2018.12.24.
Reggel a szokásos tojás reggeli, majd várjuk a túrát szervező céget, mely a Mekong deltába levisz minket. A reciseink szervezték nekünk az utat, vega opcióval. Elmondásuk szerint fél nyolcra legyünk készen, kb. fél és egész között szoktak odaérni, mert ugye a hotelban felvesznek minket. Hát, lett fél kilenc is kb. mire megjelent az ember értünk. Addigra a lelkes recislányunk már 3x felhívta őket, hogy de ugye tuti jönnek. Végre elindultunk az őrült közlekedésben ki a városból. Tom és Jerry, azaz az idegenvezető és a sofőr volt, aki vitt minket, cc. 20 főt egy kisebb busszal. Tom sokat beszélt közben az országról, a deltáról, mindenről, felesleges dolgokról is, meg, hogy adjunk borravalót, mert az evezős hajósok, csak napi 2 dollárnyit keresnek, stb. Mivel az előző éjjeli kaland miatt (hőség és egyébként sem voltam álmos, így későn feküdtem le) én max. 3 órát aludtam, egy idő után sajnos (vagy nem) elaludtam. Később Zozó mondta, hogy egy idő után már ő sem bírt rá figyelni. Kicsit monotonon beszélt.
Egy rövid egészségügyi megálló után megérkeztünk egy kikötőbe, ahol hajóra szálltunk, hogy átmenjünk
a „Kókusz” szigetre. Sajnos maga a kikötő és környéke már csalódás volt, eléggé elhanyagoltnak tűnt. Megérkezés után egy mézfarmra vittek, ami annyi volt, hogy leültettek egy helyre, ahol megjelent minden asztal körül egy nő, az előre kikésztett kávéscsészékbe öntött egy teát, beletett egy kiskanál mézet meg propoliszt, ennek eredménye egy ihatatlanul édes lötty lett. Az asztalon volt kitéve kóstolónak aszalt kókusz, ananász, mézes magvak és mézes aszalt banán. Ezeket ehettük, majd beindult a kereskedelem, megjelentek az asztalnál mézzel, és az aszalványokkal, hogy vásároljunk belőle. Mivel a kókusz és a mézes magvak jók voltak, abból vettünk, aztán pár méterrel odébb sétálva persze már olcsóbban adták azt.. Mindig beugrunk, de sebaj. Ja, és a cukros cucc iszogatása közben az idegenvezetőnk előkap egyszercsak egy pitont, a nyakába veszi. Lehet vele fényképezkedni. Két pasi állt fel (Zozó is), a többieket nem érdekelte. Én a kígyókért 
annyira nem vagyok oda, meg már fogtam is.
A következő állomás botrányos volt, áttereltek egy újabb beülős helyre, ahol láttuk hogy futószalagon zajlik a történet, egy csoport, kb. 10 perc, majd jön a következő. Egyszerre kb. 3 csoportnak van lelültetős helye. Szóval, leültetnek, hoznak gyümölcsöket kistálon: papaya, ananász, guava, sapodilla,
langszat. Ez ok, falatozunk. Majd megjelenik, miután az előző csoportot befejezték két hangszeres ember, meg egy énekes nő, és vietnámi tradicionális dalokat kezdenek énekelni. Ezzel nem is lenne baj, de látszik rajtuk is, hogy ez a megélhetési munkájuk, unott arccal, sorra nyomják a csoportoknak, közben ki-ki tekintve, az egyikük még a telefonját is nézte közben. Jönnek vagy hatan, majd körbejár az egyikük egy kosárral, hogy adjunk borravalót. Ja.
