A ma reggel is futással indult, fenn az utcákon kezdtem, a házak árnyékában, majd végig a parton. Reggel alig vannak, estére telik meg a város élettel. Reggeli a szomszédos pékségből, sárgaborsókrémmel, padlizsánkrémmel és helyi paradicsommal kísérve.
Útnak indultunk a Drogarati barlanghoz, amihez két napja megvettük a kombinált belépőt. A görögök ebben is nagyon lazák, a srác úgy tépte el a blokkot (mert hogy az volt maga a jegy) hogy meg se nézte, a reggeli vízvásárlás blokkját is odaadhattuk volna.
Maga a barlang nagyon szép volt, de azt is megállapítottuk, hogy nálunk vigyáznak a cseppkövekre, itt meg szinte mind le volt törve, illetve mindenki fogdosta azokat. Kb. 15 perc volt az egész fotózással együtt, egy nagy termet lehetett körbejárni.
Barlang után ittunk egy frissítőt, ugyanis már itt is érződött, hogy ma nagyon meleg lesz, illetve reggel a bácsi is mondta a boltban. Az autó 44 fokot mutatott. Ezért is jó, hogy a mai második programpont a Myrtos strand volt.
A megközelítéséhez le kellett csorogni elég meredeken a partra, az autók sorban álltak, várva hogy az elhaladók helyére leparkolhassanak.
A parkolás eddig mindenhol ingyen volt. A strand gyönyörű, viszont muszáj volt árnyékot vennünk, 10 euróért két napágyat ernyővel. Még éppen kenegettük magunkat, Bedi előrement a vízhez matraccal, majd azt láttuk, hogy beszélget a parton. Gondoltam biztos pont ismerősbe futott, de aztán kiderült, hogy egy jó nagy hullám, ami amúgyis egész végig jellemző volt, felkapta és beborította a vízbe, fejjel beleállt szinte a talajba. A parti ismerkedők csak kérdezték tőle, hogy jól van-e. Eléggé megijedt, de végül betudta orrmosásnak 
A strand végén volt egy barlang, amit megnéztünk volna, de le volt zárva. Viszont a part másik végéből átsétálni oda a forró homokban, köveken a kb. 43 fokban az már önmagában is felért egy túrával. Zozónak ez kevés volt sportnak, így ő beúszott a skalai strandon talált barackvirágszínű úszószemüvegében a bójáig, láttam, ahogy meg is érinti azt.
Strand után mivel eléggé megéheztünk visszahaladtunk a közeli kis faluba, ahol egy Alexandros nevű étteremben kb. 10 perc alatt eltüntettük a kikért ételeket, Zozó “hagyományos” spagettit evett görög húsraguval. Én egy horta nevű párolt zöld növényt (is) ettem, ami leginkább a disznóparajra hasonlított, de nagyon finom volt.
Hazatérés a szálláshelyre, majd némi pihenő után lementünk a már kedvencnek számító éttermünkbe, ahol, mivel a legutóbbi evés óta eltelt egy kis idő és Bedi alig evett az előzőn, így rendeltünk egy akkora salátát, hogy egy pizzatányéron púposan hozták azt ki. A második üveg Retsina (fenyőgyantás fehér bor, 0,5 l) is elfogyott a mai napra.
Ismét napágyakon éjszakai tenger hallgatás lett volna a program, azonban a helyi gyerekek ott hangoskodtak, így nem volt annyira relaxáló, mint a többi napon. Zozóval megnéztük hogy honnan akarnának a fiúk a megérkezésünk óta beugrani a tengerbe, azt mondta nem olyan magas, mint messzebbről tűnt.