drizzled today, starting briefly at times.
We rode our motorbike to the Beji Griya Park Waterfall temple, about half an hour away. I naively thought we would buy an entrance ticket and look around, like we had done with the others. Well, no here you 
either do a melukat, that is a purification ceremony, or you don’t get in. We debated what to do, then I just convinced Zoli to do it. We paid the 300,000 IDR per person fee, then had to wait a bit, during which we were given a local cinnamon drink, about 150 ml. Some people came with reservations or in organized groups, we just showed up. About 20 minutes later Desi came to get us and guided us through the whole process. First, we had to choose a sarong and a scarf, which she showed us how to wear in both female and male styles. Shoes off, change clothes, lock everything up in lockers, and only one phone was allowed with us, which she took and handled throughout. Unfortunately, there aren’t really any photos of the temple, only of us, and there are videos.
We received a basket containing 12 offerings, which we presented at several locations, accompanied by incense. It was always explained which deity we were making the offering to, for example Mama Bali, Saraswati, the temple’s patron saint, and so on. At some places, you could pray, and at others, we were blessed with holy water. Almost at the last stop, there were two waterfalls at the end, where you released negative energies by screaming, 
and the one next to it was connected to positive energies, where you could dance and sing. After this, an older woman gave us herbal water to first pour on our heads, then to gargle with, and finally to wash our faces. In front of Mama Bali, you applied a white substance to your own forehead and the back of your neck. We also received rice sprinkling from Desi, on our foreheads and throats, followed by some creams and a bracelet that serves a protective purpose. The whole ceremony lasted about an hour. The place itself consisted of caves and waterfalls, there was also a built pool, rock-carved statues—it was incredible.
After this, we didn’t really want to go anywhere else; on the way home, we stopped at a restaurant-café called WYAH to eat and drink. I drank a local specialty, wedang jahe susu, which is made of ginger, condensed milk, lemongrass, and pandan leaf, and I really liked it.
At home, we swam in the pool and rested, I also did some yoga, then we decided to get some dinner after all. I read that there is a night market. We hopped on the motorbike and, going against Google’s route plan, I told Zoli where to go and navigated well, so we got there much faster. Sometimes Maps doesn’t plan for motorbikes, only cars. But here, for example, you can easily go through no-entry signs on a motorbike
The night market consisted of about 4 stalls, so we moved on. Before that, we listened in on a traditional Balinese performance, which I definitely can’t convince Zoli to watch; he had enough of Kathakali back in Kerala, and I’m not really eager for it either.
We sat down at the first restaurant, known as Bali’s best grill BBQ place, but the vegetarian and Balinese options were already sold out, and Zoli wouldn’t let me just watch him eat, so we kept moving.
At a place called Wild, almost we were the only guests. You had to pick what you wanted to eat here, which was good because we could keep portions moderate, though the servings weren’t large. I drank a pineapple ale, which was interesting and tasty. By the way, our table overlooked a temple.
We rode home like pros. It’s a huge advantage that Zoli is also a motorcyclist at home. The roads are sometimes catastrophic; anything can appear in front of you, and sometimes you’re practically going straight up. Every time we turn onto the street of our hotel, he swears as he makes the turn