Ezután gyorsan felállítanak, hogy megyünk tovább a kókuszcukorka gyárba. Hajóra szállunk, kikötünk a következő szigeten. A gyárról nekünk enyhén más jutott eszünkbe, mint amit itt láttunk. Egy tetővel fedett helyre megyünk, ami max egy nagyobb ház méretű, oldalfalai nincsenek. Ott megmutatja
az idegenvezető, hogy hogyan szedik le kézi eszközökkel a kókusz külső héját és hogyan aprítják fel a közepét egy darálóval. A következő fázis egy présszerű eszköz, ahonnan a levét kinyerik. Utána azt felforralják, némi plusz hozzávalóval (ezt nem jegyeztem meg), ízesítik, kiöntik csíkokban és kihűtik. Majd egy nő kézzel felszeleteli, csomagolja és kész az eladható termék. Tehát mintha otthon az udvaron én is nyitnék egy ilyen gyárat. Természetesen itt is lehetett vásárolni ezt-azt.
Tovább a következő helyszínre, ahol egy még lepukkantabb részen áll pár kicsivel nagyobb, mint póni méretű paci ezerrel felcicomázva és lovaskocsit húzva. Kiderült, hogy azzal megyünk tovább. Hát, kb. úgy éreztük magunkat, mintha a Macskajaj egyik jelenetét forgatnák. Mentünk egy pár percet, utána megérkeztünk egy újabb helyszínre, ahol pálmák mindenütt, ez a hely legalább rendben volt. Ez egyétterem, krokodilfarm, mini állatkert, csónakáztató komplexum volt. Ebéd előtt még elvittek minket a
pálmák között evezős csónakkal egy körre. Négyen ültünk a hajóban, egy vézna néni volt a kormányosunk, néha küzdött, mert először árral szemben mentünk. A víz kb. csokibarna színű volt, néhol szemét figyelt, de még így is ez volt talán a túra legjobb része.
Ebédnél külön ültettek minket, voltak a húsosok és külön asztalnál a vega és halal szekció (halal – arab speciális étrend). Mint kiderült a rajtam kívül vegát választó két csajszi egyike sem vega, az egyik csirkét nem eszik, a másik halat eszik, de a biztonság kedvéért ezt választották. Bőséges volt, természetesen a tojás itt sem hiányozhatott.
Ebéd után volt egy bő óránk, amit leginkább a függőágyban fekve töltöttünk, nem igazán villanyozott fel a krokodilok ketrecbe zárt látványa és a többi állaté sem (béka, tarajos sül). Motoros hajóval vissza a kikötőbe, busszal haza. Még csak nekünk, csak most ajándékként megnéztünk egy pagodát – amit a weboldalakon a túra részeként hirdetnek. Hát, sokan ajánlották ezt a túrát, nekünk egyáltalán nem jött be..
Azt sejtettem, hogy a vietnámi konyha nem lesz a kedvencem, de azt nem gondoltam, hogy Zozónak is elege lesz belőle. Így a szentestei vacsoránkat egy olasz pizzázóban költöttük el 
Neten találtam rá a helyre, odasétáltunk, de fél órát kellett várni, így addig elmentünk, de felírtak minket a kockás füzetbe. Ahogy sétáltunk sikerült egy igazán szürreális helyet találni, ahol megittunk egy sört: viszonylag jól kinéző design, asztalok az utcán, dobhártyarepesztően üvöltő techno zene és egy dj pár: manga lány kék fonott rasztahajjal és holdjáróban illetve hasonló stílusú fiú. Elég érdekes volt.
A megadott időre visszamentünk az étteremhez, ahol nemhogy csökkent volna, de még nőtt a sor, hallottam, akkor már 50 perc volt a várakozási idő. Mi fél tíz körülre értünk oda, addigra lett is asztalunk. Persze a pincér itt sem beszélt angolul, ami a rendelésben látszódott is – nem azt hozta, nem úgy, aztán elengedtem, hogy kapjak paradicsomszószt a pizza mellé, kaptam helyette az öt sajtos pizzához mézet. Azt nem tudom, hogy így szokták-e enni, vagy ezt értette a kért szószból, de ha a gyümölcsöket sóval eszik, akkor a pizzát miért ne mézzel? Végül sikerült a két pizzát megkapnunk és elfogyasztanunk. Jó volt.
