Idén másodjára szegtük meg az utazási szabályainkat, nyáron elmentünk nyaralni, most télen pedig egy utazási irodával jöttünk el last minute-ben Zanzibárra. Az út félpanzióval annyiba került, mintha most vettem volna csak repjegyet.
5:30-ra kellett kiérni Ferihegyre, amiből mi persze olyan hat óra után értünk oda Nórival, Zozó húgával hármasban. Kicsit fáztam sportcipőben a mínuszokban. Bőröndfeladás után beültünk a Costába, ahonnan alig pár percünk volt odaérni a kapuzárásig. Folyosó mellett ültünk, így el lehetett férni. Hurghadaig repültünk 3:20 percet, ott volt egy tankolási szünet kb 1,5 óra, amit szintén a gépen kellett eltölteni. Onnan még kb. öt órát repültünk Zanzibárig. A mellettem ülő párnál előkerült a csavaros kifli – valami cseresznyés fütyülős pálinka formájában. Vizet nem ittak sokat az út alatt. Kétszer kaptunk kaját, persze vega opció nem volt..de a mögöttem ülő pártól kaptam egy salátát, így volt némi kalóriabevitel az otthon készített szendók mellé – éreztem hogy készülnöm kell.
A vízumra nem volt otthon idő, így azt a reptéren intéztük. Viszonylag gyorsan sikerült, annak ellenére hogy mindent külön ablakban kellett intézni. Váltottunk tanzániai schillinget, majd a reptérről kiérve Zozó észrevette hogy még jobb árfolyamon lehet váltani, buktunk pár száz forintot. Ja és közben Nóri magyarul tanította az egyik kis határőrt vagy reptéri munkatársat.
Várt ránk egy busz, mely elhozott a hotelbe. Az út helyenként elég kátyús volt, meg indokolatlan helyeken voltak négyszeres fekvőrendőrök, de simán ideértünk. Kaptunk egy snack jellegű, meghatározhatatlan vacsorát, majd elfoglaltuk a szobákat. Wifi csak a közös területeken van, így korlátozottan tudunk kommunikálni, ami egyelőre ok.