Hajnalban arra ébredtünk, hogy macskák verekednek az ablak alatt. Már hajnali négykor is iszonyú meleg volt. Fél kilencig még aludtunk egyet, vagy legalábbis próbáltunk, szokásos pékségből reggeli és kávé kör, majd útnak indultunk a legtávolabbi úticél, a sziget északi csücskében fekvő Fiskardo felé. Másfél óra volt az út, kb. 60 km. Útközben a már látott Myrtos strandot megnéztük felülről, a másik oldalról is.
Fiskardo egy kis halászfalu, eléggé felkapott, ezt az árakon is éreztük. Van egy kikötő, két világítótorony, egy római kori temető meg éttermek, kávézók. Nagyon kis helyes házak vannak körbe a kikötő mentén. Ittunk egy frissítőt, próbáltunk lehűlni. Elsétáltunk az erdőn keresztül a világítótornyokhoz. Annyira meleg volt, hogy Zozó egészen, én pedig részlegesen csobbantam egyet két luxusjacht árnyékában.
Kevés volt nekem a lehűlés, mert majdnem rosszul is lettem, muszáj volt egy szupermarketben bevásárolni vércukorvisszarántó humuszt, olivát és gm kenyeret. Ezt az autó mellett egy buszmegállóban sikerült elfogyasztani.
Második úti célunk a Foki strand volt. Ez egy kis öböl, a víz elég hideg volt és hullámzásmentes. A parton olajfák adtak árnyékot. Zozó szerint ez a strand volt a legfájdalmasabb bejutás szempontból, elég élesek voltak a kövek, mi Bedivel a tengerjáró cipőnkben azért elvoltunk.
Van egy barlang is, ahová egy ösvény vezet, majd a szikláról lemászva be lehet úszni. Ezt rajtam kívül mindenki megnézte, de fotó nincs róla, mert a vízhatlan tok a parton maradt. Két körben jártunk ott, mikor Bediék jöttek visszafelé, láttak egy takaró alatt félreérthetetlen pózban fekvő párocskát is.
Este hat felé indultunk haza, azonban mivel fentről, útközben láttuk Assost, és én egyébként is szorgalmaztam, hogy menjünk oda, megs
zavaztuk, hogy legurulunk. Picike város, alig 100 lakossal, van egy kis kinyúló félsziget, rajta egy erőddel. A városon belül két strand, közvetlenül a kikötő mellett. Nekem nagyon bejött a hangulata, a többiek nem voltak ennyire oda érte. Felkapaszkodva a szerpentinen hazafelé vettük az irányt, mert a ma esti cél a kedvencnek mondható éttermünkben a “hústorony” elfogyasztása volt. Zozóval láttunk egyik nap egy több szintes húsrakást ott.
Hazafelé Feri jó reflexeinek köszönhetően nem ütöttünk el egy macskát, egy kutyát, egy juhnyáj főkolomposát és egy embert sem, ja és madarat sem. Ők mind bepróbálkoztak. A legváratlanabb a nyáj volt, haladunk a hegyekben, az erdőben, majd látjuk hogy parkol az út mentén egy pickup. Fura volt, aztán a következő pillanatban kitódult elénk egy juhnyáj, de mivel mi is és a főkolompos is megtorpant, így baj nem lett.
Hazaérve zuhi után utolsó porosi vacsora, a hústorony igazából egy kétszemélyes húsvariációs tál, ami persze közel sem volt olyan, mint amit láttunk – az helyieknek és több főre készült. Azért elfogyasztották a többiek.