Az első járatunk Bali-Denpasar és Shanghai között volt egy kb. hat órás út. A reptéren csak egy dolgot nem értettünk, ha China Eastern a légitársaság, akivel utazunk, akkor a csomagunkat miért kell felvenni majd Ningboban, hogy majd ugyanahhoz a légitársasághoz feladjuk. Több, egyéb ilyen kérdés is felmerült, ezekről később írok.
Ettől függetlenül az első járat az sima volt, mindketten tudtunk még valamennyit aludni is. Gotogate weboldalon keresztül vettük a repjegyet, és bár megrendeltük nekem azon keresztül a vega kaját, a kérés nem jutott el a légitársasághoz. Valamit azért szereztek nekem enni, nem volt finom. Amúgy az üléseket is a Gotogate-n keresztül pénzért lehetett volna csak választani, a CE társaság honlapján ingyen volt, ugyan Zoli kínlódott vele több órát, mert se mobilra, se tabletre nem optimalizált a weboldaluk.
A Shanghai-Ningbo járat 35 perc volt a levegőben, de mire oda eljutottunk volt pár stresszes percünk. Csomagfelvétel nélkül volt kb. két óránk Shanghai -ban, miután beléptünk, bár ugye reptéren belül voltunk végig, de minden átvizsgáláson végig kellett mennünk.
Elsőként az arrival card – ezt ki lehet online vagy papíron is tölteni. Online-t választottuk, odaúton ez sima volt. Ha megvagy, odamész az emberhez, aki percekig adminisztrál, majd leveszi a gép az ujjlenyomatod, csinál rólad kiváló fotót, pecsétel az útlevelébe és mehetsz is. A sor hosszú volt, előrekéredzkedtem, mert volt még 20 perc a boarding-ig. Én átjutottam, ilyenkor már nem mehetek vissza, várom Zolit, majd látom, hogy kiállítják a sorból. Kiderült, az online kitöltő mikor beszkennelte az útlevelét rosszul értelmezett egy számot, így újra, kézzel ki kellett töltenie az adatait, majd újra kivárni a sort. Jó, végre átjutott. Security check előtt 3 perccel később, hogy mindenedet leellenőrizték, újra bele kell nézni a kamerába, újra 
megnézik az útleveled, hogy az elhaladt 100 méteren nem változott-e valamid meg. Ok, átjutunk. Utána táskaátvilágítás, amit nem tudom nézett-e valóban valaki, de egy gépbe bele kellett tenni. Ok. Tovább a secu checkre. Mindent kivesz a csomagból, átvilágítás, kapun áthaladás, motozás, átjutunk. Közben keressük, hogy honnan indul a gép. 12-es kapu, mi 101-500-ig látunk kapukat. Ok, nyíl a padlón mutatja, mozgólépcső lefelé. Kiderült át kell menni vonattal egy másik terminálba. Kb. öt perc múlva boarding. Vonat gyors, kaput megtaláljuk, last call és már fenn is vagyunk a gépen.
35 perc utazás, jól levágja a pilóta a gépet a földre, legalábbis érzetre olyan. Én aludtam, Zoli azt mondta, hogy csak 2000 méter magasan repültünk. Érkezés ok, csomag megvan, ki a reptérről, majd rögtön be a reptérre. Check-in, amikor megkapom a csomag matricát és a boarding-ot, mondja az ügyintéző menjek az 5-os csomagszobába. Egyből gondoltam, hogy Zoli kinyitható kése nem tetszhet nekik, ami be is igazolódott. Kinyittatták vele, mert ők nem tudták, méregették, de végül közölték, hogy tiltott, nem lehet a feladott poggyászban sem, 
legalábbis Kínában nem ok. Ok, kés otthagy, mi elindultunk újra a becsekkolós-ellenőrzős körön, amit két órával azelőtt végigjátszottunk. Itt az immigration felismerte, hogy jé, már van képe, ujjlenyomata is és gyorsan mehettünk is át. Secu check újra, motozás, majd bejutottunk. Akartunk volna enni, de egy hely volt csak, ami nem volt annyira szimpi, meg kb. csak kínai feliratokat láttunk, így hagytuk.
