2018.12.16.
Aznap sokáig aludt Zozó, majd ébredés is után is ejtőztünk, kényelmesen indult a nap. Mivel dél utánra értünk be a városba Linh-el együtt egy étterembe mentünk, ami az egyik kedvence. Egy tradicionális vietnámi étterem, a hely is nagyon régi. Nga (Linh felesége) dolgozott, így ő nem tudott hozzánk csatlakozni. Találtam az étlapon húsmentes lehetőségeket, amit úgy tálaltak, hogy mindent kihoztak kis tányérokon az asztalra, majd adtak egy müzlisnél kisebb tálkát és pálcikát. Abból szedtünk, amiből akartunk, persze a fiúk az enyémből is, én az övéket nem kóstoltam. Nem tűnt soknak az étel, de végül nem bírtunk mindent megenni, laktató volt.
Ez után elmentünk egy kávézóba, ahol sütit is ettünk, itt azért mások a sütik, valahogy Ázsiában
nem olyan jók, mint Európában, de azért itt is vannak a maguk nemében finomak. Hanoiban és eddig ahol jártunk (mivel utólag írom ezt most) mindenhol gyerekszékeken ülnek az emberek és sárga-kék-piros pöttyös üvegpoharakból isznak. Az utcák estére étteremmé változnak, amit mi gyerekfellépőnek használunk otthon, olyan magas székeket szétraknak és kész is az étterem. Ott helyben készül a pho leves, a sült hús, minden. Folyamatos az étkeztetés, a nap minden szakaszában látunk embereket pho levest enni. Sok helyen van hot pot (forró fazék), ami azt jelenti, hogy kihoznak egy forró alaplevet és külön a nyers hozzávalókat és rakd össze ízlés szerint. Ami nekünk fura, hogy nem használnak nagyon fűszereket. A rizst egy külön rizsfőző edényben készítik, csak vizet adva hozzá, sót se.
Hazaérés előtt még jártunk egy bonsaikertben is Linh-nel, neki is van jópár fája, itt a kertben nagyon sok és sokféle volt, elbámészkodtunk jó darabig.
Ez a nap az evésről szólt, amin röhögtünk is Linh-nel, mert ő meg az egyetemi pajtásoknak küldött helyzetjelentéseket és mind arról szólt, hogy eszünk és megyünk enni :). A kávézó után ugyanis hazafelé vettük az irányt, hogy vacsorát készítsünk elő. Nga is kb. addigra hazaért és szeretett volna nekünk vacsit főzni. Linh-el motorra pattantunk és a nem messze lévő helyi piacra elmotoroztunk, hogy vegyünk alapanyagokat. Itt mindent az utcán árulnak: egy nagy tálcára volt kirakva csomagolatlan tofu, de ugyanígy a húsok, tengeri cuccok, minden szabadon. Motorral gurultunk egyik árustól a másikig és így vásároltunk.
Motorral bárhol lehet menni, az egyirányú utcában, a szembejövő forgalom sávjában, a bicikliúton, a járdán, a sétálóutcán. A közlekedési szabályok úgy értelmezhetők, mint egy póló felirata, amit nemrég láttunk: zöld jelentése: mehetsz, sárga: mehetsz, piros: még mindig mehetsz.
Ami majdnem kimaradt, hogy már otthon voltunk, mikor hazajött Miki, a macska is. Úgy nézett ki, mint akit fél testével bemártottak egy nagy sártengerbe. Linh-nel neki álltunk megfürdetni, a mosogató alá beraktuk, ő tartotta, én meg kimostam belőle kb. 1 kg sarat. Korán, már negyed hat körül sötétedik, így nagyon éjszakai életet nem élünk/éltünk, Hanoiban Linhék nem a belvárosban laknak, így azért sem. De ahhoz, hogy korán lehessen kezdeni a napot, le is kellene feküdni korán, ami azért néha összejön. Például az elkészült vacsi után is így tettünk.