Korán ébredtünk, le is mentünk reggelizni, ahol megint volt egy fura helyi specialitás: rizslisztből készült és pálmacukorsziruppal adták, valami pudingszerű trutyinak nézett ki, de az íze jó volt 
Reggeli után Zozó eldobott jógázni, a szállásunktól pár percre van egy Iyengar jóga stúdió – Desi Yoga Bali. Sajnos a vezető szenior tanár nem tanított, de ettől függetlenül ki akartam próbálni. Voltunk kb 10-12-en, a világ minden tájáról. Az óra ok volt, közben annyira esett, hogy néha nem hallottam a tanárt. 150e IDR egy óra ára , cc. 3e Ft.
Zozó várt rám az esőben óra után az eresz alatt. Esőkabát fel, mondjuk igazából csak dísznek van, mert úgyis vizes leszel. Beültünk egy rendes kávét meginni egy helyre, majd hazamotoroztunk.
Az erkélyen ülve figyeltem mikor derül ki és válik újra láthatóvá a sziget. Elég szürke volt az ég. Olyan fél három körül elindultunk, bár még esett. Először tankoltunk, amit lehet műanyag üvegből – sok helyen kapható -, vagy van mini, valami tekerő-szerkezetes benzinkút vagy a számunkra is ismert kúton. Csak a kút alkalmazottja 
kezelheti a benzinadagolást és szigorúan készpénzzel fizetsz érte.
A hotelből és még elég sok helyről látszik egy nagy szobor, ami a GWK parkban található. Visnu istent, aki a világmindenség fenntartója, védelmezője és az anyagi teremtés legfőbb elve ábrázolja Garudán, a mitológiai sas formájú emberen. 121 méter magas a szobor. Ezen kívül még van egy külön Visnu és egy önálló Garuda szobor is, illetve rögtön a bejáratnál egy hármas is, Visnu és feleségei. A parkban volt még egy amfiteátrum, ahol előadás volt, kicsit belehallgattunk – Zoli nem bírja ezt a zenét, meg is jegyezte, hogy ha van 6 “tányér” az ember előtt, miért mindig csak ugyanazt üti? A szobrok közötti téren egy nagy sátorban gyerek karaoke ment, na azt nem hallgattuk meg. Vettem a kiállitóknál két helyi sütit, de nem voltak finomak.
A park után még egy múzeumba elmentem volna, de túl sok időt eltöltöttünk ott, így arra már nem maradt idő. Kerestem egy beach-club éttermet, a Locca nevűbe mentünk el. Az odaút kihívásokkal teli volt, volt egy olyan szakasz, ami mellett a legkátyúsabb magyar út is kiváló aszfalt, és ami a legdurvább, hogy ez egy fő út volt, rendesen dugó is volt rajta.
A beach clubnál regisztrálni kellett, majd kaptunk egy asztalt. A neten találthoz képest megváltozott az étlap, azért tudtunk választani. Innen csak bámultuk a tengert, majd részben a naplementét, ami a fáktól nem látszódott teljesen. Hazafelé csak az út-instrukciókat mertem mondani Zolinak, nagyon kellett koncentrálni, ugyanazon a kátyús úton kellett visszafelé is jönnünk, nem volt másik alternatíva. Szerencsésen visszatértünk a szállásra.
In English:
We woke up early and went down for breakfast, where there was again a strange local specialty: made from rice flour and served with palm sugar syrup, it looked like some kind of pudding-like mush, but it tasted good
After breakfast, Zozó dropped me off for yoga; there is an Iyengar yoga studio just a few minutes from our accommodation – Desi Yoga Bali. Unfortunately, the lead senior teacher was not teaching, but I wanted to try it anyway. There were about 10-12 of us from all over the world. The class was okay, but it rained so much that sometimes I couldn’t hear the teacher. The price for one hour was 150,000 IDR, about 3,000 HUF.
Zozó waited for me after the class in the rain under the eaves. Put on a raincoat, although it’s really just for show because you’ll get wet anyway. We sat down to have a proper coffee somewhere, then rode back home on the motorbike.
Sitting on the balcony, I watched for when the island would clear up and become visible again. The sky was quite gray. Around half past two, we set off, although it was still raining. First, we refueled, which can be done from a plastic bottle – available in many places – or there is a mini gas station with some kind of twisting mechanism, or at a pump familiar to us. Only the gas station employee can handle the fuel dispensing, and you must pay strictly in cash.
From the hotel and quite a few other places, you can see a large statue located in the GWK park. It depicts the god Vishnu, who is the sustainer and protector of the universe and the supreme principle of material creation, riding Garuda, the mythological eagle-shaped man. The statue is 121 meters tall. Besides this, there is a separate Vishnu statue and an independent Garuda statue, as well as a trio right at the entrance, Vishnu and his wives. In the park, there was also an amphitheater where a performance was taking place; we listened in a bit—Zoli can’t stand this music and even remarked that if there are six “plates” in front of a person, why does he always hit the same one? In the square between the statues, there was a big tent with children’s karaoke going on, which we didn’t listen to. I bought two local cookies from the exhibitors, but they weren’t tasty.
After the park, I wanted to go to a museum, but we spent too much time there, so there was no time left for that. I looked for a beach club restaurant, and we went to one called Locca. The way there was challenging; there was a section where even the most pothole-ridden Hungarian road would be excellent asphalt in 
comparison, and the worst part was that this was a main road with a proper traffic jam.
At the beach club, we had to register, then we got a table. Compared to what was found online, the menu had changed, but we managed to choose something. From there, we just stared at the sea, then partly at the sunset, which wasn’t fully visible because of the trees.
On the way home, I only dared to give Zoli the driving instructions; he had to concentrate a lot, we had to come back on the same pothole-ridden road, there was no other alternative. We returned safely to the accommodation.