2018.12.19.
Reggel motort béreltünk a hoteles sráctól – mindenki olyan fiatalnak tűnik a hotel recepciósok, pincérek, bolti eladók, volt olyan pincér, akit 16-nak tippeltünk csak – és irány a kb. 15 kilométerre lévő nemzeti park.
Az útvonal viszonylag egyszerű, a bukósisak le akar repülni a fejemről, de szerencsésen megérkezünk. A park előtt kemény 60Ft-ért parkoltunk le egész napra. Maga a park több túrával járható be, mi egy rövidebbet választunk, mert délután megy vissza a buszunk Hanoiba. A park egyébként a sziget közepén van. Itt is másztunk, de lépcsőkön, fel volt készítve az útvonal korlát és kiépített lépcső mindenhol. Itt se voltak kevesen, a legidegesítőbb azonban egy talán kínai csaj és a barátnője volt, akik eljöttek az erdőbe egy hangszórón át üvöltő zenével. Gyorsan leelőztük őket, aminek enyhén lógó nyelv lett a vége, de megérte. Nem fáztunk, mire felértünk az első kilátópontra. Érintetlen természet, hegyek, erdők, ez is gyönyörű volt. A második kilátópont sziklásabb volt, a legszélére itt sem jöttünk el, mert sokan voltak, de nekem így is elég volt.
A túra kb. 1-1 óra volt, miután leértünk némi víz beszerzése után elindultunk visszafelé. Útba ejtettünk még egy cseppkőbarlangot, ami a jegyárban benne volt. Jó sok lépcsőn felmentünk, majd keresztülsétáltunk a barlangon, néhol elég szűk és klausztrofób érzetű volt, majd kijutottunk a hegy
másik oldalán, ami azt is jelentette, hogy a motorhoz vissza kellett sétálni az autóúton. Ja, a barlangban fent említett kínai barátnőnkkel ismét összefutottunk, de legalább itt már valami lágy kínai tradicionális zenét hallgattak, nem discot.
Hazafelé sima út, nem a hotelba mentünk, hanem először ebédelni (tofuburgert, mint tradicionális vietnámi ételt) majd le a partra. Szerencsére aznap olyan jó idő volt, hogy tudtunk egy gyorsat fürödni. A part nagyon szép volt, de egy részén már építkeznek, egy többcsillagos szállodát fognak oda felhúzni, amivel ez a strand lehetőség is meg fog szűnni majd gondolom.
Fürdés után vissza a hotelba, bepakol, buszraszáll és irány vissza Hanoi. Hazamentünk Linh-ékhez és nekiálltunk vacsorát készíteni – rizsfőzés, káposzta készítés nekem – a fiúknak volt kajájuk, mert Nga főzött. Ő nem volt otthon, elment a szüleit meglátogatni, így nem találkoztunk vele. Kintről hangos zene szűrődött be, kérdeztem is Linht, hogy mi ez a buli, mire a válasz: valamelyik család gyászol. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, de ugye nálunk az nem szokás, hogy halálesetkor akár több napon át felfogadott zenekarral zenéljenek hangosan. Mindezt a fővárosban.