Ugyanaz a gép és személyzet visz minket Budapestre, akivel Ningboba repültünk. Igazából nem értem ez így miért jó, mert elmentünk Shanghaiba, onnan kicsit vissza, majd újra Shanghai felé indultunk el Budapestre. A Ningboba tartó utasszám nekem nem indokolná ezt a plusz kört, de nyilván megvan az oka, amiért így érte meg mindenkinek – légitársaság és mi – ez az út, Nagyobb gép, de akkor is és most is alig vagyunk rajta, így legalább kényelmes. Jó a krizantém tea, amit osztogatnak 
már csak hat óra és Budapestre érünk. Egy órával korábban, mint bárhol is ellenőrizzük, pl. Flightradar, foglalás, stb.
In English:
Our first flight was between Bali-Denpasar and Shanghai, a journey of about six hours. At the airport, there was only one thing we didn’t understand: if China Eastern is the airline we are flying with, then why do we have to pick up our luggage in Ningbo and then check it in again with the same airline? Several other similar questions also came up; I will write about these later.
Regardless, the first flight was smooth, and we both managed to get some sleep. We bought the plane ticket through the Gotogate website, and although I ordered a vegetarian meal through it, the request did not reach the airline. They did get me something to eat, but it wasn’t tasty. By the way, seats could only be selected for a fee through Gotogate, while on the CE airline’s website it was free, although Zoli struggled with it for several hours because their website was not optimized neither for mobile nor for tablet.
The Shanghai-Ningbo flight was 35 minutes in the air, but by the time we got there, we had a few stressful minutes. We had about two hours in Shanghai without having to pick up our luggage after we entered, although we were inside the airport the whole time, but we had to go through all the security checks.
First, the arrival card – this can be filled out online or on paper. We chose online, because last time doing it was easy. Once you’re done, you go to the person who spends minutes on administration, then the machine takes your fingerprint, takes an excellent photo of you, stamps your passport, and you can go. The line was long, I asked to go ahead because there were still 20 minutes until boarding. I got through, at this point I can’t go back, I wait for Zoli, then I see him being pulled out of the line. It turned out that when the online form scanner scanned his passport, it misread a number, so he had to fill out his data again by hand, then wait in line again. Okay, finally he got through. Three minutes before the security check, after everything was checked, you have to look into the camera again, they check your passport again to see if anything changed in the 100 meters you passed. Okay, we get through. Then bag screening, which I don’t know if anyone actually looked at, but you had to put it into a machine. Okay. On to the security check. They take everything out of the bag, screening, passing through the gate, frisking, we get through. Meanwhile, we look for where the plane departs from. Gate 12, we see gates from 101 to 500. Okay, an arrow on the floor shows a moving escalator down. It turned out we have to take a train to another terminal. About five minutes later, boarding. The train is fast, we find the gate, last call, and we’re already on the plane.
35 minutes of travel, the pilot cuts the plane down to the ground well, at least it feels like that. I was sleeping, Zoli said we only flew at 2000 meters altitude.
Arrival okay, luggage is there, out of the airport, then straight back into the airport. Check-in, when I get the luggage tag and boarding pass, the clerk tells me to go to baggage room number 5. I immediately thought that Zoli’s folding knife might not be liked by them, which turned out to be true. They made him open it because they didn’t know, they measured it, but finally they said it was prohibited, it’s not allowed even in checked baggage, at least not in China. Okay, leave the knife behind, we started the check-in and security process again, which we had just done two hours earlier. Here immigration recognized that hey, there’s already a photo and fingerprint, and we could quickly pass through.
Security check again, pat down, then we got in. We wanted to eat, but there was only one place, which wasn’t very appealing, and we only saw Chinese signs, so we skipped it.
The same plane and crew are taking us to Budapest that we flew with to Ningbo. Honestly, I don’t understand why this is good, because we went to Shanghai, then a bit back, then headed to Shanghai again towards Budapest. The number of passengers heading to Ningbo wouldn’t justify this extra detour for me, but obviously there is a reason why this route is worthwhile for everyone – the airline and us – bigger plane, but still barely anyone on it now and then, so at least it’s comfortable. The chrysanthemum tea they hand out is good only six more hours and we’ll arrive in Budapest. One hour earlier than any check, e.g. Flightradar, booking, etc.