2018.12.29.
Az esti és hajnalban folytatódó buli után kevéssé kipihenten, de elindultunk a reptérre, miután Zozó futott pár kört a „motorkulcsot visszaadtuk-e” kérdéssel és a szállás kifizetésével. Délelőtt indultunk vissza repülővel Hanoiba, Linh-ékhez. Nem tudtunk online becsekkolni, így időben ki kellett érjünk a reptérre. A csomagok súlyán szerencsére nem szórakoztak (7kg/fő kézipoggyásszal utaztunk), így a becsekkolás gyorsan ment. A security ellenőrzés hosszasabb volt, ott jól feltorlódtak az emberek, de ahhoz képest azt is hamar letudtuk, így még ezek után is volt több, mint egy óránk a gép indulásáig.
Hanoiba megérkezvén elmentünk Linh-ékhez, leraktuk a csomagot, asszimilálódtunk a 30 fok után a 14-hez és telefonos (Linh) segítséggel hívtunk egy autót, akivel bementünk leégett bőrrel, de már télikabátban a belvárosba. A Temple of literature volt a célpont, amit én szerettem volna megnézni. Ez Konfuciánusz temploma, ez volt Vietnám első nemzeti egyeteme is. Bár már kezdett időközben sötétedni, de még félhomályban is nagyon impozáns volt az épület és a kertek is – öt részből állt, az egyikből
juthattunk át a másikba.
A templom után séta a Hanoi régi negyedbe, ahol az éjszakai piac van hétvégente. Itt is mindent lehetett kapni, amit el lehet képzelni, itt valami banános sütiárusok zaklattak minket folyamatosan, úgy, mint Phu Quocon a mogyoróárusok. Megnéztük a hres vonat-utcát is, vonat most épp nem jött, de valóban hihetelenül kevés hely van a házak és a sínek között. Piac után haza taxival és alvás kb. 10 fokban. Közben még lehűlt a levegő és fűtés az max. klímával lehetett volna, de azt nem kapcsoltuk be. Viszont mindketten szuper jót aludtunk a hűvös-hidegben.